Szalay Hajnalka: A kettes villamoson (2019. május)
Felszállok a kettes villamosra, és szokás szerint úgy helyezkedem, hogy a budai oldalban tudjak gyönyörködni. A Fővám térnél többen is felnyomulnak, periférikus látással érzékelem őket, de szórakozottan, csak egy kis idő múlva pillantok fel, aztán mégis jobbra kapom a fejem, mert nem hiszek a szememnek. Csak két ember választ el a nagyon jóképű, nagyon magas sráctól, aki...De nem, az nem lehet. De, talán mégis! Az ajtónál állok, ezért egy kicsit oldalra tudok fordulni, és így jobban rálátok a többi utasra.

Megcsörren a telefonja, és németül szól bele. Ez is a feltételezésemet erősíti. Sajnos csak néhány szót tudok németül, így azt nem értem, hogy miről beszél, de egyre biztosabb vagyok benne. Aztán hirtelen elmosolyodik, és akkor már tudom. Atyaég! David Garrett a kettes villamoson, néhány méterre tőlem!!! Nyitva felejtem a számat az ámulattól, és hirtelen melegem lesz, de azért figyelem tovább. Őrült sebességgel járnak a gondolataim. Végül is, holnap este koncert az Arénában, miért ne lehetne itt? Olvastam, hogy ha ideje engedi, szereti megnézni a várost, ahol fellép. Az fura, hogy egyedül van, de lehet, hogy elege volt a felhajtásból. Imádom ezt a pasit. Szerintem minden egyes porcikájában és a vérében is zene van. És eggyé válik a hangszerével. Tényleg, hol lehet a hegedűje? Azt gondolnám, hogy mindenhová magával viszi. Lehet, hogy nem akart azzal tömegközlekedni. De miért nem kocsival viszik? Elhessegetem a kérdéseket, biztos egyedül érzi jól magát. Be kell vallanom, hogy még ha egyértelműen a zenéjével nyűgöz is le, azzal jut el hozzám, azzal varázsol el, azért az se kutya, hogy nagyon jó ránézni. Igazi jópasi. Fiatalabb korában modellkedett. A hozzám hasonló egyszerű lánynak az elérhetetlen kategória, akit csak messziről csodál az ember. Vagyis most éppen közelről, mert néhány lépésre áll tőlem. Hihetetlen! Lassan kínossá válik, hogy úgy bámulom, hiszen Ő nem ismer engem, és gondolom, az őrült rajongókat szívesen elkerülné. De sajnos nem tudom levenni róla a szemem. Szép pasi na, és olyan kisugárzása van, hogy az utastársakon keresztül is érzem.

Felnéz, összeakad a tekintetünk. Csak egy pillanat az egész. Vagy mégsem? Visszanéz. Lebuktam, mert még mindig őt figyelem. Nyilván Ő is észreveszi, csodálkozva kicsit felvonja a szemöldökét, de közben tovább telefonál. Én meg elpirulok, mint egy tinilány. Befejeződik a beszélgetés, és miután a zsebébe süllyesztette a telefonját, újra felém fordul, egyenesen a szemembe néz. Na jó, ez már egyre cikibb. Mit csináljak? Szólítsam meg? Vagy ne zavarjam? De atyaég! Ő David Garrett a kettes villamoson!!! Az életben nem lesz többet ilyen lehetőségem. Mit mondjak Neki? És hogyan, angolul? Hogy máshogy? Magyarul biztos nem beszél, németül én nem tudok, Ő meg perfekt angolból is. Lehet, hogy inkább hagynom kellene. Holnap úgyis látom majd a koncerten. Természetesen van jegyem, ami piszok drága volt. A barátnőm nem tud jönni. De nekem muszáj, egyedül is. Az éjszakai magányos hazabumlizás sem riaszt el. Mert látnom-hallanom kell élőben, mert Ő a világhírű David Garrett. Aki most néhány lépésre áll tőlem, a kettes villamoson!!! Össze kell szednem a bátorságomat. Nem lehet olyan nehéz, lazán odalépek, és megszólítom. Vagy csak boruljak le előtte? Azt azért mégse, elég piszkos a vili, meg valószínűleg, hülyének néznének. Bár az nem számítana, ha kapcsolatba léphetek Vele. Gondolom, a Kossuth térig megy, addig gyorsan meg kell fogalmaznom magamban egy mondatot, aztán a többi majd jön magától. Ha szerencsém van. Halványan elmosolyodik, amikor megint találkozik a tekintetünk. Lázasan gondolkodom, de csak az jár a fejemben, hogy milyen csodálatos a zenéje, és Ő maga is. Ajaj, már közeledik az ajtóhoz. Nem lehetek ilyen nyuszi. A végállomásig mennék, de gyors elhatározással én is leugrom az éppen nyíló ajtón. Most vagy soha.

Félve megérintem a karját. Elhaló hangon mondom Neki:
- Excuse me! Hi David! Your music is amazing! And YOU are also amazing! *
(* Elnézést! Szia David! A zenéd csodálatos! És Te is csodálatos vagy!)
Felém fordul, elmosolyodik. Szemtől-szembe. Van egy halvány érzésem, de elhessegetem. Atyaég! Nem haragszik, hogy megszólítottam, sőt. Jókedvűen néz rám, és megszólal. Németül:
- Ich spreche leider kein Englisch. Aber den Namen habe ich verstanden. Fast stimmt es.**
(** Sajnos nem beszélek angolul. De a nevet értettem. Majdnem stimmel.)
Elkerekedett szemmel nézek rá. Ennyit azért értek németül. De az nem lehet. Az eszemmel már sejtem, de a szívem még nem engedi, hogy felfogjam. Magyarul folytatja:
- Szia! Dávid vagyok!
- Az nem lehet!
- Pedig, de!
Teljes megsemmisülés. Most már látom, és tudom, mit jelentett a halvány érzés. A szívem is engedi felfogni. Bár nagyon hasonlít rá, mégsem David Garrett áll előttem. Egy jóképű Dávidot bámultam percekig a kettes villamoson, és neki mondtam, hogy csodálatos.
- Bocsi!
Ennyi telik tőlem. Miután ezt kinyögöm, nyuszi üzemmódban próbálok minél messzebbre kerülni. De most Ő nyúl a karom után.
- Várj! Most már érdekel kivel tévesztettél össze. Még senki nem mondta nekem, hogy csodálatos vagyok. Pláne nem egy szép ismeretlen lány.
Igazából magamra vagyok bosszús, de neki mondom ingerülten:
- Azt mondtad, nem beszélsz angolul.
- De azért ennyit megértettem.
Meg kell hagyni, tényleg Neki is elragadó a mosolya, úgyhogy az én kedvem is jobb lesz.
- Még nem mondta Neked senki, hogy úgy nézel ki, mint David Garrett?
- Nem. De ki a csoda az a David Garrett?
- Ő az!
Mutatok Dávid háta mögé a válla fölött...éppen most fordul be a következő villamos, amelynek az oldalán ott virít a hirdetés...

Így hát, mégsem egyedül mentem a David Garrett koncertre. Késő este, egy csodás zenei élmény után, kellően elvarázsolódva, mégsem magányosan kellett hazamennem. Igaz, nem David kísért haza, hanem Dávid. Egy kis kitérőt tettünk, mert a kettes villamossal akartunk utazni. Úgy helyezkedtünk, hogy a kivilágított budai panorámában gyönyörködhessünk, közben az ujjaink egymásba fonódtak. Nem Daviddel, hanem Dáviddal. De ez így volt szép. A kettes villamoson.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.