Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 13:08
Kedves Szerkeszto Ur! Az utolso foltett versemnel a cimnel a kekkel szobol egy "k" eltunt. Nem tudom hogyan javithato? Udvozlettel: Maria

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Freyvirag
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: A pilótafülkében
- Sziasztok! Ti vagytok a Szabó-fiúk, ugye? György és Flórián?
- Igen. - válaszolt Flórián, az idősebb, a légiutas-kísérő kérdésére az ablak mellől, miközben bal kézzel fogta a testvére kezét. Már majdnem egy órája a levegőben voltak. Mióta a felszolgált ételt elvitték, az öccse folyamatosan fogta a kezét. Már kezdett zsibbadni.
- Akkor szeretettel várnak titeket a pilótafülkében. - mosolygott rájuk az egyenruhás nő. - Menjünk.
- Köszönjük. Gyurka, indulás!

György kénytelen-kelletlen elengedte a bátyja kezét, mert különben nem tudtak volna kisorolni a repülőgép ülései közötti keskeny folyosóra. Előrementek a pilótafülkébe. A légiutas-kísérő oda már nem ment be velük.

- Sziasztok, fiúk! Kovács Kázmér vagyok, a másodpilóta, ő pedig a pilótánk, Hadnagy Ákos. - üdvözölte a fiúkat a jobb egyesből a szőke, húszas évei végén járó fiatal férfi, míg a bal egyesben a negyvenes évei közepén járó kapitány csak intett, mert éppen rádiózott.

A fiúk megálltak az ajtóban, de ahogy a kapitány befejezte a rádióforgalmazást, ő is megszólalt:

- Gyertek beljebb, foglaljatok helyet! Ki hová akar ülni? Van az ajtón egy lehajtható pótszék, biztonsági övvel, de onnan nem az igazi a kilátás. Előbb valamelyikőtök üljön mögém az asztalkára, ahonnan jobban kilátni, bár öv nincs rajta. Na fiúk, ki hová ül?
- Enyém az asztal! - csapott le Flórián a jobb kilátással rendelkező helyre.

De György sem bánta, hogy a kényelmesebb és biztonságosabb pótszék maradt neki.

A gépet a robotpilóta vezette, így mind a két pilóta magyarázott a fiúknak, akik ki nem fogytak a kérdésekből. Melyik műszer mire való, milyen a pilóták élete, mire kell nagyon figyelni, csak úgy özönlöttek a kérdések. Bár inkább csak Flóriántól, aki már 18 múlt és ő maga is pilótának készült. György, aki még nem volt 15, inkább csak megilletődötten nézelődött. Eddig sem rajongott a repülésért, de most sem érezte úgy, hogy kedvenc hobbijává fog válni. Hivatásának pedig végképp nem akarta választani...

A kapitány és a másodpilóta türelmesen magyaráztak a fiúknak, csak néha a rádióforgalmazás kedvéért maradtak néha csendben. A célállomáshoz közeledve a másodpilóta elmondta megmutatta a célreptér megközelítési térképén, hogy hol fog bejelentkezni a torony. Megjósolta, hogy várakoztatni fogják őket, és hogy hol lesznek nagyjából, mire a várakozási légtérből beengedik őket a leszállósorba. És igaza is lett, amit György csodálkozva vett tudomásul, de Flórián csak nevetett, hogy ha heti ötször járnak erre a reptérre, akkor csak illik ilyen apróságokat már tudni.

- Most figyeljetek! -szólt egyszer csak a pilóta, amikor megkezdték az ereszkedést. Akkor már ő vezetett kézzel. A leszállási ellenőrzőlistán már túl voltak, amit a fiúk előtte csendben hallgattak végig. Most az előttük látható felhőkre mutatott. Eddig fentről már sokat láttak, de most már egyre közeledtek a felhők, lévén ők már süllyedtek a leszálláshoz. - Kapaszkodjatok, mert ha belemegyünk, azt érezni fogjátok!

György két kézzel kapaszkodott a bekötött 4-pontos biztonsági övbe, Flórián csak kitámasztott a pilóta háttámláján. Most még jobban előbbre dőlt, mint eddig, hogy jobban lásson mindent.

