Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.27. 05:44
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.06.26. 21:29
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.26. 21:12
Vidám szép hétvégét kívánok mindenkinek. Sajnos családi okokból nem tudok időt szakítani arra, hogy írjak, esténként viszont szívesen olvasom írás... Bővebben

2019.06.26. 17:07
Szép kora estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.06.26. 15:18
Itt felejtettem magam... Tollforgató történeteket tessék szépen olvasni, aki még nem tette, nagyon jó írások vannak most (is) ott! Smile Uff... Off...

2019.06.26. 14:37
Szép napot kivánok! Éva

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

2019.06.26. 09:21
Kevelin: én word-ben szoktam megírni, és mikor úgy érzem, hogy kész, akkor másolom csak ide be.

2019.06.26. 09:20
Szép napot mindannyiunknak! Mindenki óvatosan ebben a melegben! Smile Coffee cup

2019.06.26. 07:09
Kedves holnapos társaim! Belekezdtem egy írásba de idő hiányában nem tudom folytatni.Elveszik
az irásom Ti hogy csináljátok? Van jó ötletek? Szív... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Ritus
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Urmánczi Margit: Fagyi helyett... avagy, a szerelem buktatói (2019. május)
1.

Kisbolt - ez a neve - valóban kicsi, két lépés oldalra, kettő előre, ott van a pult. Beléptünk Timivel, az unokámmal jégkrémet venni. Éppen jelenésünk volt a játszótéren, egy nyári délután, minimum harminc fok melegben! De ki foglalkozik ilyen csekélységgel?! Menni kellett!
A pultnál ott állt egy párocska: harminc és negyven közötti férfi és húsz-huszonöt körüli nő. A férfi kávét kért éppen, közben, a pult mellé lerakott reklámújság lapján látható gyerekcipők silányságáról hablatyolt valami „okosat”. Szép pár voltak, így első látásra, bár a korkülönbség jelentős. Érkezett a kávé és a férfi, pénztárcája aprópénzes rekeszéből számolta ki a vasakat.
- Remélem nem baj - pislogott az eladó felé.
- Nem, dehogy - jött a válasz, mosollyal megspékelve.
A párja sütögette le a szemét, pironkodva, de nem szólt. Lerítt róla, kínosnak élte meg a jelenetet.
Régi pasi, új ara - gondoltam - kire emlékeztetnek? És beugrott! A barátnőm esetére a villámszerelmével, ami sok vidám percet szerzett anno a „11-ek bandájának”, miután villámgyorsan véget ért.(Így neveztük magunkat, a társaságunkat.)
Könnybe lábadt a szemem a visszafojtott nevetéstől, alig vártam, hogy kijussak a boltból, fagyistól, unokástól és kacagjak egy nagyot, a régi idők emlékére! Ami nem is volt olyan könnyen kivitelezhető! A párocska az ajtó előtt téblábolt, az eladó is kijött rágyújtani, nem akartam nézőközönség előtt.
A bolt melletti virágtartóban mályvarózsa magasodott, mellette néhány borzas fejű sárga virág. Gyenge kis ürügy a hahotázáshoz, de nem volt más kéznél. És már nem bírtam tovább.
- Nézd, Timi, milyen borzasak ezek a virágok, látod? - és nevettem. Nem szeretnek fésülködni, ahogyan te sem, ugye, kisszivem? És újfent nevettem!
A gyermek elmosolyodott, nem igazán értette a maga hat évével, mi ez a hirtelen jött vidámság. Az eladó ledermedt, mint aki bolond szellemet lát, a párocska pedig értetlenül szemlélte a jelenetet. Lenyugodtam kissé, hogy nevethettem, kézen fogtam a gyermeket és elvonultunk a játszótér felé. Egész közel volt. Ott aztán leültünk az árnyékban, bekebelezni a jégkrémet, majd ő elment hintázni-mászkálni, én pedig visszapörgettem az emléket, ami így megkínozta a rekeszizmomat. Elmesélem.
A 11-ek bandája, amikor megalakult, vidám, nagy társaság volt. Tizenegy fiatal, tizennyolc és huszonöt év közöttiek (bár nem volt mindig, mindenki jelen!), akik eldöntötték, hogy amíg csak lehet nem kötelezik el magukat a házasság szent kötelékével, éljen az egyén szabadsághoz való joga! Ez így ment néhány évig, de aztán elkerülhetetlenül felütötte a fejét a szerelem, hívás nélkül betolakodott a társaságba és fejen találta Józsit, aki már benne volt a nősülési korban, az anyja is azzal nyüstölte naphosszat - ha netán elfelejtette volna -, hogy már huszonöt éves. (- Mi lesz már, édes fiam? Mikor nősülsz?)
A leányzó, akinek személyéhez az érzelem fűződött, ruhástól-cipőstől és lófarkastól sem nyomott ötven kilót - minden lány irigyelte ezért -, a barátnőm volt és Valériának hívták. Rendkívül bohó és élénk, gyors észjárású, vidám lány volt Vali. Nehezen ült meg a fenekén, néha mindenkit idegesített a lóti-futi természetével. Ha a többiek rászóltak néha - ne zizegj már annyit! -, ő kapásból visszavágott szarkazmussal, nem kellett félteni! Amikor a többiek elhevertek volna, egy-egy kiránduláson, például, mert éppen kitört a világfájdalom (a sör hatására) és meg kellett beszélni, ő inkább elment felfedezni.
- Úgy búslakodtok itt, mintha fizetnének érte - mondta -, mintha bármit is meg tudnátok oldani vele!
- Mert te aztán meg tudsz oldani mindent az ismerkedési hóbortoddal! Mondd, néprajzos akarsz lenni, vagy mi?
Egy másik kiránduláson elsétált, mert nem akart filozofálni, nem volt hozzá kedve.
- Ti és a ti filozófiátok! Dumadumaduma. Nem a filozófia fogja megoldani a problémáinkat, hanem a tett! Gondolkozni kell ugyan, de cselekedni is. Nem egyazon téma körül keringeni! Egyszer meg kell ismerni a világot, amiben élünk, kezdve a közvetlen környezetünkkel.
- Ó, te nagyokos, mert te aztán tudod a húszéves fejeddel, mit kell elsőre és mit kell másodszorra!
Este lett és ő nem volt még sehol. Rekedtre kiabáltuk magunkat akkor, komolyan féltettük. De megjött, vidáman, jó nagy adag juhtúróval egy batyuban. Ajándékba adta a pásztor család, akiket megtalált valamilyen karámnál a juhnyájukkal együtt, a felfedezőútján! Neki és nekünk is küldték, szeretettel, (mert elmondta, hogy sokan vagyunk és itt sátorozunk) Megtanult közben juhot is fejni, amíg barátkozott velük. Hát ilyen volt ő, Vali, a bolondos barátnőm.

