Vilhelem Margareta: A szeretet
Az ajtót mögöttem becsaptam mint aki utoljára van otthon.Ebből elegem van!

Vajon meddig tart ez a helyzet -egy életen át?

--Köszönöm de nem kérek belőle többet.Meguntam a mindennapos háborgatását a féltékenységi jeleneteket ok nélkül.



Elég. A fejéhez vágok valamit . Tíz év elveszett, közöttünk, egy asszony élete a szemétbe dobódott . Miért?Mert azt hittem, szerettem. Úgy érzem, ez most más, mint a másik huszonkilenc alkalommal, amikor veszekedtünk és tudom ,hogy magában megbánta amiket mondott ,de nem éreztem hogy szüksége van egy sajnálatra hogy megígérje, hogy jó lesz. Tudom, hogy nem lehet. Nem tud, nem hiszem hogy még akarom. Július van meleg és tele van szúnyogokkal az egész Kolozsvár. A Szamos valahol jobbra halad, de alig hallható. Több mint egy hónapig nem esett, és vizei történelmi minimumra csökkentek. Nyugdíjasok sétálnak láncos kis kutyákkal, közben folytatják a nosztalgikus beszélgetést arról, hogy mi volt a régi világban annyira jó?
Ahogy kiérek a sikátorok közül a cipőm sarka beleakad egy kanális rácsban ,alig tudtam kihúzni,majd akaratlanul elindulok a busz- -pályaudvarra. Innom kéne valamit ,hogy megnyugodjak. Úgy érzem, hogy be kell jutnom az első bárba, amit látok és iszom valamit ,nem kávét valami erőset. Nem akarok újra gondolkodni.Jobb ha nem gondolok rá.Amikor át akartam menni egy zebrán egy taxi sofőr szinte elütőtt csak az utolsó pillanatban ugrottam fel a járdára..
Gondolatomban jött hogy üssem agyon a taxist mert nem volt óvatos. De nem, valószínűleg volt egy ügyfele, így az autó eltűnik az éjszakában.Eljutok a villamos megállóhoz és rájöttem, hogy túl sokan vannak a tömegközlekedési helyen.
Megyek egy kicsit lejjebb a taxi megállókhoz. Miután elfáradtam a sok káromkodástól, lefelé megyek. Nincs annyira, messze a Központ és talán egy séta jót fog tenni nekem.. Veszélyes nyugodtság fogott el, nyugodtnak érzem magam a mellkasomban is . Az a nyugtalanság eltűnt, de hátul maradtak a szörnyű gondolatok hogy bosszút álljak és elfogott egy gonoszság amit nagyon hamar végre akarok hajtani.
-Ott hagyom, hiszen nem vagyok köteles tűrni a durvaságait!Ennél rosszabbat nem tehetek.
Átkelek a Szamos -on ,egy keskeny, fémes hídon, és átmegyek a Rózsa Parkba ahol van egy olyan kedves lebuj féle cukrászda, ami az egyetemek közelében van . Meglepetésemre a park nem kihalt. Az este túl szép és a párok sétálnak. Azt akarom, hogy sikoltozzak rájuk, hogy egyedül maradtam. Úgy gondoltam hogy lehet épp miattam van annyi pár a parkban,hogy engem bosszantsanak.
Mosolyogtam magamban. Most mindenkiben ellenséget látok.

A lehető leghamarabb ki akarok menni a parkból, és hamarosan sikerülni is fog, amikor egy gyermek nyávogása hívta fel figyelmemet. Kíváncsi voltam de nem láttam semmit és a hangok olyan bokrokból származnak, amelyek közelében semmi sem látható. Megállok, és amikor hallom a sírást, óvatosan járok arrafelé.
Gondolom csak egy elhagyatott gyermek lehet.
-Majdnem csalódott vagyok, amikor megtalálom a kutyát.
-Kis fekete szőrcsomó hasonlít az egerésző kutyákhoz de mégis másfajta A gyomrán és a hasán fekszik, és nyávog keservesen mintha valaki megölné. Nem látom, hogy lenne seb rajta ,egész egészséges kutyusnak néz ki.
Hívom őt, az ujjaimmal, szóval de zavartan néz rám, mintha nem tudná, mi a fenét akarok tőle. Számomra nem világos, de nyilvánvaló, hogy az állat szenved. Egy kezemmel feléje nyúlok várom hogy jöjjön, de nem engedelmeskedik.Tétován állok majd lehajolok és megsimogatom a fülét.
Akkor szép lassan haladt felém, de közben észrevettem ,hogy a nyakán egy keskeny bőr van egy csont alaku medalionnal.:Maximus.

