Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 1
LIne
Bogár Gábor: Zártkörű részvéttársaság V. rész
Anita

Mikor Csavar felébredt, már hajnalodott. Átvonult a nappaliból a hálószobába, hogy kényelmesebben alhasson tovább, az ágyában. A kanapé egy kicsit megnyomorította a tagjait. De már nem volt álmos. Első gondolata Anita volt, akit Holmész néhány napja egy házibulin mutatott be neki. „Tegnap kellett volna felhívnom” - morfondírozott magában – „ma biztos dolgozik. Kár, hogy annyira eláztam”. Ilyenkor, a nappalt megelőző szürkületben vagy az éjszaka sötétjében még nagyon bátran gondolt különböző lehetőségekre, akár randi-meghívásokra is, de tudta magáról, hogy amikor meg is kell tenni valamit, akkor hajlamos szétizgulni az agyát. Alig várta, hogy reggel nyolc óra legyen, és felhívhassa a lányt. Addig is kikereste lejátszóján a „hét kedvencét”. Kortársaitól eltérően Csavar klasszikus zenét hallgatott. Állandóan új és új szerzőket keresgélt és különböző előadók interpretációjában hallgatta meg őket. És minden héten megválasztotta magának a hét kedvencét. Az elmúlt héten Antonin Dvorák-ot. Most – hétfő lévén – vele kezdte az új hetet, egész pontosan a cseh zeneszerző számára legkedvesebb muzsikájával, az E-dúr szerenáddal.
Nyolc kilométerrel arrébb, a város egy másik pontján Anita nem értette, hogy miért kelt fel hajnalban. Kicsit bosszankodott is emiatt, félt, hogy nem lesz eléggé kipihent a munkahelyén, ahol pedig emberekkel, méghozzá nehéz problémákkal küzdő emberekkel kell majd foglalkoznia, délelőtt tíz órától. Álomittasan ment ki a konyhába, mintegy automatikusan reggelije készítéséhez fogva. Lassan tudatosult benne, hogy még egyáltalán nem is éhes. „Akkor vajon miért ébredtem fel ilyen korán?” – próbált gondolkodni. De csak egy arcot látott, a múlt héten, egy házibulin megismert férfi, Tamás arcát. „Miért?”- csodálkozott saját magán. „Talán róla is álmodtam” –töprengett, de nem tudott visszaemlékezni az álmára. Arra viszont jól emlékezett, hogy a fiatal férfi első látásra milyen viszolygást keltett benne, a vastag szemüvegével, zárkózott magatartásával, mégis, ahogy néhány szót váltottak, nagyon szimpatikus kezdett lenni. Azonnal látta, hogy sokkal mélyebb érzésű és gondolkozású, nem olyan felszínes, mint a buli többi pasija. Akkor jött oda az a furcsa, nagyon feltűnő alak, akit nem is ismert, valószínűleg már rendesen be volt állva, és viháncolva bemutatta őket egymásnak, majd odébb sasszézott. Aztán Tamással még beszélgettek egy darabig, és kiderült, hogy elég sok közös van bennük. Például mindketten szeretik a klasszikus zenét, és mindkettőjüknek Mozart az egyik kedvence. Mindketten nagyon szeretnek olvasni, sőt az írók között is vannak közös kedvenceik, például Kurt Vonnegut vagy a magyarok közül Örkény István.
Mire idáig ért a visszaemlékezésben, Anita döbbenten látta, hogy közben már három adag kakaós müzlit készített magának reggelire, sőt éppen belekezdett a negyedikbe. Csavartól eltérően, akit most Holmész pillanat sugallta ötletének köszönhetően Erdész Tamásként ismert meg, Anita gyönyörű és vonzó lány volt. Egy picit kidülledő, de csodálatosan mélytüzű barna szemekkel, szabályos kerekded arcvonásokkal, sötétbarna hajjal, és csinos alakkal – mindezekkel mit sem törődő, egyáltalán nem kacér viselkedéssel és hanyag, majdnem slampos, cseppet sem kihívó öltözködéssel. Nagyon okos volt, mégis csendes és szerény, de pozitív gondolkozású, flegmatikus, mégis élénk természetű és jó kedélyű, fogékony a humorra. Még Csavar nagyon sötét és szarkasztikus, alig észrevehető humorára is. „Nem baj”- gondolta. „Holnap utánig nem romlik meg” – és két adagot betett a hűtőbe.
