Kaliczka Katalin: Bizottság
Az öreg nagyot sóhajtott. Mélyen beszívta a friss tavaszi levegőt. Úgy érezte keringése felgyorsul, erő árad szét benne, mint annyi év óta mindig, ilyenkor. Mozgásra csak igen kevés lehetősége volt, de már megszokta. Mintha először nézne szét a tájon úgy csodálkozott rá a világra. Az ő világa! Az ismerős domb, ahol állt, megszabadult a téli hótakarótól, körben, amerre csak ellátott megindult az élet. Pedig már nem látott valami jól. A múlt évben valami ismeretlen betegség megtámadta. Majdnem elvesztette a látását, de kapott segítséget. Bekenték egyfajta csodaszerrel, és most, bár kissé homályosan, de élvezheti az alatta elterülő táj szépségét. A lába előtt elsuhant egy kis gyíkocska. No lám, szerinted is itt az idő egy kis napozásra? - gondolta, és belül a lelke mosolygott. A kis dombtető alatt erdei út, árnyékos kis ösvény vezet fel. Mindenütt bokrok, fák, de ahol ő áll, onnan a legszebb a kilátás. Erre mindig is büszke volt. Az idők folyamán sokat változott a táj. De a dombja megmaradt, és ő minden tavasszal innen a tetőről néz szét, üdvözli az új életet, kitörő lelkesedéssel, megújult erővel, szűnni nem akaró tudásvággyal, figyeli a természet rezdüléseit, egyre öregebben, bölcsebben. Itt jó. Nincs, ami megzavarja elmélkedéseiben. Néha egy-egy szerelmespár felzarándokol, de eddig még szerencséje volt. Nem zavarták meg. Hagyták álldogálni. Ő gyönyörködött bennük, titokban elnézően elmosolyodott, és magában bő gyermekáldást, hosszú, boldog életet kívánt nekik.
- Sziasztok! Mizu? Szép napunk van ugye?
- Na, azért azt nem mondanám! Szerintem átlagos.
- Most szórakoztok? Kit érdekel? Inkább beszéljünk a tömegről, ami aggasztó szerintem!
- Ami igaz, az igaz. Sokan lettünk itt hirtelen!
- Sokan bizony! Talán ha kicsit elfordulnál itt mellettem, nekem is jutna hely!
Az öreg felsóhajtott. De nem szólt. Nem mozdult.
- Mit szólnátok hozzá, ha alakítanánk egy bizottságot?
- Az nem rossz ötlet. De minek?
- Na, ne add a hülyét! megrendszabályoznánk az együtt élést. Olyan súlyos gondot okoz ez a sokaság, hogy elviselhetetlen, nem jut nekem elég levegő! Fuldoklom!
- Akkor talán lélegezz! Ki-be, ki-be, menni fog!
- De napozni akarok! Elállod a fényt előlem!
- Viccelsz, én most jöttem! Nekem is jogaim vannak! Legalább annyi, mint neked!
- Na, akkor, most alakítunk bizottságot, vagy nem?
- Szerintem kérdezzük meg az öreget!
- Te nem vagy normális! Mi köze ehhez az öregnek? Meg különben is, mit tudhat ez az őskövület, ő csak itt áll és kész! Hagyjuk az apókát, jó?
- Vigyázz, meghallja! Csak suttogjunk!
- Hahahaha! Suttogjunk! Ez jó! Akkor elsuttogom nektek, hogy tele van a hócipőm veletek!
Mennyi felesleges energia! Régebben, sok- sok évvel ezelőtt, még volt úgy, hogy beleszólt a vitába. Bár akkor még lényegesen fiatalabb volt, akkor sem hallgatták meg. Aztán csak hagyta, had civódjanak. Úgy érezte időtlen idők óta áll már itt, a dombtetőn. Sokat hallott, sokat tapasztalt. Már előre tudta, mi következik.
- Mondtam, hogy alakítsunk bizottságot!
