Putterer Magdolna Léna: Tavaszi lélektakarítás
Mai napon a megtört jég elindul a lélekfolyó lágyan hullámzó vízén.

Tavasz van és mert minden tavasszal elolvad a hó , felélénkül az élet, virágba borulnak növények, kizöldellnek erdők, mezők, elindul egy folyamat az ember lelkében, szívében épp úgy. Emberi agy friss oxigénhez jutva kitisztul . Olyanná válik, mint a forrás átlátszó vize. Tiszta fejjel mindent másként lát . Átlátja mi az amitől meg kell szabaduljon , hogy új életet tudjon kezdeni ahol nincs más csak nyugalom, szeretet , boldogság.

- A jóindulatú , szeretettel teli embernek nehéz manapság az élete a sok rosszindulatú, kihasználó, önérdekű emberek között, de most megérkezett a kikelettel az új élet , ébredés, változással a nagytakarítás, lombtalanítás , a megtisztulás időszaka . - gondolta magában Meriel.

Egy darabig még állt elgondolkodva saját sorsa előtt , majd jól átgondolva mindent , önmaga körül körülnézett a tisztítás előtt .

- Mennyi kacat halmozódott fel körülöttem amik elzárják előlem a fényt, oxigént. Nem csoda rosszullét hányinger kerülget, ha úgy érzem e levegőtlen légben megfulladok. Oxigén, fény nélkül nincs élet , sötétszürkeségben a virág elhervad a jó sem terem meg. - jegyzi meg félhangosan.

Beleveteti magát a gondkupac kellős közepébe . Nekiáll kiválogatni a sok közül a saját gondjait amit szépen összerakva maga mellé helyez, külön kupacba rakja a másokét. Furcsamód a nagy munkában nem elfárad, hanem egyre frissebbé , erősebbé válik .

Meriel ledobta önmagáról a nehézséget amit vállára dobott az élet , ami alatt szinte meggörnyedt akár a fák , bokrok a hidegtől jéggé vált hótakaró alatt.
Hirtelen megszűnt a régóta tartó sötétség ,a Nap aranyló fénye ismét elterül környezetében miközben sugarai simogatják, melengetik orcáját. Lelke gondtalanul , könnyedén lebeg , mint a pillangó a tarka virágokkal teli rét felett . Behunyt szemmel a virágparfüm illattal telítődött friss oxigén dús levegőt mélyen magába szippantja . Két kecses karját kitárva fel - le mozgatva úgy tesz mintha madárként szállna.

- Könnyedén szállok ! Szabad vagyok , szabad ! - kiáltja .

Kinyitja szemeit ,nyújtózkodik egy nagyot, aztán kiegyenesedett gerinccel elindul maga mögött hagyva a mások által ráaggatott emberi terhet a gondokkal együtt amit az élősködő emberek vele cipeltettek. A távolból még visszakiált :

- Alávaló teremtések ! Azt a nagy rakást vigyétek saját hátatokon ! Az ott mind a tiétek !

2019. április 9.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.