Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.17. 10:00
Kedves Jzsi Éppen most értem el egy teljesen üres fiókot felhasználónév: goromba, jelszó: terbete12 Semmi egyebet nem csinálok, míg te nem szólsz... Bővebben

2019.06.17. 09:47
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.06.16. 23:29
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.16. 23:29
Az ÚJ Tollforgató cím: Bakancslistás történet. Ezzel a címmel, vagy tartalommal várjuk prózai írásaitokat.

2019.06.16. 18:37
Ma van az APÁK NAPJA! Boldog Apák Napját mindenkinek! Smile

2019.06.16. 17:11
Kellemes, enyhet adó estét kivánok. Éva

2019.06.16. 15:48
Szép napot. Heart

2019.06.16. 15:37
Drága Katinka! Gratulálok a pályázati nyereményedhez! Szeretettel....Bab
u Rose Rose Rose

2019.06.16. 15:26
Szép délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.06.16. 12:05
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándék Holnap Magazin legfrissebb számát és a 2009-es Holnap Antológiát! Kösztönöm szépen!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: LevaiAnna
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
adameczlaszlo
Szilasi Katalin: Egy régi történet 6.
A háború véget ért. Ki így, ki úgy fogadta a visszatérő békét. Egy dologban mindenki egyetértett. Az ország romokban, újjá kell építeni. Se azelőtt, se azután nem akartak ennyire egyet az emberek.
Gábor hamarosan kapott munkát. A debreceni gyógyszergyárban lett főgépész. Eleinte biciklivel járt be Nyulasról, aztán egyik este így szólt Zsuzskához:
-Költözzünk be a városba. A Kishegyesi úton van egy nagy, üres ház, régi, úri lakások voltak benne. A tulajdonos meghalt a háborúban. Ha több család összefog, lakhatóvá lehet tenni. A gyerekeknek is közelebb lesz az iskola. Neked sem kell ebben a nyomorult földben robotolnod. Eladjuk a tanyát.
Zsuzska a vacsorához terített. Gábort hallva, leült a konyhaszékre.
- Én szerettem itt. Megvoltunk magunkban - mondta csendesen.
És a földet is szerette. Ahogy az kívánkozóan nyújtózott el a kora tavaszi napsütésben, mintegy felkínálva magát a magoknak, palántáknak! Szinte csak meg nem szólalt, hogy teremni akar. Aztán ahogy duzzadt benne az élet, törődni kellett vele, akár egy viselős asszony szeszélyeivel.
A férfi látta Zsuzskán, hogy nem örül a költözködésnek, de hajthatatlan volt. Szokatlan ingerültséggel folytatta:
- Én nem bírom itt ezt a süket csöndet! Az ember semmit sem tud a világról, hogy mi történik benne.
Az asszony nem szólt, csak nagyot sóhajtva arra gondolt, addig jó, míg kívül maradnak a nagyvilág gondjai. De ahogy elnézte az ide-oda mászkáló férfit, megértette. Ez a magas, szikár, világot járt ember nem való ide, ebbe az alacsony mennyezetű kis házba. Ennek mennie kell mindenáron ki, a városi forgatagba. Gábor abbahagyta a járkálást, megállt Zsuzska előtt.
- Úgy teszel, mintha idegenbe mennénk. Hát te is debreceni lány voltál. ott születtél, ott nőttél fel, minden utcáját ismered...
Zsuzska szomorúan nézett fel az emberére.
- Ismerem. Szenvedtem is benne eleget. Ez a főd meg itt olyan biztonságot adott, amit csak a szülőanyámtól kaphattam volna meg, ha nem dob el magától mindjárt, ahogy a világra jöttem.
Gábor vigasztalni próbálta:
- Na, Zsuzsika! Hát most már itt vagyok én nektek. Nem mered rám bízni magad?
- Próbálom, Gábor.
A gyerekek örültek a költözés hírének. Zsuzsó már kész nagylány volt, a fiúk kamaszodtak, hiányzott nekik az egyívásúak társasága. Csak Zsuzska kezdett pakolászni szó nélkül. Megint menni! mintha megmozdult volna a lába alatt a föld, ami a nehéz időkben is táplálta őket. Ami Gábornak, ha esett, csak istenverte sár volt, ha szárazság, akkor meg átkozott por.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.