A kutya neve alatt egy telefonszám.
Átmegy a fejemben , hogy haza vigyem. Maximus mellettem áll, és elfogad engem, de valami azt mondja, hogy nem fog megbékélni az új gazdival , igy kiveszem táskámból a telefonom és hívom a számot ami a medálon van.

Fáradt,gyenge nő hangja válaszol.
- Igen.
- Jó estét, a nevem Katalin és a Rózsa Parkból hívom . Találtam egy kutyát, aki szerintem magukhoz tartozik.
Hallok egy elektronikus kattintást, és a gyenge hang eltűnik, majd egy erős ferfihang szólal meg.
Hirtelen elállt a lélegzetem ,mert nagyon hasonlított a párom hangjára.De elhesegettem a gondolatot.
- Jó estét, hallom a ferfi hangját.
-Megtalálta Maximus-t?
- Hogy van? van valami baja ?
- Nem hiszem.
-Mondja meg pontosan hol van
Mondom neki.
-- Tökéletes, ha öt percet vár, utána jövök. A férfi nem is gondolkozik meglepetésében, --Bocsásson meg, asszonyom -Tarthatja e még a kutyát amig utána jövök?
- Várok-felelek én ,de gyorsan ,mert késő van.
- Persze.
A telefon néma lett ,majd én vártam nem öt percet ,mert több mint egy fél óra is eltelt.
Amikor végre egy autó állt meg mellettem és egy sáppadt nő, meg egy nagy izmos ember szálltak ki belőle.
-Maximis -kialtja a sáppadt hölgy!
A kutyus tétován néz jobbra -balra ,miután rám nézett lesütött szemekkel ,mintha bocsánatot akarna kerni tőlem.
Majd érezve a férfi cipőjének szagát hirtelen felszökik az ölébe.
Utána hol a férfi hol a nő egymás szavába vágva mesélik ,hogy milyen borzasztó egy kutya.
Mondjá,hogy milyen sok bajt okoz nekik ez a kis szőrcsomó .de mivel ők sietnek a ferfi rám kiabál- gyorsan meg kell mondja , hogy milyen jutalmat adjunk ezért a kedvességért !
- Nem akarok semmit -valaszoltam csendben.
- Biztos benne - mondta gyorsan, és felnézett a nőre aki csendes szavakkal szidta a kutyát.
-Nagyon biztos- Ahogy mondtam.
- Mit csinált, amikor megtalálta?
- Azt hiszem, sírt, de nincs sok tapasztalatom a kutyákkal. Kezdetben azt hittem, hogy fáj
valamije vagy beteg.
--Köszönöm, asszonyom ,nagyon kedves magától.
-Nagyon sietünk igy elnézését kérjük ,nagyon szépen köszönjük.
Mielőtt ideje volt befejezni a szavait, a kutya kiugrott az öléből és eltünt az éjszakában.
- Maximus! - kiáltotta a férfi de a kutya nem válaszolt.
Megrökönyödve néztem a jelenetet és azonnal levontam a következtetést.
Ez a nagy szeretet amit én is érzek a párom iránt -megszokni nem lehet .
A szabadság tobbet ér a szeretetnél!
Szomorú,hogy egy kis szőrcsomó kellett felhívja a figyelmemet.
-Nem lehet együtt élni ,ha nem szeretnek igazán!
5567
Mirage - 2019. június 16. 17:40:44

Kedves Babu !
Érdekes,tanulságos történet és igaz a vége
Szeretettel olvastalak és gratulálok
Tibor

5548
babumargareta - 2019. június 10. 19:21:50

Kedves Magdika!
Nagyon szépen köszönöm ,hogy olvastad
és levontad a következtetést.
Sok szeretettel....Babu

6191
Magdolna43 - 2019. június 02. 21:34:16

Kedves Babu!
Minden lénynek, szüksége van a szabadságra, az érzelmi zsarnokságot nehéz elviselni, legjobb idejében menekülni, mint a kutya is tette.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

5548
babumargareta - 2019. június 02. 21:05:57

Drága Klárika!
Ez egy kis irás ,amit régebb írtam.Valóban a hangsúlyt
a" szabadság" szóra korlátoztam.Egy olyan házasság ahol nem érzed ,hogy szeretnek ,csak birokolnki akarnak ,nem megoldás.
A kiskutyus ugyanbban szenvedett ,mint én .Szerették látszólag.
Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat !
Sok szeretettel....Babu

6081
varonklari - 2019. június 02. 11:26:07

Drága Babu! Csodás párhuzamot vontál az ember-állati érzelmek túlzásai közt. A túlzott ragaszkodás néha felszínes. A szabadság semmivel sem mérhető.
Gratulálok szeretettel: KláriHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.