Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 13:08
Kedves Szerkeszto Ur! Az utolso foltett versemnel a cimnel a kekkel szobol egy "k" eltunt. Nem tudom hogyan javithato? Udvozlettel: Maria

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Freyvirag
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Márkus Katalin: A cuki lelkű kis róka története ( unoka mesék 2. )
Egyszer volt, és még ma is meg van, az a hatalmas erdő amelyben a cuki lelkű kis róka élt családjával.
Hogy miért hívták cuki lelkű kis rókának? - most elmesélem neked Bercikém.
- A föld alatti kényelmes rókalakban, békességben éldegélt egy róka család. Rókamama nagy szeretettel nevelgette csemetéit, akik valamennyien szófogadó kis rókák voltak, kivéve Tóbit. Tóbi sokszor tört borsot szülei orra alá. Míg testvérei a rókalak előtti tisztáson hancúroztak, ő titokban követte papáját élelemszerző útján. Pedig, ezek az utak nagyon veszélyesek voltak. Rókapapának sokszor kellett élelem nélkül, árkon-bokron keresztül menekülnie, hátrahagyva a megszerzett tyúkot, vagy kakast. Ilyenkor Tóbi is lógó orral somfordált haza, de otthon soha nem árulta el, hogy merre járt.
Egy szép kora nyári napon rókapapa megint elindult a faluba egy kis élelemért. Tóbi szokása szerint utána osont és tisztes távolból követte. Amikor a rókapapa átugrott a baromfi udvar kerítésén, és elkapta egy tyúkocska nyakát, Tóbinak is megjött a bátorsága. Rejtekhelyéről látta, hogy az udvarban sok-sok kicsi liba szaladgál.
- Jó lenne a mamát meglepnem egy kislibával, - biztosan örülne.
Megvárta míg a papája jó messzire jár a tyúkkal, majd elszántan átugrott a kerítésen, és egyenesen a füvet csipegető kislibák közé érkezett. Lett is nagy hangzavar az udvarban!
A kislibák kétségbeesetten gágogtak, a tyúkok hangosan kotkodáltak, de legnagyobb hangja a kakasnak volt. Éles hangon folyamatosan kukorékolt, így jelzett gazdaasszonyának, hogy idegen van a baromfi udvarban.
Tóbi a nagy hangzavartól egy kicsit megszeppent, de hamar feltalálta magát. Ösztönei azt diktálták, hogy gyorsan cselekedjen, különben bajba kerül. Egy szempillantás alatt elkapta a hangosan gágogó kislibát, majd gyorsan átugrotta vele a kerítést. Futott, futott hazafelé a kerek erdő nyújtotta biztos menedékbe Már majdnem elérte az erdőszéli kökénybokrokat, amikor a hosszú futástól, és a kisliba cipelésétől nagyon elfáradt. Kimerülten lerogyott az egyik mezei fűzfabokor tövébe. A megrémült kislibát maga mellé tette, aki minden porcikájában remegett, Tóbi pedig hangosan szuszogott, lihegett. A kisliba összeszedte minden bátorságát, és remegő hangon megkérdezte a rókától, miért hozta magával.
- Miért, miért, - szuszogta Tóbi. Azért, hogy hazavigyelek és a mamám szép pirosra megsüssön, mi pedig megegyünk vacsorára.
A kisliba nagyon meglepődött Tóbi szavain, és sírva fakadt.
- Akkor én már soha nem láthatom a mamámat és a testvéreimet? - zokogta a kisliba.
Tóbi, hirtelen nem tudta mitévő legyen, mert nagyon megsajnálta a kislibát. Majd eszébe jutott, az ő mamája is biztosan nagyon sírna, ha nem láthatná többet az ő kicsi Tóbikáját.
- Tudod mit gondoltam kisliba? Elengedlek, visszamehetsz a mamádhoz, de egyedül kell hazamenned.
A kisliba azonnal abba hagyta a sírást, és nagy szemekkel nézett Tóbira. Nem akarta elhinni, hogy ekkora szerencséje legyen. A felnőtt libáktól már hallotta, hogy a rókák nagyon ravaszak tudnak lenni. Ezért félénken megkérdezte a kis rókát.
- Ugye nem csapsz be? Ugye nem szaladsz utánam, hogy elvigyél megsütni vacsorára?
- Nem csaplak be, csak indulj már haza felé! - morogta Tóbi.
- Nagyon szépen köszönöm neked az életemet, és nagyon hálás vagyok neked. Te egy igazi cuki lelkű kis róka vagy! - kiáltotta vidáman, és hangos gágogással szaladt hazafelé.
Tóbi is elindult haza, otthon mamája már sütötte a tyúkot. Tóbi odasomfordált elégedetten pihenő papájához, és elmesélte neki kalandos útját. Papája figyelmesen hallgatta, néha bólogatott, de nem szólt egy szót sem. A finom ebéd elfogyasztása után, rókapapa csendre intette vidáman hangoskodó csemetéit, majd elkezdett mesélni.
Meséje a kis rókáról szólt, akinek egy kisliba hálából a cuki lelkű kis róka nevet adta.
Amikor végzett a mesével, gyengéden megsimogatta a mellette ülő Tóbi fejecskéjét.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.