Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Putterer Magdolna Léna: Tavaszi lélektakarítás
Mai napon a megtört jég elindul a lélekfolyó lágyan hullámzó vízén.

Tavasz van és mert minden tavasszal elolvad a hó , felélénkül az élet, virágba borulnak növények, kizöldellnek erdők, mezők, elindul egy folyamat az ember lelkében, szívében épp úgy. Emberi agy friss oxigénhez jutva kitisztul . Olyanná válik, mint a forrás átlátszó vize. Tiszta fejjel mindent másként lát . Átlátja mi az amitől meg kell szabaduljon , hogy új életet tudjon kezdeni ahol nincs más csak nyugalom, szeretet , boldogság.

- A jóindulatú , szeretettel teli embernek nehéz manapság az élete a sok rosszindulatú, kihasználó, önérdekű emberek között, de most megérkezett a kikelettel az új élet , ébredés, változással a nagytakarítás, lombtalanítás , a megtisztulás időszaka . - gondolta magában Meriel.

Egy darabig még állt elgondolkodva saját sorsa előtt , majd jól átgondolva mindent , önmaga körül körülnézett a tisztítás előtt .

- Mennyi kacat halmozódott fel körülöttem amik elzárják előlem a fényt, oxigént. Nem csoda rosszullét hányinger kerülget, ha úgy érzem e levegőtlen légben megfulladok. Oxigén, fény nélkül nincs élet , sötétszürkeségben a virág elhervad a jó sem terem meg. - jegyzi meg félhangosan.

Beleveteti magát a gondkupac kellős közepébe . Nekiáll kiválogatni a sok közül a saját gondjait amit szépen összerakva maga mellé helyez, külön kupacba rakja a másokét. Furcsamód a nagy munkában nem elfárad, hanem egyre frissebbé , erősebbé válik .

Meriel ledobta önmagáról a nehézséget amit vállára dobott az élet , ami alatt szinte meggörnyedt akár a fák , bokrok a hidegtől jéggé vált hótakaró alatt.
Hirtelen megszűnt a régóta tartó sötétség ,a Nap aranyló fénye ismét elterül környezetében miközben sugarai simogatják, melengetik orcáját. Lelke gondtalanul , könnyedén lebeg , mint a pillangó a tarka virágokkal teli rét felett . Behunyt szemmel a virágparfüm illattal telítődött friss oxigén dús levegőt mélyen magába szippantja . Két kecses karját kitárva fel - le mozgatva úgy tesz mintha madárként szállna.

- Könnyedén szállok ! Szabad vagyok , szabad ! - kiáltja .

Kinyitja szemeit ,nyújtózkodik egy nagyot, aztán kiegyenesedett gerinccel elindul maga mögött hagyva a mások által ráaggatott emberi terhet a gondokkal együtt amit az élősködő emberek vele cipeltettek. A távolból még visszakiált :

- Alávaló teremtések ! Azt a nagy rakást vigyétek saját hátatokon ! Az ott mind a tiétek !

2019. április 9.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.