Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Hunyócska (2019. május)
(Régi történet)

Csicsóvár kulturális intézménye a napokban ünnepelte annak a nagy eseménynek első évfordulóját, amely a „Nehogy megnézd, nehogy részt vegyél rajta” címmel sikeres mozgalomként vonult be a városka újkori történelmébe. Eme mozgalom az önmagukat nagyokosnak tartottak körében Hunyócska néven vált ismeretessé. Kitalálója egy Huny Csóka nevű nép(el)művelő, a kulturális intézmény dolgozója volt. A lényege pedig az, hogy a nevezett intézmény célkitűzései között szerepelteti a szervezett programjainak látogatottságát. Pontosabban: nem látogatottságát. Magyarul: az a lényeg, hogy minél kevesebben vegyenek részt a rendezvényeiken.
– Nincs takarítás, elszámolás, bürokrácia, egyebek. Egyszóval kevesebb a gondunk – válaszolta meglehetős értetlenségem fölött elcsodálkozva Huny Csóka, akinek eme újítását igen magas kitüntetésben részesítette a helyi művelődési tárca. Az erről szóló oklevelet (no meg a plecsnit) a neves évforduló alkalmából rendezett ünnepségen adta át újdonsült tulajdonosának a városka kultúrájáért felelős nagyasszonya.
A kiküldött tudósító itt arról számolhat be, hogy a magas, kilóinál fogva is igen súlyos személyiség nagyon szép beszédet tartott hálás hallgatóságának. Egyebek mellett magasztos szavakkal méltatta a fent említett mozgalomban kimagasló eredményeket elért Huny Csóka, valamint munkatársainak érdemeit. Felemelő és időnként lenyűgöző beszédében további biztatást adott arra nézve, hogy jó úton halad a kis csapat.
– Csak így tovább! Töretlenül előre szent kultúránk dicsőséges sztrádáján! Csak így tovább, és akkor nem érhet bennünket meglepetés – hangoztatta a városka fő kultúrosa. Szavait nagy taps kísérte. Egészen addig, amíg át nem tért a legutóbbi rendezvényen történt sajnálatos rendbontás taglalására. Megesett ugyanis, hogy az előadásra az intézményecske hivatalból kirendelt néhány dolgozója közé – nyilvánvalóan ellenséges szándékkal – pár fizető néző is befurakodott.
– Ennek még egyszer nem szabad megismétlődnie. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. Hogyisne! Hogy e szégyenteljes példát mások is kövessék!? – kiáltozta felindultan Csicsóvár vezér kultúrosa.
Fergeteges taps köszöntötte az ünnepi szónokot. Majd kezdetét vette az eszem-iszom, a nagy dínom-dánom.
– Csak egy kérdésem volna – fordultam a meglehetős hangzavarban Huny Csókához. – Tudniillik túlságosan kevés idő telt még el ahhoz képest, hogy ekkora ovációt csapjanak az ügynek. Én legalábbis így látom. Miért e nagy felhajtás már az első évfordulón?
– Azért, mert páratlan a maga nemében – válaszolta diadalittasan a különben csinos nép(el)művelő.
Az eseményről – kiemelve annak lényegi részét – a másnap reggeli lapok vezető helyen tudósítottak. Mi több, az egyik újság zsurnalisztája Huny Csóka kijelentésére reagálva egészen bátor megjegyzéssel zárta sorait. Idézem: ha hihetünk szavainak, mi kultúrára szomjazók, mindannyian bizakodva tekinthetünk a jövő felé.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.