Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 13:08
Kedves Szerkeszto Ur! Az utolso foltett versemnel a cimnel a kekkel szobol egy "k" eltunt. Nem tudom hogyan javithato? Udvozlettel: Maria

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Freyvirag
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Kosárlabda
- Anyu, holnap később jövök haza a suliból! A hetedik órában bent maradunk kosarazni egy kicsit páran!
- Te, kosarazni? Nem is szeretsz sportolni!
- A tornaórát nem szeretem! De mozogni néha jól esik, és a Kriszti meg az Ivett is maradnak!
- Na de a Kriszti mennyivel magasabb nálad, Ivettről nem is beszélve!
- Ők magasak, igen! - nevetett fel Johanna. - De tudod te, milyen előny, amikor te vagy az egyetlen alacsony a pályán, és elférsz a többiek keze alatt? Na, erre nem számítanak soha, ezért megy nekem jól a kosarazás!
- Akkor menjél, érezd jól magad. De legkésőbb a nyolcadik óra végén gyere haza!
- Úgy lesz, anyu!

Másnap, bár nem lett volna tornaórájuk, de Johanna vitte a tornafelszerelést.

A hatodik óra után 14-en maradtak ott kosarazni az osztályból, többségében a lányok, meg néhány fiú. A tornatanár néha rájuk nézett, de nem volt velük gond, elvégre harmadikos gimnazisták már, miért ne tudnának a 17-18 éves fiatalok felügyelet nélkül kosarazni? Nekik is ment. Pattogott a labda, koppant a palánkon, surrant a kosárban és volt, hogy a gyűrűről pattant ki. Szórták a két- és hárompontos találatokat. Amikor a hetedik óráról kicsengettek, a csapat fele vette a holmiját, hogy most már ők indulnának haza.

- Na, csak még egy utolsó labdamenetet! - erősködtek azok, akik nem siettek haza.
- Na jó... - egyeztek bele a többiek.

Megint elindult a labdamenet. A labda pattogott, hol ez, hol az ért bele. Johanna majdnem elkapta a passzolt labdát, de rosszul ért bele, kicsúszott a kezéből. Gergő elkapta a labdát, és majdnem bezsákolta, de lepattant a gyűrűről.

- Gyerekek, most van nyitva az öltöző! - szólt akkor rájuk a tornatanár. - Vagy most mentek öltözni, vagy vártok a nyolcadik óra végéig!

Nem kellett nekik kétszer mondani, kifulladva, nevetve özönlöttek be a két öltözőbe, ahol gyorsan átöltöztek. Csak Johanna nem sietett, mert fájt a jobb kezén a kisujja, amelyik a labda alá fordult az utolsó labdaérintésnél. Átöltözött, aztán még hosszasan folyatott a fájós ujjára hideg vizet, attól jobb lett. A többiek már rég elmentek, csak Ivett várt még rá kint.

- Gyere már, Jona, Jocó már zárná az öltözőt! - kiabált be végül türelmetlenül a magas lány.
- Jövök! - Johanna összeszedte a holmiját és elindult kifelé.

Az ajtó előtt meg majdnem összeütközött a tornatanárral, aki sürgette:

- Kifelé, kisasszony, mert bezárlak!
- Jövök már, tanár úr, csak fájt az ujjam és borogattam.
- Mutasd! - nyúlt a tanár a lány kezéért. Megnézte, megtapogatta a már kissé piros ujjacskát, de aztán elengedve a lány kezét közölte: - Nincs semmi baja, menjél csak nyugodtan haza.
- Igyekszem. Viszontlátásra, tanár úr!

Ivettel felmentek az alagsori öltözőkből a földszintre, de ott Johanna leült a lépcsőre, és könnybe lábadt szemekkel szorította a bal tenyerét a jobb kisujjára.

- Akkor is fáj... - suttogta.
- Na akkor mutasd nekem is, Jona! - ült le mellé Ivett.

Johanna elmosolyodott, ahányszor csak a "Jona" megszólítást hallotta. Ivett volt az egyetlen, aki így becézte a Johannát, és annyira viccesen hangzott! De most még ez a mosoly sem volt az igazi, és Ivett sejtette, hogy ez komolyabb lesz. A lány közben levette a balját a fájós ujjáról és a jobbját odatartotta Ivett elé.

- Most jó? Szép piros. Egyre pirosabb, és szerintem dagad is be. - tette maga elé egymás mellé a két kezét a levegőbe.
- Maradj itt, mindjárt jövök! - pattant fel Ivett és felszaladt az emeletre.

Johanna ülve maradt, és a kezeit nézegette egymás mellett. De akárhogy nézte, tényleg mintha dagadna be a jobb keze kisujja.

Két perc sem telt el, és Ivett valóban vissza is ért, de nem egyedül. Néri tanárnővel jött, aki a biológiatanáruk volt.

