Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szilasi Katalin: Egy régi történet 5.
A háború mindenkit megviselt, a fronton és a hátországban is. A szegény, a gazdag, az "ídes", az árva, az öreg, a fiatal, mind ugyanúgy állt sorba kenyérért, zsírért, petróleumért. Ugyanolyan ugrásra kész félelemmel keltek-feküdtek az emberek, vagy éppen bújtak a pincébe, ha éppen bombáztak. Anyák, feleségek ugyanazt a fájdalmat élték meg, ha értesítést kaptak fiuk, férjük eltűnéséről vagy haláláról. Talán a várostól távolabb, kinn a tanyákon élőknek könnyebb volt. A föld nem foglalkozik emberi gyarlóságokkal, ha vetnek bele, terem. Ha terem, akkor az ínséget is túl lehet valahogy élni.
Zsuzska a három gyerekkel megvolt a "cucilista" tanyájában. Tapasztotta, meszelte a kis vályogházat, simította a földjét a szoba-konyhának. Zsuzsóka függönyt varrt az apró ablakokra. A kamrában is volt mindig valami, nem éheztek. Zsuzska, amit tudott, előteremtett. Még a pesti öreg hölgynek, Gábor anyjának is jutott, amikor az a kisebbik lányával élelemszerző úton járt vidéken. Családi ezüstöt, ékszert, csipketerítőt cseréltek tojásra, húsra, tejfélékre. Áldották Zsuzska kezét, mikor Nyulasra jöttek, mert az asszony ellátta őket bödön zsírral, krumplival, kopasztott csirkével.
A háború utolsó évében egy tél végi napon beállított a tanyára Gábor. Sovány volt, sápadt, egy rossz katonaköpeny volt rajta. Az egyébként magas férfi most meggörnyedten jóval alacsonyabbnak látszott. Még a haja is megritkult valahogy. De a legszánalmasabb a szája sarkába rajzolódott mély ránc volt, amit eddig Zsuzska sosem vett észre.
- Alig ismerem meg, Gábor! Honnan jön?
- Debrecenből. Előtte kórházban voltam sokáig. Megsebesültem. Golyót kaptam a fronton.
A hangja is színtelen volt, erőtlen, mint a mozdulatai is. Leült a vaskályha mellé a dikóra. Melegedett.
- A gyerekek?
- Beküldtem őket a városba, petróleumért, gyufáért. Hátha kapnának egy darab szappant is.
- Én nem megyek többet haza.
- Ezt hogy érti, Gábor?
- Nem megyek haza a feleségemhez.
- Mi történt maguk között?
- Három éve nem láttuk egymást. Most meg ott rugdalódzik a kiságyban egy... egy félévesforma kisbaba. Élte az életét, míg odavoltam. Hát akkor élje tovább most is.
Inkább keserű lemondás volt a szavaiban, nem harag. Jó darabig hallgattak. A férfi szólalt meg ismét:
- Arra gondoltam Zsuzsika, hogy maga majd főz meg mos rám. Én meg megcsinálok mindent itt a ház körül, míg meg nem erősödök. Aztán akár háború, akár béke, gépészre mindig szükség van. Találok majd munkát. Megleszünk valahogy. Ha maga is így akarja.
Felnézett az asszonyra:
- Akarja?
Zsuzskától még soha senki sem kérdezte meg, hogyan akarja továbbfolytatni az életét. Odament lassan a sifonhoz, kivette belőle a férfi tisztára mosott, összehajtogatott munkásruháját.
- Cseríjje le, Gábor, az a vedlett ruhát magárúl, lehet, hogy tetves is. A fazíkban a kályhán van meleg víz. Megmosdhat. Addig ellátom kint az állatokat. Aztán... aztán majd meglátjuk, hogy legyen.
Gyorsan elfordult, és már ment is ki a kis konyhából. Nem akarta, hogy bárki is sírni lássa. Még Gábor se.
5940
silberin - 2019. október 12. 23:39:29

Kedves Rita!

A baj mindig jobban összehozza az embereket, mint a jólét.
Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati

6542
ritatothne - 2019. október 11. 15:40:14

Kedves Kati!

Szépen leírtad mindazt, ami a háborúban a szegény és gazdag embert egyaránt érinti. A csererendszert is jól érzékeltetted. Bizony, akinek volt egy kis földje, az legalább nem éhezett. Az akkori idők ihlettek meg a "A cigánylány öröksége" című írásomra. Természetesen teljesen más mindkettőnk műve, annyi csak a közös pont, hogy a szegénységről, összetartásról szól.

Szeretettel: RitaRose

5940
silberin - 2019. április 10. 20:44:37

Kedves Kata!

Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred a történetet.

Üdv: Kati

6266
Katinkakata - 2019. április 08. 21:00:49

Kedves Kati!

Nagyon bízom benne, hogy Zsuzskára végre rátalál a boldogság. Megérdemelné, hogy egy kicsit könnyebb legyen az élete. Gratulálok írásodhozRoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.