2.

Vali tényleg néprajzos akart lenni, abban az évben iratkozott be a főiskolára. Néprazj alapszakos bölcsésznek tanult, levelezőszakon, közben dolgozott. Érettségi után voltunk két évvel, ő meg én, amikor a „juhtúrós” kirándulás történt - aminek igencsak örültünk akkor, mármint a túrónak -, és Józsi érdeklődni kezdett Vali iránt, magyarul beleszerelmesedett. Ki tudja, lehet, hogy csak az íratlan szabályokat betartó, de sok más szabályt megszegő, fékezhetetlennek tűnő személyisége tette, hogy a fiú rajta felejtette a szemét. Vali elkötelezettsége az etnográfia iránt komolyságot és tartást adott neki, csodáltuk érte. Másnap bográcsban főztünk és arra figyeltünk fel, hogy Vali és Józsi elléptek a társaságtól, Vali zavartan nevetett. Hangosan beszéltek, mi többiek pedig füleltünk.
- Ugye ezt nem mondtad komolyan? Ne már, most tényleg találkára hívsz? Nonszensz!
És Józsi bosszús válasza:
- Miért lenne nonszensz? A banda etikája nem írja elő, hogy nem szövődhet másféle kapcsolat a tagjai között, csak barátság!
- Nem írja elő, mert ez íratlan szabály! Vagy nem te mondtad, hogy sok jó haver morzsolódott le éppen ezért?
- De igen, én mondtam. Ironikus, nem igaz?
- Figyelj, amúgy sem lenne aktuális, jövő szombaton egyik volt osztálytárs esküvőjére megyek. Vasárnapig - amikor újra összeröffen a banda -, átgondolom, de gondold át te is! Utána beszélünk. Egy hét! - emelte fel a mutatóujját - oké?

