Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.27. 05:44
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.06.26. 21:29
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.26. 21:12
Vidám szép hétvégét kívánok mindenkinek. Sajnos családi okokból nem tudok időt szakítani arra, hogy írjak, esténként viszont szívesen olvasom írás... Bővebben

2019.06.26. 17:07
Szép kora estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.06.26. 15:18
Itt felejtettem magam... Tollforgató történeteket tessék szépen olvasni, aki még nem tette, nagyon jó írások vannak most (is) ott! Smile Uff... Off...

2019.06.26. 14:37
Szép napot kivánok! Éva

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

2019.06.26. 09:21
Kevelin: én word-ben szoktam megírni, és mikor úgy érzem, hogy kész, akkor másolom csak ide be.

2019.06.26. 09:20
Szép napot mindannyiunknak! Mindenki óvatosan ebben a melegben! Smile Coffee cup

2019.06.26. 07:09
Kedves holnapos társaim! Belekezdtem egy írásba de idő hiányában nem tudom folytatni.Elveszik
az irásom Ti hogy csináljátok? Van jó ötletek? Szív... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Ritus
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Koncz Rózsa: Hangaszál: 7. rész
7.

Johanna kimerülve ért a faluba. Kérdezősködött, hogy látott-e valaki idegent a faluban, de senki nem hallott és nem látott semmit. „Nyitva még a fogadó talán itt többet tudnak” – gondolta. Bement.
A fogadós elárulta, hogy egy idegen kocsi jött este, benne ült egy nagyságos asszony és egy sánta férfi. Nem maradtak sokáig, sietve mentek ki a faluból. Tehát itt járt, a sánta férfi pedig az egyik szolgáló volt, aki szórakoztatta a nagynénit. Csinos ember volt, csak sánta, mióta leesett a lóról. A nagynéni bizalmasa, családja nincs, ott lakik a kastély mellett álló cselédházban. Állandóan a rendelkezésére áll. Csak sánta Hugónak ismerik. Sok haragosa van, mert mindenkit elárul Lidinek. Szövetségesek voltak, és mióta a néni tolókocsiban ül, még jobb barátok lettek. Johanna törte a fejét, mit csináljon, hogyan buktassa le a nagynénit, de semmi okos nem jutott eszébe.
„Valamit ki kell találni, megölték a dadusom, megölték, biztosan tudom. A nagynéninek sejtelme volt róla, hogy a dadus már mindent elmondott nekem. Meg kell tudnia, hogy tudom, vagy nem? Eljön az idő, amikor ezzel visszavághatok neki, de a dadus halálát nem tudom megbocsájtani. El fogom neki mondani, megfenyegetem, ahogy ő engem, nem lesz egy nyugodt éjszakája sem.
Johanna hazalovagolt, Márta kinn várta.
- Hol voltál ilyen sokáig? Már nagyon aggódtam érted - azzal megfogta Johanna kezét és behúzta a lakásba.
Johanna kimerülve beszélte el, kínok kínjával, hogy megölték a dadust.
- Nem hiszem el, ez nem lehet igaz.
- Márta, én tudom, hogy igaz. A néni nem fél senkitől és semmitől. Hogy ki ne derüljön a titka, inkább megölte, vagy megölette szegény dadust. A sánta Hugóval ott jártak a faluban a fogadós felismerte őket.
Mártába félelem költözött.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyenre képes, velem nagyon kedves volt.
- Hidd el, azért, mert valamit ki akar szedni belőled. Gonosz, ne hidd el neki, hogy ő kedves néni.

