Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Siposné Marica: A BUSZON
Mindig csodáltam a buszsofőröket, milyen ügyességgel kerülik meg
a kisméretűre tervezett körforgalmakat, manővereznek szerpentineken, szakadékok mentén, vigyázva ránk, az utasokra,
mert amíg a buszon ülünk, rajtuk múlik az életünk.

A minap ténferegtem az út hol az egyik, hol a másik oldalán, mert soha nem tudom, mikor indul a következő járat.
Megérkezik, persze, nem ott, ahol én várom, de már bent áll a megállóban.
Rohanok az út túlsó felére - vagy elérem, vagy nem, s a gépkocsivezető
vár, vár, a nem fiatal, nem szép, kissé szétszórt öregasszonyra.
Köszönettel nyugtázom, s közben az jár a fejemben, miért olyan ritkán fordul elő ez, miért hiányzik az emberekből az empátia, a segíteni akarás.

Ülve zötykölődöm, a sofőrtől nem messze. Nem sokan vannak a buszon,
este van már, vége a csúcsforgalomnak.
Az egyik megállóban két fiatal lányka száll fel, az egyik felmutatja igazolványát, a másik hátra iszkol.
Kislány! Légy szíves gyere vissza! Mondja a busz vezetője, nem gorombán, szinte kedvesen.
A lány rögtön tudja miről van szó, barátnője pénztárcájából előkerül
a jegy, már azzal megy oda a sofőrhöz.
Nincs kiabálás, nincs veszekedés, talán a fiatalemberrel /a busz vezetőjével/ is megesett ilyen, pár évvel ezelőtt.

Jóleső érzés fogott el, örül a lelkem, mert ma annyi gorombasággal, otrombasággal találkozik az ember, s ez olyan megható, még akkor is, ha a kislánynak lecke. A tanár pedig tudja: mindent meg lehet mondani, csak nem mindegy, hogyan.
6578
nagyagnes - 2019. október 08. 20:52:34

Tanulok tőled, egyszerű dolgokat művészettel megírni, szinte pár ecsetvonással festesz, és művészet ez az eszköztelenség, meleg hangvételével együtt, mely fényt önt az egészbe, a szeretet: mintha Jézust látnám a helyedben, a mesélő személyében, aki a busszal utazott. Jézus-i szelídséggel és szeretettel látsz ott mindent és meséled el meleg hangvétellel, szíved igazi ruhájában, mely szépre vágyik, hogy porszem ne érjen hozzá.
Szeretettel,
Ágnes

6476
Siposne Marica - 2019. október 07. 18:29:23

2019. október. 07.
Kedves Mindannyian!
Akik érdemesnek találtátok elolvasni ezt az egyszerű emberekről szóló kis történetet.
Köszönöm biztató szavaitokat.
Szeretettel: Marica

6482
rozsa koncz - 2019. szeptember 03. 15:31:34

Kedves Marica!
Szívesen olvastam írásod. Jó érzés tudni, hogy vannak ilyen esetek.
Szeretettel RózsaRose

6542
ritatothne - 2019. augusztus 29. 12:36:21

Kedves Marica!

Én is vallom, hogy minden az embereken múlik. Legyen bármilyen törvény, ha az ember nem emberséges, akkor hiába. Van, aki kedves, figyelmes és megvárja a szaladót, a másik szándékosan kinéz a másik oldalra és az utas orra előtt becsukja az ajtót. Ugyanez van a hivatalokban, kórházakban, iskolákban, óvodákban, egyszóval bárhol. Rajtunk, embereken múlik, hogy milyen lesz a másik közérzete, segítőkészek vagyunk, vagy visszaélünk a "hatalmunkkal".

Szeretettel: RitaRose

5548
babumargareta - 2019. május 14. 19:44:43

Kedves Marica!
Tetszett ez a búszos história! a mai világban ritka
jelenség az udvariasság mindkét részről.
Gratulálok kissé mosolygós írásodhoz!Heart
Szeretettel....Babu

1119
tatos - 2019. május 14. 18:04:53

Kedves Marica.
Szeretettel olvastam ezt az életképedet. Nagyon meghatóan írtad le a tényleg régen természetesnek vett emberi viselkedési formákat. Ma meg ritkaság és öröm, ha az ember átélhet ilyesmit. Gratulálok, sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi

1593
MT - 2019. május 13. 21:09:03

Talán emlékszik, de az is lehet, hogy egy édesapa. Smile
Kedves Marica, szeretettel olvastam újabb írásodat.

Barátsággal:
Pilla

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.