Egy hajléktalanok átmeneti szállóján dolgozott. Lassan már ebbe az irányba kellett terelnie a gondolatait, és készülődnie az induláshoz – bár még szívesen elidőzött volna a Tamásra való visszaemlékezésnél. Csöngött a telefon. Anita az órájára nézett, és mosolygott. „Nyolc óra nulla perc. Valaki nagyon igyekszik betartani az illemszabályokat!”
- Szia, Anita! Erdész Tamás vagyok.
- Szia, Tamás! Örülök, hogy eszedbe jutottam! – mondta Anita nagyon kedvesen.
És ezen a ponton el is fogyott Csavar bátorsága. Nagy nehezen és esetlenül kinyögte, hogy „szeretnék találkozni veled!” – aztán – mivel elutasító válaszra számított, legszívesebben már le is tette volna a telefont.
- Rendben – válaszolta Anita. – Mikor?
- Hát legjobb lenne most azonnal. De gondolom, dolgozol.
- Igen. Hát most nem jó. Este hatkor végzek, utána lehet.
- Érted mehetek? – kérdezte Csavar.
- Azt inkább ne – mondta Anita. – Inkább találkozzunk valahol.
- Mikor érnél be a Pinot Noirba?
- Az hol van?
- Az Operánál, a Hajós utcában.
- Hát, szerintem fél hétkor. Az jó neked?
- Jó. Köszönöm. Akkor ott várlak.
Csavar már nagyon feszült volt, gyorsan bontotta a vonalat. Még el sem köszönt.
Anita ezt nem értette, de nem sértődött meg. Kíváncsian várta a Tamással való találkozást. De most már tényleg a munkájára akart készülni. Imádkozott a klienseiért meg a kollégáiért. (Nem volt ugyan megkeresztelve, de már vagy egy éve csak a Bibliát olvasta, mint az egyik kötelező irodalmat a bölcsészkarra való felvételihez. Legalábbis úgy kezdődött, aztán valahogy leragadt ennél a könyvnél.) Aztán megfürdött – ha ideje engedte, mindig a fürdést választotta a zuhanyzás helyett -, felöltözött, megette reggeli müzlijét, és elindult.


Munkakávé


Betty kocsijába ültek be. Miazmáé ott maradt az étterem parkolójában. Az özvegy egy tizenöt emeletes, nemrég épült ultramodern épülethez vitte az ügyvédet. A háznak üvegfal homlokzata volt, és széles lépcsősor vezetett föl a földszintre, ahol egy pókerarcú portás fogadta a lakókat. Éles szemmel és kitűnő arcmemóriával már öt méterről üdvözölte a belépőket.
- Üdvözlöm nagyságos asszonyom, és uram! – mondta széles vigyorral, és pultja mögül nyújtotta a lakáskulcsot. Öröme annyiban nem volt teljesen érdekmentes, hogy nagy borravalóra számított, hiszen Betty egy idegen úrral érkezett, amin ő könnyen megrökönyödhetett volna, de volt annyi lélekjelenléte, hogy ne tegye. Az özvegy mindössze egy kimért biccentéssel válaszolt, aztán a lifthez irányította Miazmát. A luxusfelvonó egy sóhajtásnyi idő alatt fenn volt a nyolcadikon. Betty „kis lakásában” kényelmesen elfértek volna egymás mellett az Ikrek szerény, háromszobás hajlékai, de lehet, hogy egymás tetején is. A fény pedig igen határozottan űzve volt.