Vali nem volt szokványos lány, mi többiek vakmerőnek tartottuk. Nagyon kíváncsi volt és ahhoz mérten okos is. A szóban forgó történések idején a társaság hat lányból és öt fiúból állt, stabilan, két éve. Mindig jöttek újak is, vagy valaki kimaradt, de a létszám - varázslatos módon -, mindig beállt 11-re. Ez így volt már nyolc éve, amióta a társaság létezett, csak néha több volt a fiú, így mondták a régiek. „A régiek” hárman voltak, két fiú és egy lány, akik a megalakulásnál jelen voltak, tizenhét éves koruktól. Valival ellentétben, mi többiek, öten lányok, teljesen szokványosak voltunk. Óvatosak, kicsit félősek, sértődékenyek és így tovább. Igyekeztünk kicsikarni minél több jót az élettől - volt aki dolgozott már, volt aki még tanult -,mert azt vallottuk, ez a mi időnk! A következő vasárnap összeröffent a banda, (de nem volt mindenki jelen!) Vali is eljött. Nagy, barna szeme ábrándosan tekintett a világra, fekete haja kiengedve beterítette a hátát és ruhát viselt a balerinaszerű alakján - ruhát! -, ami olyan ritka eset volt nála, mint a fehér holló.
- Ennek meg mi baja? - súgta oda nekem Mária, mert én voltam a barátnője, tudnom illett volna.
- Nem tudom - mondtam -, magam is elképedtem, amikor így jelent meg.
- Hát kérdezd meg, mire vársz? - utasított, amit máskor visszautasítottam volna, de akkor...
Nem húztam az időt, odaültem mellé. A kilátón voltunk a város feletti mészkődomb tetején, élveztük a nyár színeit, melegét és a tiszta levegőt a magasban. Megkérdeztem, jól szórakozott-e az esküvőn. Mintha epedve várta volna a kérdést, azonnal mesélni kezdett.
- Nagyon jól szórakoztam - mondta - és volt ott egy srác, képzeld, Andrénak hívják! André - most képzeld el! Még nem láttam élő embert, aki ezt a nevet viselné. Ma délután találkozunk!
Elképzeltem. És azt is, hogy ha volna igazság, nem viselné sokáig... élve! Minden világos volt, a barátnőm belezúgott pár óra alatt valami pasiba. Sajnáltam Józsit, mert kedveltem. Jó fej volt, neki drukkoltam. Hát, ez nem jött össze!
Vali hamarosan elköszönt és ment. Előtte elnézést kért Józsitól, nem hallottuk mit beszéltek, suttogtak. Később a városközpontban sétálva összefutottunk velük, bemutatta nekünk Andrét. Nem „srác” volt, hanem férfi! Amíg André a többi lánnyal viccelődve bájcsevegett, Vali odasúgta nekem:
- Na, milyen?!
- Mint egy dürgő fajdkakas - válaszolt neki Józsi, aki mellettem állt és hallotta a kérdést. A többi fiú is hallott mindent és nevettek. Józsi nyomban bocsánatot kért, látva hogy a lány arcáról lehervad a mosoly. Megfagyott akkor a levegő közöttünk, Vali sebtében elköszönt.
- Sziasztok, még látjuk egymást! - mondta - és Andréval elsétáltak.

3.

Azon a bizonyos délutánon a város központjában fokozottan fülledt volt a levegő. Vali és lovagja ráérősen andalogtak, kéz a kézben. A férfi büszkén kihúzta magát, teljesen eltelt a pillanattal, hogy ifjú barátnőjével sétál mindenki szeme láttára, alig egy hónappal a hosszan elnyúló, kínos válási procedúrát követően. Mintha ezt mindenki tudta volna az utcán, vagy érdekelt volna bárkit!
- Nézzétek, ez ám a nő és hozzám tartozik! Nézzétek, bumburnyákok és irigykedjetek - jelezte a testbeszéde.
A többség vette az adást és irigykedett. Mindkettejükre!
Jókötésű férfi volt a lovag, jóképű, sármos, olyan harmincas forma. Vali, az ötven kilójával, ezennel is lófarkba kötött hajával és a maga huszonkét évével - kevesebbnek nézett ki -, csinos fruskának hatott mellette. Kezdte elunni ezt a „felvonulást”, melege volt.
- Olyan meleg van! - legyezgette magát a kezével - nem megyünk fagyizni, ide a…
Nem fejezhette be a mondatot, a lovagja máris reagált:
- Meleged van - kérdezte elhomályosuló tekintettel - meleged van? Menjünk be a templomba!
Vali meghökkent a szokatlan ötlettől, de megbékélt vele. Végül is... a templom adott volt, ott állt, már úgy négyszáz éve és valóban hűvös volt odabent! Azért megkockáztatott még egy kérdést:
- Ne együnk mégis egy fagyit... előtte?
- Az csak egészségtelen moslék - volt a válasz.
Valinak olyan melege volt, hogy a malac-mivoltot is vállalta volna, ha moslék a fagyi, de nem tartotta illőnek, hogy vegyen ő magának, ha már a lovagja nem tette meg.
Valóban hűs volt odabent, felfrissültek, míg körbe sétáltak a képeket-szobrokat nézegetve, akár a turisták. A lány mélyen elgondolkodott: érezte, hogy valami itt nem kerek! A dominancia rémképe sejlett fel a gyerekkorából, mielőtt elvált az anyja! Tagadhatatlan volt, helyette döntött a férfi! És ezen kívül, a figyelmetlenség és az intolerancia netovábbja a „lovag” viselkedése. Az is megfordult a fejében, hogy a fukarság is így néz ki valahogy! Azonmód felébredt a Csipkerózsika-álomból és este, amikor hazakísérte őt André, kíméletesen, de határozottan tépte el az összefonódni kezdő érzelmi szálakat.
Másnap betoppant a 11-ekhez és elmondta röviden a történetet.
- Van Isten! - mondta Józsi halkan - de olyan síri csend volt, hogy mindenki tisztán hallotta.
Mocorgás támadt, köhécselés és böffenések, kitörni készült a derű! És kitört! Úgy kacagott mindenki, mintha a világ legjobb tréfáját hallotta volna éppen. Vali elsőre lefagyott, majd sértődött képet vágott, aztán csatlakozott a kórushoz, velük nevetett. Kénytelen volt belátni, a helyzetkomikum fakasztotta nevetést el kell viselnie, jár neki!
Hát, ő volt az én Vali barátnőm és villanásnyi szerelmi története, ami ennyi év távolából is képes megnevettetni, emlékembe idézve egyszersmind, hogy az azóta eltelt idő is csak egy villanás volt!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.