- Csókolom, tanárnő! - köszönt neki Johanna, mikor meglátta.
- Szervusz. Na, mutasd a kezedet! Ivett szerint a tornatanárotok már megnézte, de hát Kovács tanár úr... Na hagyjuk... - nyúlt a lány kezéért az idős tanárnő. Óvatosan fogta meg, megtapogatta, aztán utasította Johannát, hogy tegye egymáshoz a két kezét, mintha imádkozna. Johanna ebben a helyzetben nem látta a kisujjait, de Néri tanárnő igen.
- Oké. Szerintem bizony eltört az ujjad. Bekísérlek a kerületi SZTK-ba, mert ott meg tudják röntgenezni, az mond biztosat.
- Jajj, ne, tanárnő! Nekem haza kell érnem legkésőbb 4 óráig! - törölgette Johanna bal kézzel a könnyeit. Nem akart sírni, de azok a fránya könnyek őt nem kérdezték, kijöhetnek-e?
- Várnak otthon?
- Igen, apukám már otthon van.
- Ha megígéred, hogy délután vele vagy a tudtával elmész kórházba, akkor nem cipellek el az SZTK-ba! - mosolygott a tanárnő a lányra.
- Egyre jobban fáj az ujjam, szóval megígérem, tanárnő! - mosolygott a könnyein át Johanna.
- Akkor rendben leszünk. Veletek nincs hétfőn órám, ugye, csak kedden?
- Igen, tanárnő!
- Akkor azért hétfőn keress meg, hogy tudjam, mi történt! De most akkor igyekezz, hogy minél előbb láthassa orvos is.
- Köszönöm szépen tanárnő! Szép hétvégét kívánok!

A lányok összeszedték a táskáikat és a tornazsákjaikat, és elindultak kifelé. Néri tanárnő fejcsóválva nézett utánuk, aztán elindult vissza a tanáriba.

Ivett haza akarta kísérni Johannát, de utóbbi nem engedte, mondván, hogy pont ellenkező irányba kell menniük, és így Ivett nagyon későn érne csak haza. Így végül egyedül ment haza, onnan meg már az édesapjával a Baleseti Intézetbe.

És bizony este 8-ra értek csak végül haza onnan az apjával, de Néri tanárnőnek lett igaza: addigra már helyes kis sínt kapott a jobb kisujjára, mert bizony a tenyérhez legközelebbi ujjperce eltört. És még szerencséje volt, hogy nem mozdult el. 3 hétre kapta a sínt, utána kell kontrollra visszamennie. De addig is kapott testnevelés óra alóli felmentést, valamint amiről még életében nem hallott, hogy létezne: írás alóli felmentést.

Hétfőn megkereste Néri tanárnőt, és megmutatta neki a sínbe tett ujját. Azt a tanév végéig nem tudta meg, hogy beszélt-e erről Néri tanárnő Kovács tanár úrral, a tornatanárral, de feltételezte, hogy igen, és hogy emiatt kapott 4-est év végén testnevelésből, pedig 3-asra állt...
4204
pathfinder - 2019. május 14. 15:45:15

Kedves Magdi!

Én nem sokat kosaraztam, iskolán kívül sosem, csak a tanórákon. De azért talán ez volt a kedvenc labdajátékom a kidobós után Smile De álmomban sem gondoltam volna, hogy egy iskolai tornaóra is tud veszélyes lenni, egész addig, míg az osztályunkból 3 héten belül ketten is lesérültek kosarazás közben.

Köszönöm hogy itt jártál és olvastál!
Szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2019. május 14. 15:42:35

Kedves Babu!

Ez nekem még hátra van, az enyémek még ehhez kicsik, de már remegve várom. Én is igyekeztem mindig időre hazaérni, mert ugye akkor még mobil sem volt, hogy hazaszóljak, hogy késni fogok... A mai fiataloknak és szüleiknek talán ennyivel könnyebb a helyzetük.

Köszönöm, hogy itt jártál:
Kata Heart

6191
Magdolna43 - 2019. május 11. 13:25:35

Kedves Kati!
Nagy szeretettel olvastan írásodat, lányom is éveken át kosarazott,
fájó emlékeket ébresztett bennem, de jó volt olvasni.
Sok szeretettel olvastam és gratulálok,
Magdi

5548
babumargareta - 2019. május 10. 19:44:37

Kedves Kata!
Szeretettel olvasom írásaidat a sok fiiatalokkal.
Mindig magam elé képzelem a nemis olyan régi eseményeket
amikor a fiaim késve jöttek haza a suliból egy -egy futball
mérkőzés után,én meg reszketve vártam őket.Mindig
valami rosszra gondoltam !Heart
Gratulálok szeretettel ........Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.