Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Hozzávalók (2019. május)
‒ Kezét csókolom, egy kevés bocsánatot keresek. Lehet kapni?
‒ Igen, uram, tartunk.
‒ Jaj, de jó! És tessék mondani, felment az ára?
‒ Mindennek megy fölfelé az ára, uram. Az idő függ-vényében, tudja. Ahogy telik az idő, minden egyre értéke-sebbé válik.
‒ Az elég baj. Csak halványan emlékszem rá, mibe került régen a bocsánat. Ha igaz, amit mond, akkor lehet, hogy nem is lesz nálam annyi.
‒ Ha meg nem sértem, mennyi van magánál?
‒ Annyi, mint.
‒ Az tényleg kevés lesz, uram.
‒ Ettől féltem. Tessék mondani, mennyi volna az elég?
‒ Annyi, amennyi.
‒ A francba! Akkor… visszajövök érte kicsit később. Megtenné, hogy félretesz nekem egy keveset?
‒ A bocsánat rendkívül keresett portéka, uram, és a készlet valamiért mindig véges. Sajnos nem áll módunkban fenntartani a bocsánatot azoknak, akiknek drága, vagy akik azt ígérik, hogy később visszajönnek érte. Ez merőben ellenkezne a Ház szabályzatával. Oda kell adnunk azoknak, akik meg tudják fizetni. Még a legjobb szándék mellett is, uram.
‒ Várjon, hadd gondolkodjam!
‒ Csak gyorsan! Kérem, ne tartsa fel a sort!
‒ Jó, jó! Egyszeriben milyen türelmetlenné vált a kis-asszony… Nézze, nekem mindenképpen szükségem van egy kevés bocsánatra. Nem mehetek haza nélküle. Talán… talán visszateszem a polcra a bűntudatot.
‒ Tegye azt, uram, amennyiben jónak látja. De ne tartsa fel a sort!
‒ A sor, a sor, mindig a sor! Megyek már!

***

‒ Uram! Nem jött vissza a bocsánatért. Még mindig nincs meg az amennyi?
‒ Óh, kegyed az? Milyen nyájas ismét… Nos… de igen, megvan. Ami azt illeti, már jóval több is van annál, mint amennyi. Nézze csak, megszabadultam a bűntudattól, és látja? Egyszeriben most nagyon sok bocsánatra futja, nemhogy egy kevésre.
‒ Hát, ez igazán nagyszerű! Bevallom, drukkoltam magának. Nos, akkor máris szaladok, és hozok önnek egy kevés bocsánatot. Pontosan mekkora adagra gondolt? Aprócskára, kicsinyre, csöppnyire, pindurra vagy kicsikére?
‒ Óh, ne fáradjon vele, kedves. Most, hogy kitettem belőle a bűntudatot, annyival könnyebb lett a kosár… És valamiért úgy érzem, már nincs is szükségem a bocsánatra. Az igazat megvallva, már azt sem értem, miért volt olyan égetően fontos a számomra.
‒ Hát… az ilyesmi sajnos előfordul, uram… De remélem, azért nem távozik tőlünk üres kézzel. Mutathatok esetleg valami mást, ami érdekelné?
‒ Óh, igen, köszönöm. Mert tudja, arra gondoltam, hogy keresek inkább némi élvezetet. Hiszen mindenki az élvezeteket keresi, nem igaz?
‒ Többnyire, igen.
‒ És arra gondoltam, miért tegyek én másképp? … Egyáltalán miért is akartam én a bocsánatra herdálni azt, amiből élvezetekre is futja?
‒ Igen… miért is… Nos, ha valóban inkább élvezetek-re váltaná az amennyit, ez esetben igazán könnyű dolga lesz, uram. Nézze csak, élvezetekből mekkora itt a választék. Ráadásul ez a legolcsóbb termékünk, amelyből, a bocsánattal ellentétben, kifogyhatatlan árukészlettel rendelkezünk, ezért folytonosak a különböző akciók, egy-mást váltják a leértékelések. Válogasson kedvére.