Johanna gyengélkedett és nem tanított, hanem pihent és gondolkodott, mi legyen most?
„Péntek délelőtt van, mindenki a birtokon, azt hiszi, hogy tanítok, ki megyek a birtokra.”
Mártának sem szólt, Elivel felnyergeltette a lovát és vágtában elindult a birtok felé. Legnagyobb meglepetésére vendég volt a kastélyban. „Ki lehet ez, már megint egy újabb kérő? Vagy nekem, vagy a néninek, már sok mindenre fel vagyok készülve.”
Egy cselédlány jött és szívélyesen üdvözölte.
- De jó hogy jössz, ki van itt vendégségbe?
- Egy férfi a városból, könyveket hozott a nagyságos asszonynak.
- Hogy néz ki, hogy hívják, hogy szólította a néni?
A lány gondolkodott, de nem jutott eszébe.
- Nem Gustávnak szólította?
- De igen úgy, Gustávnak. Magas, jóképű fiatalember, már régóta itt van.
- Akkor én most elmegyek az istállóhoz. Senkinek ne áruld el, hogy itt vagyok. Ha elment ez a Gustav nevű férfi, szóljál!
- Úgy lesz kisasszony - mondta a lány.
Johanna egy pénzt nyomott a markába.
- Legyél a hírnököm, figyeld a nagynéném minden mozdulatát és nekem mondj el mindent, de csakis nekem!
- Rendben van kisasszony! A nagyságos asszony nagyon háklis, állandóan engem szid, semmivel nincs megelégedve. Ostorral megveretett Hugóval, mert elkéstem egyik reggel.
Johannának eszébe jutottak azok a napok, amikor a nagynéni elmondta, hogyan bánjon a cselédekkel. Bíztatta, hogy üsse őket, de soha nem bántotta egyiket sem. Ő azonban Hugóval megvereti őket.
„Micsoda egy kretén, kegyetlen asszony, még jó, hogy nincs a közelében.”
Lassan az istállóhoz ért, a lovász fiú messziről üdvözölte.
- Hogy vagytok? - kérdezte Johanna.
A fiúból ömlött a szó.
- Kisasszony, amióta elment, nincs nyugalom a kastélyban. Már felmondott az intéző.
- Igen? És ki van helyette?
- Hát, a Hugó. Állandóan bánt bennünket, nem szégyell ostorral verni minket. Mindenki fél és el akar menni a birtokról.
Johannát az ájulás kerítette hatalmában. Hugó mindenhol.
- Ez a Hugó! Majd én ellátom a baját, nyugtasd meg a többieket, hogy nem sokáig lesz itt.
A kis cselédlány szaladt az istálló felé.
- Kisasszony! Most ment el Gustav uraság.
- És Hugó merre van? Azonnal mondd meg neki, beszélni akarok vele, most!
- Benn van a kastélyban a nagyságos asszonynál.
- Ugye nem árultad el, hogy itt vagyok?
- Nem kisasszony, sose tenném.
Johanna leszállt a lóról és úgy tett, mint aki most érkezett. Hangosan köszöntötte a cselédeket, mindenkihez volt egy kedves szava. A nagynéni meglepetéstől szólni sem tudott. Hugóval kitolatta magát a hallba.
- Ni, csak! - mondta Johanna. - Új szolgálód van? Hol az intéző, beszédem van vele.
- Az intéző elment, azóta Hugó rendezi a birtok ügyeit.
- Kicsoda? Hugó? Egy cseléd? Mit képzelsz te, nekem nem szóltál? Hát ki vagy te, mi vagy te? Nem dönthetsz helyettem. Hugó, szedd össze a holmidat és takarodj ki a birtokról örökre! Érted? Ha összepakoltál, beszédem van veled, várj meg a hátsó kertben!
A kis cselédlány ott sertepertélt, a nagynéni ráripakodott:
- Mit keresel te itt benn, nincs dolgod odakinn?
- De van, mert most elmész az intézőért és megmondod neki, hogy itt vagyok, és beszélni akarok vele, még most ma délután!
A nagynéni belemerevedett a székben.
- Mi ez, mit akarsz itt? Neked tanítani kellene, menj vissza az iskolába, ott intézkedj!
- No persze, te meg itt ugye? Hát nem! Holnap elmegyek az ügyvédhez és kitálalok neki - azzal sarkon fordult és kirohant a hátsó kertbe.
Összetalálkozott Hugóval.
- Nézzük csak Hugó! Hova olyan nagy sebességgel a bicegő lábaddal? Mondtam, hogy beszédem van veled.
Hugó a cipője órát bámulta.
- Nézz rám! Mióta tart ez a románc közted és a nagynéném közt? Ki vagy te, mi vagy te? Egy cseléd. Ennél mélyebbre már a néni nem süllyedhet.
Hugó elindult.
- Na, állj csak meg szépen! Mondd csak hol voltatok tegnapelőtt este?
Hugó döbbent arcot vágott.
- Sehol, itt voltam.
- Ne hazudj te sánta kutya! Én tudom, hogy hol jártatok. A szomszéd faluban, ahol megöltétek az én dadusomat. Most megyek a csendőrségre, feljelentelek benneteket.
Hugó sírni kezdett.
- De én nem akartam, a nagyságos asszony akarta.
- Mit csináltatok vele? - Johanna elkapta Hugó torkánál az inget. - Had haljam, mit csináltatok vele? – ordította. - Ha megmondod, elengedlek, és olyan messzire mész innen, hogy a híredet se halljuk többet.
Hugó félt, hogy Johanna megöli, olyan szorosan fogta az inget a nyakánál, hogy fuldoklott.
