Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bubrik Zseraldina: Egy pillantás (2019. június)
Vasárnap hajnalban, a nagy mulatozás közepette, gondoltam lemegyek a parkolóba és megnézem a kocsit. Remélem nem törték fel, a kerekei még megvannak. Néha nem árt az ellenőrzés. A domb tetejéről egy kis mellékúton elindultunk barátnőmmel.

Pár méterrel előttünk, láttam ott állt egy férfi és mosolyogva engem nézett. Én is néztem őt, de nem volt ismerős. Persze a mosoly az én számon is megjelent. Amikor odaértünk mellé, megszólalt:

- Szia! Kérhetek egy ölelést? - mondta szépen, mosolyogva.

Hirtelen nem is tudtam mit csináljak. Mivel pár méterrel arrébb sokan álltak, és a barátnőm is ott volt, nem messze tőlem, gondoltam nem lesz semmi gond. Közelebb mentem, felemeltem két kezemet és átöleltem. Ő megfogta a derekam, sóhajtottunk mindketten egy nagyot. Pár másodperc után elengedtük egymást. Majd megszólalt:

- Köszönöm, hogy átöleltél! Végre egy igazi magyar lány ölelt át... - és befejezte mondatát.

- Én is köszönöm! Honnan tudtad, hogy magyar vagyok, még mielőtt megszólaltam? - tettem fel neki a kérdést.

- Mert rád van írva.

- Köszönöm még egyszer, szia! - és folytattam utamat.

Amíg oda nem értünk a kocsihoz, nem is tudtam másra gondolni, mint az ölelésre. A kocsival semmi baj nem volt, ezért elindultunk vissza.

Amikor felértünk a domb tetejére, a férfi még mindig ott állt. Épp el akartam menni mellette, de ő megfordult, megfogta a kezemet.

- Szabad egy táncra? - kérdezte mosolyogva.

- Köszönöm, de a barátnőmmel vagyok - válaszoltam meglepetten.

- Nem baj - majd megfogta a barátnőm kezét és elkezdtünk táncolni.

Pár másodperc után megérkezett a barátja, beállt közénk. Körben állva, az út közepén egymás kezét fogva táncoltunk. A zenének hamar vége lett. Soha nem vártam, hogy hosszú legyen egy szám. De most igen. Boldog voltam. A tánc végén elköszöntük egymástól.

Azóta is az az ölelés és a tánc jár a fejemben. Nem tudom ki volt, lehet, többet nem is találkozunk, de azt az egy mondatot soha nem fogom elfelejteni:

- "Végre egy igazi magyar lány ölelt át..."
1867
Zseraldina19 - 2019. november 03. 22:06:10

Kedves Rita!
Igen, én mindig mosolygok. Köszönöm a kedves szavakat!
Puszi!
Zseraldina

6542
ritatothne - 2019. november 02. 09:39:29

Kedves Zsera!

Ha akkor is így mosolyogtál, ahogy a fotón, akkor nem csoda, hogy megkért az ölelésre. Izgalmas és kedves kis történet volt.

Szeretettel: RitaRose

1867
Zseraldina19 - 2019. június 06. 22:06:00

Kedves Margó!
Igen, még vannak csodák...
Zsera

5162
feketenedr - 2019. június 05. 16:41:25

Szeretettel gratulálok a történetedhez kedves Zseraldina. Ugye vannak még apró csodák, csak észre kell venni, vagy meg kell élni. Kívánom, hogy több hasonló élményben legyen részed, ami írásra késztet. Rose
Üdvözlettel:
Margó

1867
Zseraldina19 - 2019. június 04. 18:20:51

Kedves Marika!
Köszönöm!
Zsera

4264
Marcsi mama - 2019. június 03. 23:29:02

Kedves Zseraldina!

Nem sok kell egy kis boldogsághoz. Ezt most Te bebizonyítottad. Örömmel olvastam kedves írásodat. gratulálok!
Üdv:Marika

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.