***

‒ Khm… megint én vagyok.
‒ Uram! Ön még itt? Nemsokára zárunk, ugye hallotta a hangosbemondót? Nos, sikerült végre megtalálnia, amit keresett?
‒ Ami azt illeti, sajnos nem. Tudja, minden élvezetnek nagyon szép volt a csomagolása, de belül a portéka, úgy láttam, mind romlott. Rengeteget megnéztem, de már valósággal undorodom.
‒ Szeretne panaszt tenni, uram?
‒ A világért sem. Mi változna attól?
‒ Érdekes… Soha senki nem él a panasz lehetőségével, pedig a panaszkönyv ott lóg a falon, ni. De keletkezése és felfüggesztése óta még teljesen érintetlen. Talán, mert még senkinek nem volt panasza az élvezetekre. Vagy talán… mert soha senki nem gyanakszik a minőségükre… Valóban úgy találta, hogy romlottak, uram?
‒ Határozottan. És tudja… miközben egyre jobban be-lemerültem a kutatásba, ott az élvezetek között, eszembe jutott, hogy miért is jöttem ide eredetileg… és attól fogva egyre csak a bocsánat járt a fejemben, amiről lemondtam. Arra gondoltam, hogy már volt nálam annyi, amennyi. Hát akkor, mi a fenét keresek én itt az élvezetek között? Érti ugye?
‒ Értem, uram. Maga egy amolyan kereső.
‒ Micsoda?
‒ Kereső, uram. Tudja, a legtöbb ember itt csak vásár-ló. Bejönnek ide, leveszik a polcokról, amiről úgy gondolják, hogy kell nekik, és már mennek is a kasszához.
‒ Ez ilyen egyszerű?
‒ Annak tűnik, ugye? Pedig… Nézze, mindannyian abban a hitben járnak-kelnek, hogy pontosan tudják, hányadán állnak, miben foglaltatnak az igényeik és, hogy pontosan tudják, mit akarnak. De valójában…
‒ Nem tudják?
‒ Persze, hogy nem. De épp ezért is nem tartanak igényt semminemű felvilágosításra. Nehogy változtatni-uk kelljen a kényelmes elképzeléseiken. Noha szemmel láthatóan azokat sem ők maguk fejlesztették ki, csupán rájuk öröklődött. Tehát következetesen nem vizsgálgatják a termékek összetételét, a szavatosságát, nem győződnek meg a származási helyéről, a gyártó referenciái felől, a legkevesebb vásárlót pedig éppenséggel az ön által kifogásolt minőség és az egészségre káros hatások érdeklik. Csak összeszedik a holmijukat, és mennek.
‒ Ez döbbenetes! De… miért mondja ezt el nekem?
‒ Nem tudom. Igazán… Valójában ellenkezik a Ház szabályzatával… Zavarban vagyok… Nekünk nem az a dolgunk, hogy leleplezzük a termékek gyártóit és magát a terméket. Nekünk el kell tudni adni azt. Elvégre a termék-kel együtt a gyártót is eladjuk, a gyártóval együtt pedig önmagunkat. A Házat. Tudja, a Ház hitele a legfontosabb. A Ház hitele mindennél előbbre való.
‒ Értem. És köszönöm a közlékenységét. Még senki nem volt velem ilyen őszinte. De az alapján, amit elmondott… a Ház hitele… hogy is mondjam…
‒ Igen, én is úgy érzem, de… már így is sokat mondtam… Eh, nézzük csak! Szóval nem talált az igényeinek megfelelő élvezetet.
‒ Nem, sajnos.
‒ Pedig nagyon sok időt fordított az alapos kutatásra. Az lehetett a baj, hogy közben mindvégig a bocsánaton járt újra az esze.
‒ Teljesen igaza lehet. És tudja, megnéztem újra a bűntudatot is. Találtam belőle egy kisebb kiszerelésű, egészségesebb fajtát. Ahogy a kosárba tettem, rögtön éreztem, hogy emellett már futni fogja egy kevés bocsánatra is. Ezért jöttem vissza újra önhöz. Mert rájöttem, hogy ez az élvezetkeresés csupa hiábavalóság volt, merő időpocsékolás. Most, hogy itt állok, a kegyelem pultjánál, már nagyon bánt, hogy ennyi energiát elpazaroltam az élvezetekre. De most már határozottan tudom, hogy mit akarok. Már megvan minden hozzávalóm az újrakezdéshez, csak a bocsánat hiányzik. Siettem is vissza kegyedhez, mielőtt bezár a bolt. Kérem szépen, tehát… egy kevés bocsánatot kérek.
‒ Sajnálom, uram… időközben… elfogyott.

Mályi, 2019. április 4.
2951
Firm76 - 2019. augusztus 19. 10:04:53

Kedves Rita!

Örülök, hogy tetszett az írás. Köszönöm a figyelmedet.Smile

LacaSmile

6542
ritatothne - 2019. augusztus 17. 12:46:56

Kedves Laca!

Tetszett. Ötletes, szellemes és sok igazság van benne.

Szeretettel: Rita

2951
Firm76 - 2019. május 23. 18:38:12

Köszönöm szépen, Kankalin.

6208
Kankalin - 2019. május 21. 06:12:46

Szia Laca! Smile

Nagyon ötletes ez a prózád, egyben tanulságos is, meg szatíra is.
Az embereknek nincs idejük semmire, ami pénz nélkül kapható, azt nem veszik észre, de csakis akkor, ha ilyen becses portékákról van szó, mint amilyeneket a művedben említettél.
Örömmel olvastam értékes művedet. Smile

Szeretettel: Kankalin

2951
Firm76 - 2019. május 09. 21:28:00

Kedves Kati!

Köszönöm szépen! Örömmel láttalak.

Szeretettel: Laca Smile

2951
Firm76 - 2019. május 09. 21:25:54

Kedves Velvet!

Köszönöm szépen! Smile

5940
silberin - 2019. május 02. 19:35:58

Kedves Laca!

Ötletes abszurd. Főleg az első két rész.

Szeretettel: Kati

1620
Crimson Velvet - 2019. május 02. 06:45:43

Remek! Grat! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.