- Gyerekek, figyeljetek, mert most hallottam, hogy egy gyanús idegen elkezdett itt motoszkálni! Ti nem érzitek úgy, hogy fogyatkozunk?
- Mégis mi az a motoszkálás? Te ezt hol hallottad?
- Nem válaszol...
- hahó!
- Hová lett?
- Na, jó, nekem ebből elegem van. Kezdek félni, csak úgy reszketek... Mint ha valami...
- Tudjátok, mit? Fogjunk össze! Együtt találunk megoldást!
- De mi ellen? Nem látod, hogy annyian vagyunk már, hogy egymást súroljuk? Én például nem tudom kinyújtóztatni rendesen a tagjaim!
- Lehet, hogy fogyatkozunk, de az én szomszédságomon, ezt nem tapasztalom! Követelem, hogy adjanak nekem teret!
- Én időt akarok! Követelem, hogy legyen én időm! Senkit nem akarok magam körül! Menjetek a fenébe!
- Egyet értek!
- Én is!
- Én is!
- Ti tiszta hülyék vagytok!
- Mondtam ugye, hogy alakítsunk bizottságot!
- Jól van, ha ezt akarja a többség, én azt gondolom, hogy minden körülményt figyelembe véve én vagyok a legalkalmasabb a vezetésre. tehát én leszek az elnök. Egyetértetek?
- Miért pont Te?
- Mert én vagyok a csúcson. Elhallgatva ezt a sok üres locsogást meggyőződésem, hogy az én tapasztalatommal helyes mederben tudnám tartani ezt a csürhét!
Az idő nem kedvez a vitának - gondolta a matuzsálem. Beleszólnék, de hátha maguktól is észreveszik, hogy vihar készülődik...
- Tehát, első napirendi pont... Egyhangúlag megszavaztátok az elnökségem (a hallgatás ugyanis beleegyezés), tehát átveszem az irányítást! mi ez a zúgás? Zúgolódás netán? Mindenki egyszerre beszél? Ezt kikérem magamnak! Csöndet!
A kedves táj hirtelen átalakult. Hatalmas szél rázta meg a leveleket, akik félősen bújtak volna most már egymáshoz, de a vihar tépte, csavarta, rázta az öreg fa koronáját.
Az öreg elnézően bólogatott. Ő mindent tudott. Azt is, hogy nem is olyan sokára vége lesz a viharnak. Mielőtt a bizottságot megalakítanák, ha egyáltalán megalakul már nem lesz értelme. Minden beteljesedik. Hány ilyen civódást végighallgatott már a koronája között! Minden évben ugyan az. Semmi nem változik. Úgy érezte túl régen áll itt. Energiájával táplálja az újabb leveleket, akik évszázadok óta teszik a dolgukat úgy, hogy nem is tudnak róla. Elmosolyodott. - A jogaikat emlegetik!- Csak azt sajnálta, hogy egyetlen egyszer sem álltak szóba vele. Mert akkor elmondta volna, milyen szép a tavaszi rét, a virágok. Azt is, hogy jó lenne, ha az ágak között megbújó madárfészekben meglesnék a kicsik felcseperedését, ha halkan figyelnének maguk köré, meghallgatnák azt a gyönyörű trillát, amivel a rigó hívja a párját. Helyet adva egymásnak örülhetnének neki, hogy melengeti őket az áldott napsugár, lemossa róluk az út porát a langyos eső, ami életet lehel minden halandóba. Ha szeretnék egymást... Olyan boldogok lehetnének! De nem kérdezték. A vihar elvonult. Így hát kicsit megmozgatta öreg tagjait. Az áldott esőcseppek ne nyomják ezeket a lázadó leveleket, bár most olyan csendben voltak, mint születésük óta még soha!
- Bizottság, lári-fári - A vén platán elnézett messze-messze, túl az erdőn, mezőkön, gondolatban elhajózott az idők végtelen tengerén, és továbbra is bölcsen hallgatott.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.