Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Márkus Katalin: A cuki lelkű kis róka története ( unoka mesék 2. )
Egyszer volt, és még ma is meg van, az a hatalmas erdő amelyben a cuki lelkű kis róka élt családjával.
Hogy miért hívták cuki lelkű kis rókának? - most elmesélem neked Bercikém.
- A föld alatti kényelmes rókalakban, békességben éldegélt egy róka család. Rókamama nagy szeretettel nevelgette csemetéit, akik valamennyien szófogadó kis rókák voltak, kivéve Tóbit. Tóbi sokszor tört borsot szülei orra alá. Míg testvérei a rókalak előtti tisztáson hancúroztak, ő titokban követte papáját élelemszerző útján. Pedig, ezek az utak nagyon veszélyesek voltak. Rókapapának sokszor kellett élelem nélkül, árkon-bokron keresztül menekülnie, hátrahagyva a megszerzett tyúkot, vagy kakast. Ilyenkor Tóbi is lógó orral somfordált haza, de otthon soha nem árulta el, hogy merre járt.
Egy szép kora nyári napon rókapapa megint elindult a faluba egy kis élelemért. Tóbi szokása szerint utána osont és tisztes távolból követte. Amikor a rókapapa átugrott a baromfi udvar kerítésén, és elkapta egy tyúkocska nyakát, Tóbinak is megjött a bátorsága. Rejtekhelyéről látta, hogy az udvarban sok-sok kicsi liba szaladgál.
- Jó lenne a mamát meglepnem egy kislibával, - biztosan örülne.
Megvárta míg a papája jó messzire jár a tyúkkal, majd elszántan átugrott a kerítésen, és egyenesen a füvet csipegető kislibák közé érkezett. Lett is nagy hangzavar az udvarban!
A kislibák kétségbeesetten gágogtak, a tyúkok hangosan kotkodáltak, de legnagyobb hangja a kakasnak volt. Éles hangon folyamatosan kukorékolt, így jelzett gazdaasszonyának, hogy idegen van a baromfi udvarban.
Tóbi a nagy hangzavartól egy kicsit megszeppent, de hamar feltalálta magát. Ösztönei azt diktálták, hogy gyorsan cselekedjen, különben bajba kerül. Egy szempillantás alatt elkapta a hangosan gágogó kislibát, majd gyorsan átugrotta vele a kerítést. Futott, futott hazafelé a kerek erdő nyújtotta biztos menedékbe Már majdnem elérte az erdőszéli kökénybokrokat, amikor a hosszú futástól, és a kisliba cipelésétől nagyon elfáradt. Kimerülten lerogyott az egyik mezei fűzfabokor tövébe. A megrémült kislibát maga mellé tette, aki minden porcikájában remegett, Tóbi pedig hangosan szuszogott, lihegett. A kisliba összeszedte minden bátorságát, és remegő hangon megkérdezte a rókától, miért hozta magával.
- Miért, miért, - szuszogta Tóbi. Azért, hogy hazavigyelek és a mamám szép pirosra megsüssön, mi pedig megegyünk vacsorára.
A kisliba nagyon meglepődött Tóbi szavain, és sírva fakadt.
- Akkor én már soha nem láthatom a mamámat és a testvéreimet? - zokogta a kisliba.
Tóbi, hirtelen nem tudta mitévő legyen, mert nagyon megsajnálta a kislibát. Majd eszébe jutott, az ő mamája is biztosan nagyon sírna, ha nem láthatná többet az ő kicsi Tóbikáját.
- Tudod mit gondoltam kisliba? Elengedlek, visszamehetsz a mamádhoz, de egyedül kell hazamenned.
A kisliba azonnal abba hagyta a sírást, és nagy szemekkel nézett Tóbira. Nem akarta elhinni, hogy ekkora szerencséje legyen. A felnőtt libáktól már hallotta, hogy a rókák nagyon ravaszak tudnak lenni. Ezért félénken megkérdezte a kis rókát.
- Ugye nem csapsz be? Ugye nem szaladsz utánam, hogy elvigyél megsütni vacsorára?
- Nem csaplak be, csak indulj már haza felé! - morogta Tóbi.
- Nagyon szépen köszönöm neked az életemet, és nagyon hálás vagyok neked. Te egy igazi cuki lelkű kis róka vagy! - kiáltotta vidáman, és hangos gágogással szaladt hazafelé.
Tóbi is elindult haza, otthon mamája már sütötte a tyúkot. Tóbi odasomfordált elégedetten pihenő papájához, és elmesélte neki kalandos útját. Papája figyelmesen hallgatta, néha bólogatott, de nem szólt egy szót sem. A finom ebéd elfogyasztása után, rókapapa csendre intette vidáman hangoskodó csemetéit, majd elkezdett mesélni.
Meséje a kis rókáról szólt, akinek egy kisliba hálából a cuki lelkű kis róka nevet adta.
Amikor végzett a mesével, gyengéden megsimogatta a mellette ülő Tóbi fejecskéjét.
6266
Katinkakata - 2020. május 29. 18:35:26

Drága Kitti, Tóbinak még nyúlszíve van, majd ha felnő, ő is haza viszi a libát. Smile Örömmel láttalak, majd rákeresek a mesédre a YouTube-on! RoseKata

6266
Katinkakata - 2020. május 29. 18:31:49

Köszönöm a látogatást kedves Rita, örülök, hogy tetszett a mesém. SzeretettelRoseKata

5396
Kitti - 2020. május 29. 16:01:00

Drága Katinkakata!
Nagyon édes kis mese ez. Jót mosolyogtam azon, hogy a kisliba elengedve, közben otthon azért sül a ... tyúk. Grin
Tóbika nevű szereplőm nekem is van egy mesémben. Még a YouTube oldalán is fent van a Csodaburgonya.
Heart

6542
ritatothne - 2020. május 29. 15:56:44

Szerethető, kedves meséd örömmel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

6266
Katinkakata - 2019. július 09. 21:32:22

Drága Marika, Babu!

Köszönöm, hogy olvastátok mesémet. A mesékben néha történnek furcsa dolgok Wink SzeretettelHeartKata

5548
babumargareta - 2019. július 08. 14:45:37

Drága Katinka!
Nagyon aranyos "cuki"történetedet szeretettel olvastam!
Még nem hallottam ilyen ó lelkű rokáról !Heart
Gratulálok szívbol.....BabuHeart

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. június 05. 00:32:44

Draga Kata! Olyan butan van ez az eletben megoldva.
Egyik allat megeszi a masikat. Persze mi emberek is hust
eszunk. A roka is kenytelen a libat, kacsat elfogni, ha nem
akar ehen halni. Tortenetedhez gratulalok.
MariRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.