- A nagyságos asszony lúgot itatott vele, megmérgezte, és búcsúlevelet íratott vele, hogy nem bírja a betegséget, a fájdalmat, inkább véget vet az életének.
- Szegény dadus, és te addig mit csináltál?
- Én meg ütöttem, mert nem akart írni és a lúgot sem akarta meginni.
- Most menj! A cselédlány bezár, amíg ide nem ér a csendőrség. De várjál, majd én, bekísérlek.
- De, azt mondta kisasszony, hogy elmehetek, ha elmondom.
- Azt felejtsd el! Bezárlak ide a sufniba, amíg a csendőrség ide nem ér.
A kis cselédlány boldogan tett eleget Johanna kérésének.
- Eredj a csendőrökért! - mondta Johanna.
Kulcsra zárta a sufni ajtaját, aminek ablaka sem volt, ott tartották a kerti szerszámokat. Aztán a kulcsot zsebre tette, és berohant a nagynénihez, aki éppen el akart valahova menni.
- Hova-hova ilyen gyorsasággal. Érdekes, most milyen gyorsan tudod hajtani egyedül a kerekeket.
- Semmi közöd hozzá - vágta rá a nagynéni.
- Nekem nincs, de a csendőrök hamarosan itt lesznek és nekik lesz közük hozzá.
- Mi? Ide hívtad a csendőröket? Miért?
- Mert Hugó elmondta, hogy mit csináltatok a dadusommal.
Lídiába meghűlt a vér.
- Miket beszélsz? Én nem tudok semmiféle dadusról.
- Hát akkor most emlékeztetlek.
Ebben a pillanatban megérkezett az intéző a kis cselédlánnyal.
- Üdvözlöm kedves kisasszony!
Johanna kezet nyújtott neki és kérte, hogy várja meg a hallban. Megfogta nagynénje tolókocsiját és betolta a könyvtárszobába, aztán rázárta az ajtót. A nagynéni szitkozódott, kiabált.
- Hallgass! - szólt vissza Johanna. - A te érdekedben - azzal bezárta a könyvtárszoba ajtaját.
- Én is elmondom, hogy ki vagy! - kiabálta ki a nagynéni.
Johanna mit sem törődött vele. Kiment a hallba. Az intéző idegesen várt rá, majd hosszasan elmondta, hogy miért rúgta ki a birtokról Lídia.
- Kedves intéző úr! Holnap reggel jelentkezzen munkára, ez a maga munkahelye itt kell dolgoznia!
Az intéző lehajtotta a fejét.
- Nem tehetem kisasszony, már elígérkeztem.
- Nem teheti velem intéző úr, nem teheti!
- Van más lehetőség, a fiam. Ő is intézőnek tanult és éppen állást keres, holnap beküldöm magához.
- Rendben! - mondta megnyugodva Johanna. - Akkor holnap reggel várom a fiát.
Az intéző alig hogy elment, megjöttek a csendőrök. Johanna leültette őket és elmondta, hogy mi történt a dadusával. A csendőrök először Hugót hallgatták ki, aztán elvitték. A csendőr főnök és még egy csendőr Lídiát kérdezte ki, de ő mindent tagadott. Bevitték őt is az őrsre.
Micsoda nap, micsoda nap, Johanna el is feledkezett az iskoláról és Mártáról. Kocsiajtó csattanására eszmélt fel. A kocsiból Márta száll ki, odaszaladt Johannához és megölelte. Johanna hárította az ölelést. Márta szomorúan nézett rá.
- Rosszat csináltam?
- Nem, te nem, gyere be! Majd benn mindent elmondok.
A cselédek összesúgva beszélgettek az udvaron.
- Nincs miről beszélnetek, mindenki menjen a saját dolgára! - kiáltotta Johanna.
A kis csapat eloldalgott.
- Holnap vasárnap, ugye itt maradsz hétvégére Márta?
- Igen, maradok, ha úgy akarod.
Márta és Johanna átbeszélték az egész éjszakát, tanácsokat adtak egymásnak.
- Ezt le kell rendezni! - mondta Márta. - Itt mindenki félelemben élt a birtokon. - Márta gyönyörű barna szemeivel megnyugtatta Johannát. - Holnap új nap, új erővel kezdjük el dolgozni és a birtok ügyeit intézni.
Másnap reggel egy nagyon csinos úriember jelentkezett be Johannához.
- Gyere te is Márta, nézd meg az új intézőt!
A férfi hatalmas hódolattal csókolt kezet előbb Johannának utána Mártanak. Márta szemei megakadtak a férfi láttán, ilyet még nem érzett soha. A férfi is szinte megdöbbent Márta látványától.
- Milyen gyönyörű kisasszony, örülök, hogy megismertem.
Johanna azonnal elhívta a férfit, elvonta a figyelmét. Nagyon hivatalos lett.
- Hogy hívják fiatalember?
- Bocsánat, hogy nem mutatkoztam be, de két ilyen gyönyörű nőt még életemben nem láttam.
- Hagyjuk a formaságokat! Akkor hogy is hívják?
- Konrád vagyok kisasszony, az előző intézőjének fia.
- Figyeljen jól Konrád! Az édesapja nagyon sokáig intézte a birtok dolgait, és jól, kifogástalanul, fegyelmezetten, komolyan. Minden évben megjutalmaztuk a munkájáért. Rendes, becsületes ember. Elvárom magától is, hogy úgy dolgozzon, mint az édesapja, világos? Nálam enyelgéssel nem megy semmire, hagyja az udvarlást a birtokon kívülre, itt komoly munka folyik, ennek kell megfelelnie.