Miazma próbált nem ledermedni a szinte ordító gazdagságtól, ami a berendezésből áradt. A falakon híres festők – vélhetően – eredeti alkotásai lógtak. Miazma ugyan nem volt ebben szakértő, de egy Picasso aktot is látott, ami – úgy vélte – barátok között is megérhetett vagy százmillió dollárt. Rá kellett döbbennie, hogy az özvegy magánvagyona, csak az, amit ebben a lakásban lát, többszöröse lehet az elhunyténak, akit Csavar, mint kőgazdag „ügyfelet” választott ki; és hiába végzett részletekbe menő kutatást teljes kapcsolatrendszeréről, erre ő sem jött rá. Erről valószínűleg sem Zoli, sem más a családból és környezetéből nem tudott. Betty magánvagyonának raktárát betöltő szerepe mellett amolyan titkos szerelmi fészek lehetett. Miazma úgy próbálta elterelni gondolatait a hatalmas vagyonról, hogy arra gondolt, mekkora bizalom vagy inkább meggondolatlanság (?) jele az özvegy részéről, hogy egy alig ismert „ügyvédet” hoz fel ide a harmadik találkozást követően. Még egy „civilt” – az rendben volna, hiszen biztosan minden értékre nagyon kedvező kárbiztosítások vigyáznak. De éppen egy „jogászt”?! Észrevette, hogy gondolatai visszaterelődnek a vagyon irányába. Pedig ő hódítani jött. Kicsit össze kellett szednie magát.
Betty nem vesztegette idejét a beígért kávéra, hanem minden előzetes bejelentés nélkül, nagy szakértelemmel simogatni kezdte Miazma péniszét a nadrágján keresztül. Miazma érezte, hogy erre nincs felkészülve, ezért próbált valami kibúvót találni. Úgy tett, mintha csak évődésből mondaná Bettynek, miközben kissé elhúzódott tőle, de a szexéhes kezet azért lágyan megfogta: „Valami kávéról volt szó, nem?” Sikerült elérnie, hogy az özvegy vágyát ne törje le, hanem inkább fokozza, aki mintegy előjátéknak tekintette ezt; és kinyitott egy lehajló szekrényt, amelyben a legnemesebb italpárlatok sorakoztak csillogó üvegekben. „Kávé helyett esetleg innen valamit?”- kínálta a férfit. „Jó lesz” – mondta Miazma, és a Martini felé nyúlt, mert tudta, hogy attól indul be a legjobban. „Tölthetek magának is, Betty?” Az özvegy nyújtotta a poharát, aztán még sok minden mást is. A kéjfészek minden alkalmas és alkalmatlan helyének szakítószilárdságát kipróbálták. Az elfogyasztott italoktól is serkentett vad vágyakkal, és a tét nélküli kapcsolat oldottságával estek egymásnak.
Aztán, amikor indulataik már valamelyest csitultak, Miazma mentegetőzve kászálódott ki a hatalmas ágyból, ahol szexpárbajuk véget ért. „Sajnálom, most már mennem kell”- hazudta karórájára pillantva. Igazából nem kellett volna mennie, de már unta a dolgot. Mindketten le akarták nyűgözni a másikat teljesítményükkel, ami többé-kevésbé mindkettőjüknek sikerült is. Ezért többé-kevésbé mindketten elégedetlenek voltak, hiszen nem lenyűgözöttek, hanem lenyűgözők akartak lenni. Betty is eléggé bizonytalanná vált, hogy most ő adott-e valamit, amiért esetleg benyújthatja a számlát, vagy inkább kapott. De azért nagyon esetlenül mégis megkérdezte. „Most, hogy már kicsit más lett a viszonyunk, illetve, hogy viszonyunk lett, nem felejthetnénk el azt a vacak ötvenmilliót? „Mégis, hogy képzeled?”- kérdezte meglepetést színlelve Miazma. „Én fizessem ki helyetted?” Betty elkedvetlenedve magára húzta a takarót. „Szívesen megtenném, de hol van nekem annyi pénzem?”
Miazma felöltözött, és leverten elkullogott. Nagyon szeretett volna egyenesen Csavarhoz menni, de képtelen lett volna a szemébe nézni. Először keresnie kellett egy pubot, ahol leihatja magát. Ez nem volt nehéz feladat, mivel néha, főleg ilyen nyomott hangulatban, elég kevés alkohol is nagy hatással volt rá. Már eddig is ivott, ezért nem ment vissza a kocsijáért. A közelben lévő egyik törzshelyére indult, a Hajós utcába, a Pinot Noirba. De már az ajtóból gyorsan visszafordult, mert azonnal kiszúrta az egyik boxban a bátyját, aki láthatóan egy ifjú hölgyet csodált éppen. Így kihagyta a szemközti Picassót is, hátha később a testvére átviszi oda a hölgyet vacsorázni, és arrébb ment, át a Liszt Ferenc téren, ahol nagyon sok pub üzemelt, és minden válogatás nélkül bement az első ismeretlen helyre.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.