Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 2
Magdolna43, norbi840528
Szilasi Katalin: Egy régi történet 3.
Zsuzskának városi asszony létére sem volt idegen a föld, lánykorában is gyakran dolgozott kinn a tanyákon napszámban. De ez most más volt! Ugyan csak bérlője lett ennek a darab szántónak, de tudta-érezte, most tőle függ, mi és hogy terem majd rajta. Ahogy szemügyre vette a "birtokát", egyre jobban hitte, itt most el tud kezdeni egy új életet. Ha szegényeset is, de tisztességeset. Nem mások kénye-kedvétől függ majd a sorsa.
Estére úgy-ahogy rendbe hozták a deszkából, tengeriszárból eszkábált csőszkunyhót. Tüzet raktak kinn, amolyan pásztortüzet. Zsuzska slambucot főzött bográcsban vacsorára. A kis Lajkó elfáradt, hamar elaludt odabenn. Jóska a tüzet piszkálta, hadd világítson még egy kicsit.
-Anyukám nem fél itt?
-Mitől kisfiam?
-Hát a rossz emberektől.
-Rossz emberek a városban is vannak. Itt meg, lásd, nincs senki. A szomszéd tanya is üres, ahol a vizet húztuk a kútból. Eridj be az öcsédhez. Aludjatok.
Ő kinn üldögélt még egy jó darabig a csillagvilágos ég alatt. Felnézett, de csak a bamba hold bámult vissza rá a buta képével. Furcsa a puszta csendje. Néhány szállongó bogár repdesése a tűz körül, valami madárpittyegés a fáról. Szinte hallani a föld sóhajtását is. Megcsapta a friss szántás semmihez sem hasonlítható illata. Nem tudta megfogalmazni, hogy mi is ez, csak érezte, ez lehet az élet szaga. Meg persze a halálé is, de az még olyan messze van.
-Hónap már lehet a palánták alá kíszíteni a físzkeket - adta ki magának a parancsot. Eloltotta a tüzet, és aludni ment.
A dinnye, ha jól aládolgoznak, meg ha olyan az időjárás, hálás növény, sokat tud adni. Zsuzskának az első két évben termett is bőven. Alig győzték a parasztgazda szekerére felrakni, aki hetente kétszer is vitt be terményeket a debreceni piacra.
Egy nap az öreg paraszt ezzel a hírrel állt elő:
-Láttam az urát a Vásártíren. A fuvarosok portékáját őrzi valami kis pízír, míg azok a kocsmában iszogatnak. Azt beszílik, összeállt valami kövér kofaasszonnyal, de az meg kizavarta a házból, mert mindig ríszeg vout. Vout egy nagy szekríny a kertbe kidobva, oszt abba bújt bele aludni Lajos. De onnan is kiebrudalta az asszony, mert ott is szítta a cigarettát. A kofa meg fílt, hogy tüzet csinál, oszt leíg míg a ház is.
Zsuzska nem szólt semmit. A szerencsétlen nyomorult. Pedig másképp is élhettek volna. Nem volt buta ember, könyvei is voltak. Ha józan volt, kedves tudott lenni. Nem is volt csúnya ember. Szőke, kékszemű, akár a Jóska gyerek.
Zsuzsóka meg Lajkó már inkább az ő fajtája. Barna hajú, barna szemű mind a kettő. Eltelt az idő. Ősszel már a legkisebb is iskolába megy. Milyen jó, hogy tudott nekik venni új ruhákat. Zsuzsónak meg azt a szép piros télikabátot, amit a kirakatban látott. Őrá is került egy csinosabb szoknya, szép mintás blúz. Igaz, hogy nem új egyik sem, a zsibogóban vette, de jól állnak rajta.
A harmadik "dinnyeév" is jól indult, de rossz vége lett. A palánták megindultak, a termés is szépnek mutatkozott már, amikor rájuk jött a nagy szárazság. Félő volt, hogy kiég az összes. Aztán egyszer csak nagy felhők gyülekeztek, szinte sötét lett a puszta. A gazdák reménykedve figyelték, hátha esőt hoz a borulás. Esett is, de nem eső, hanem jég. Gyerekökölnyi égi áldás.
Zsuzska a csőszkunyhóból nézte, hogy megy tönkre a keze-munkája. Nem sírt, nem átkozódott, de nem is borult térdre. Szárazon égett a szeme, és nagy-nagy fáradtságot érzett. Hát most aztán hogyan tovább?
5940
silberin - 2019. április 29. 00:07:46

Kedves Zsófi!

Muszáj kitartania. Köszönöm, hogy elolvastad.

Üdv: Kati

2952
bruxinelli - 2019. április 24. 06:53:18

Csapástól-csapásig tart szegény Zsuzska sorsa. Vajon meddig tud kitartani ki ? Olvasmányosan írsz, Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.