- Igenis kisasszony, bocsánat a viselkedésemért. Bizonyítani fogok Önnek és az édesapámnak is, ígérem, komolyan veszem, amit csinálok, és jobban kezelem a birtok dolgait, mint a sajátomat.
- Minden szónál többet ér a tett - mondta Johanna. - Várom az eredményeket! Mindenben én döntök, minden apró dolog is rám tartozik, mindenről tudni akarok! Nem akarom, hogy bármilyen kellemetlenségről ne értesítsen.
- Igenis - mondta lehajtott fejjel Konrád.
Márta elhűlt Johanna határozottságától, ilyennek még soha nem látta. Volt kitől tanulnia, hiszen gyerekkorától az édesapja mellett volt, apa és lánya nagyon jól kijöttek egymással, az apa mindent megtanított a lányának, amit a birtokon tudni kellett. Johanna nagy megtiszteltetésnek vette apja bizalmát és kitűnő segítségére volt. A papácska mindig nagyobb feladattal látta el, és Johanna mindig a maximumot adta. Hozzászokott az efféle tárgyalásokhoz.
- Márta, kérlek, menj be a hallba és várj rám!
Márta lehajtotta a fejét, és engedelmesen bement a házba.
- Konrád, kérem, hogy Mártának ne próbáljon meg udvarolni! Lelkileg sérült lány, idő kell hozzá, hogy szóba álljon férfiakkal, ugye megértett?
- Igenis kisasszony! – válaszolt, pedig Konrád szíve vadul dobogott, és érezte, hogy első látásra szerelmes lett Mártába.
„De ki ez a lány? Ki kell nyomozni, valamiképp el kell érni, hiszen a tekintete sok mindent elárult, felcsillant a szeme, amikor meglátott. Érzem, hogy ő lesz az igazi.”
- Most menjen haza és az édesapjától vegyen át minden ismeretet a birtok kezeléséről.
- Rendben kisasszony, holnap jelentkezem.
Alighogy Konrád elment, kocsi ált meg az udvaron.
„Ki ez ilyen késő este? Nem volt elég mára a meglepetésekből?”
Johanna visszament az udvarra és meglepetésében megszédült.
- Hát te, mit keresel itthon? Mi szél hozott ide?
A nagynénit kirakták a kocsiból és betolták a hallba. Feldúlva a bosszúvágytól, kipirosodva üvöltött, ahogy a száján kifért.
- Elvitettél, te bestia! Ártatlan vagyok és kiengedtek, de ezt még nagyon megbánod.
Márta kijött a szobából és látta, hogy a néni magán kívül van, dührohamot kapott.
- Te gyilkos! - üvöltötte Johanna. - Hogy intézted el, hogy kiengedjenek?
- Hát úgy, hogy nem én gyilkoltam meg azt a vénasszonyt, hanem Hugó. Bevallotta a csendőröknek, hogy egyedül csinálta. Hugó az én irántam való tiszteletből csinálta.
- Akkor te mit kerestél ott a faluban, miért mentél el vele?
- Nem tudtam, hogy mit akar véghezvinni, nekem nem mondta, én nem tudtam semmiről.
- A sánta Hugó ott rohad meg a börtönbe miattad, megérdemli sorsát, de te sem maradsz büntetlenül, azt garantálom. Mától kezdve a birtok ügyeit én intézem, te egy megtűrt személy vagy a kastélyban. Beszéltem ügyvéddel, mivel eljárás folyik ellened, mert még nincs vége, ne reménykedj! Ezért apám egyik barátja a gyámom, aki nagykorúsított. Tehát, menj be a szobába, és mától kezdve azt csinálod, amit mondok, vagy máskülönben elmész a kastélyból. Értjük egymást Lídia?
Johanna kijelölt a néni ellátására egy fiatal lányt, akit a néni megveretett Hugóval, mert késett. A lány bosszúból elvállalta, tudta, hogy Johanna úgyis melléáll, ha baj lesz. Vagy a néni hisztériázik. Lídia a meglepetéstől nem tudott megszólalni. Szólt a cselédnek, hogy vigye a szobájába. A lány nem kímélte, éhen szomjan lefektette, és ott hagyta.
- Legyen rá gondod, hogy egyen, igyon, és ne szervezkedjen! Mindent jelentesz nekem, bármi is történik!
- Úgy lesz, Johanna kisasszony.
Johanna kimerülve ült le a székre, Márta odaült mellé, és megfogta a kezét.
- Johanna, ez sok lesz neked, engedd, hogy segítsek, ígérem, nem fogsz bennem csalódni. Bízz meg feladatokkal, és taníts meg olyan dolgokra, ami nekem ismeretlen!
Amint fogták egymás kezét, kicsapódott az ajtó és a néni hajtotta ki a kocsiját. Látta, hogy a két lány fogja egymás kezét.
- Te akarsz engem móresre tanítani? Ti mit csináltok itt? Mért fogjátok egymás kezét, mint a szerelmesek. Majd én móresre tanítalak téged, ezt mindenki megtudja.
Márta elrántotta a kezét és nem is értette, miért mond ilyeneket a néni. Johanna felpattant, visszatolta a szobájába a nénit és rázárta az ajtót. Reszketett az idegességtől. A fejében kattogott, hogy Márta most mit gondol. Vége, mindenek vége. Felszaladt a szobájába és magára zárta az ajtót. Márta is elvonult a szobájába és csendben imádkozott.