És tényleg, mikor a gép elérte a felhőt, az érezhetően megfogta a repülőt a lendületében; az idősebb fiú a lendülettől még előrébb dőlt, amit fülig érő mosollyal vett tudomásul. Egy fizikatanár valószínűleg egyből elmagyarázta volna, hogy a felhő, amely vízpárából áll, sokkal sűrűbb anyag, mint maga a levegő, ezért nagyobb benne a légellenállás. Flórián viszont beérte az érzéssel, amit kiváltott belőle ez a csoda - mert ő annak érezte.

- Most már csendet kérünk, fiúk, nincs több beszéd, míg le nem szálltunk, oké? Ha van még kérdésetek, utána feltehetitek, de most első a munka! - jegyezte meg a kapitány pillanatokkal később.

A fiúk csak bólintottak. Flórián mindent figyelt, a rádióforgalmazást, a megközelítést, a repteret, mely már ilyen távolságból is óriásinak tűnt - nem csoda, a világ egyik leghatalmasabb repülőterére készültek leszállni. A leszállás zökkenőmentesen zajlott, és a taxizásnál, mikor a gép a neki kijelölt állóhelyre gurul, már nem kellett volna csendben lenniük, de mivel a pilóták a leszállás utáni ellenőrzőlistát vették át, ők továbbra is csendben figyeltek.

Aztán megérkeztek a csáphoz, a gépig nyúló folyosóhoz. A kapitány vezette a gépet, a másodpilóta a műszereket kapcsolgatta. A marshaller beintegette őket a helyükre, és ők a többi utassal ellentétben nem csak hallották, hanem látták is, ahogy a hajtóműveket leállították a pilóták. Aztán Hadnagy Ákos hátraszólt a vezető légiutas-kísérőnek, hogy megkezdhetik a kiszállítást.

- Na fiúk, ti lesztek az utolsók, akik kiszállnak, mert úgysem tudtok előbb visszamenni a táskátokért. Most jöhetnek a kérdések. - nézett a székben félig megfordulva a háta mögött ülő Flóriánra.

És neki tényleg voltak még kérdései, úgyhogy ő bizony túl hamarnak találta, amikor a purser szólt, hogy a többi utas kiszállt, nekik is menniük kell. Szomorú, de egyszersmind boldog mosollyal kezdett szedelődzködni, és férfiasan kezet nyújtott a kapitánynak és a másodpilótának is. Mint reménybeli leendő kolléga köszönt el tőlük.

De a repülőút véget ért, most már a nagybácsi várja őket, aki a következő 1 hétre a házigazdájuk lesz ebben az ismeretlen nagyvárosban.

...

Flórián azóta többször is repült, utasként is, de valóban pilóta lett, igaz, még csak másodpilóta, de azóta is örömmel gondol vissza arra az első útra, amire szerencséjére még 2001. szeptember 11. előtt került sor... Különben be sem mehettek volna a pilótafülkébe a megszigorított biztonsági intézkedéseknek köszönhetően...
4204
pathfinder - 2019. május 14. 15:41:14

Kedves Viola!

Én is voltam bent, nagyon más élmény, mint az utastérben utazni. Én meg amúgy is vonzódom a repülőgépekhez, a repüléshez, úgyhogy nekem minden repülésem nagy élmény volt, de a legemlékezetesebb, amikor még a MALÉV-pilóták beengedtek a pilótafülkébe.

Köszönöm, hogy itt jártál:
Kata Heart

277
farkas viola - 2019. május 11. 11:39:18

Örömmel olvastam érdekfeszítő írásodat.
Egyszer én is voltam egy pilótafülkében, bekéredzkedtem, beengedtek az izraeli gépen és én csak ámultam, bámultam a sok csodát.
Szeretettel: Viola In Love

4204
pathfinder - 2019. május 09. 15:38:49

Kedves Babu!

Köszönöm szépen, hogy itt jártál és olvastad ezt a kis szösszenetemet is Smile

Köszönöm szépen:
Kata Heart

5548
babumargareta - 2019. május 09. 13:04:03

Nagyon kedve történetedhez gratulálok szeretettel !.....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.