Müller Márta: Szegényen, de boldogan (2019. május)
Figyelem a mozgólépcsőn elém beállt párt, egy harmincas éveiben járó nőt és a kislányát. Látható, hogy szűkösen élnek, a pénzt nagyon be kell osztaniuk, nem jut olyan extra divatos darabokra, mint amilyeneket a gazdagabb szülők csemetéi hamar megkapnak. De a kislányon nem látszik elégedetlenség, éppen ellenkezőleg. Bizalommal fogja anyja kezét, olyan mély bizalommal, amit kikövetelni sohasem lehet, csak magatartással kiérdemelni. Feltehetően a nő egyedül neveli a gyereket, a kislány a legnagyobb és egyetlen kincse.
Egy darabig elvesztem őket a szemem elöl, de aztán úgy adódik, hogy az S-Bahnon az előttem levő székekre ülnek le. Akarva-akaratlanul hallom, amit beszélgetnek. Tulajdonképpen nem is beszélgetnek, hanem játszanak. Valamilyen szójátékot játszanak, nem barkochbát, talán ahhoz még kicsi lenne a kislány, akit körülbelül hatévesnek saccolok. Lehet, hogy az idén ősszel megy majd iskolába. Olyasmi a játék, hogy az egyikük gondol valamit, megmondja a gondolt szó kezdőbetűjét, és a másiknak ki kell találnia, hogy mire gondolt. A gyerek határozottan élvezi a játékot. Néhány megállónyi az egész, amennyit látok belőlük, aztán ők leszállnak. Két boldognak látszó ember halad tovább, és tűnnek el a szemem elől.
Istenem, milyen kevés kell hozzá! Mennyivel többször láttam az ellenkezőjére példát: a gyerek nyűgös, ideges, nyafog, a szülő pedig egyáltalán nem figyel rá, mert el van foglalva a mobiltelefonjával. Sőt, nemrégiben egyszer még olyat is láttam, amikor egy mama a két-hároméves gyerek kezébe is nyomott egy mobiltelefont, hogy a kicsi foglalja el magát, míg ő a sajátján beszélget.
A legfontosabb, amit a szeretet mellett egymásnak adni tudunk, az idő. Szépen, jól, békésen eltöltött idő. Nem kell hozzá sok, hiszen játszani szavakkal is lehet - itt a játék eredeti értelmére gondolok természetesen, nem arra, mikor két félből az egyik játszik a szavakkal, amíg el nem játssza a másik bizalmát. Sétálni, beszélgetni, a mobiltelefonról és a mindennapok gondjairól megfeledkezni ez is lehetséges mindenhol és mindenkinek, csak elhatározás, szándék kérdése.
Hányan olvassák manapság még vajon Jókai regényeit, a Szegény gazdagokat és a Gazdag szegényeket? Nem tudom. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a világ olyan ma is, mint Jókai idejében lehetett: az emberek nem az egyszerű, a pénzbe nem kerülő dolgokat keresik, hanem a gazdagságot hajszolják. Mintha az hozná a boldogságot. Azután így vagy úgy, de csalódnak. Így vagy úgy? Az egyik módon, ha nem érik el, viszont a hajszában elvesztik az egészségüket és az idejüket, vagyis végső soron az életüket. A másik módon pedig azon nagyon kevesek, akik elérik. Meggazdagodnak, sokféle tárggyal rendelkeznek és csak az életük utolsó pillanatában veszik észre, hogy az élet elszaladt boldogság nélkül. Egy évekkel ezelőtt írt versem jut erről az eszembe, a Najna, ahol ugyan a tudás és nem a pénz hajszolásáról írtam, de a kettőt rokonnak érzem.

Najna

Fenn messzi északon, valamikor rég,
Hol szabadon vándorol a rénszarvas,
Csendesen élt egy egyszerű halász nép,
S a szép Najna, fiatal, üde, hamvas,

Szerelemre lobbant egy halászlegény,
Csak nevette őt ábrándozva Najna.
Nem vagy te vitéz! Mint egy olcsó regény,
Fejében egy elképzelt katona.

Katonának állt a szerelmes legény,
Nincs olyan világ, hol ne lenne csata,
Hadizsákmány, óriás kincsgyűjtemény,
Évek múltán gazdagságban tért haza.

Najna álmaiban akkoriban már
- Ő még mindig fiatal volt, álmodó -
Más volt az ideál, nem harcos huszár,
Hanem minden csodát tudó varázsló.

A legény, mikor vándorútra indul,
Szívében Najna, fejében kívánság,
Varázsló mesterséget ő megtanul,
Nem tud majd neki ellenállni a lány.

Najna várt, várt, sok-sok évig hiába,
A természettől tanulva eleget,
Az apónak ősz szálak a hajába‘,
Mire sikerült a bűvős idézet.

Ott állnak döbbenten, egymással szemben,
A vén varázsló s a csúnya boszorka,
Az élet elmúlt, és nem szerelemben,
Hisz a tudás nem tett boldoggá soha.

Közben megérkeztem oda, ahová indultam. Kiszállok, a mozgólépcsőn felmegyek, és ballagok a tavaszi napsütésben tovább.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.