6482
rozsa koncz - 2019. június 15. 20:56:25

Hamarosan minden kiderül, Kedves Marika! Köszönöm szépen érdeklődésed. RózsaRose

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. június 15. 18:28:50

Mit tudhat a nagyneni? De majd ki fog derulni.

Gratulalok ehhez a reszhez is.Rose

6482
rozsa koncz - 2019. június 13. 11:30:53

Kedves Éva!
Nagyon köszönöm, hogy ellátogattál hozzám!
Szeretettel kívánok neked szép napot!Rose

6097
Rezeda - 2019. június 13. 10:01:40

Kedves Rózsa
Az írásodhoz, a fordulatos történetedhez, szeretettel gratulálok. Éva

6482
rozsa koncz - 2019. június 12. 19:20:44

Kedves Klárika! Köszönöm szépen, hogy hétről hétre olvasol, megtisztelsz vele! Igérem ,hogy nem fogsz csalódni.

6081
varonklari - 2019. június 12. 17:36:43

Kedves Rózsa! Mindig várom a folytatást és nem csalódok, igazán izgalmasan szövődnek az esemény,-szálak. Gratulálok soraidhoz szeretettel: KláriRose

6482
rozsa koncz - 2019. június 12. 14:06:43

Kedves Magdi! Köszönöm szépen, hogy olvasod, remélem a többi rész is tetszeni fog.HeartRose

6191
Magdolna43 - 2019. június 12. 10:55:39

Kedves Rózsa!
Nagyon tetszik.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. június 10. 22:27:13

Kedves Kata! Köszönöm szépen, hogy idelátogattál. Megtisztelsz vele..Rose

6266
Katinkakata - 2019. június 10. 21:50:37

Kedves Rózsa!

Történeted nagyon esemény dús, tele váratlan fordulatokkal. Ettől olyan izgalmas. Gratulálok!RoseKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.