Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Ez a beszéd 03.
Nem tudom, hányat lapozhattam már, amikor észrevettem, hogy teljesen leégett a tűz. Épp fel akartam állni, hogy dobjak egy-két darabot a parázsra, amikor valaki kedvesen visszatartott.

-Hagyd csak. Majd én - hallottam a már ismerős hangot. - Tessék, a kávéd.

Az imént nyomtalanul eltűnt nő állt fölöttem. Mosolygott, és egy csésze gőzölgő, illatozó kávét tartott felém. Érdeklődve pillantottam föl rá, és elvettem tőle az italt.

- Köszönöm - mondtam halkan, miközben ő a kandallóhoz lépett, felpiszkálta kissé a parazsat és újabb fadarabokat küldött az előzőek után. Természetesen hármat.

Le kellett néznem a csészére; megismertem, a készletemből származott. Bele kellett kavarnom az italba; olajosan fénylett, mámorítóan gőzölgöt, valóságos volt. Ki kellett pillantanom a közlekedő felé; fényárban úszott. Vissza kellett néznem a nőre, s ő épp a két szép, fehér tenyerét tapsikolta össze.

Elkapta a pillantásomat, és rám mosolygott. Vállait jólesőn a nyakába húzta, tenyereit összedörzsölte és kissé a tűz felé tartotta. Mivel már korábban is úgy döntöttem, hogy bele megyek a játékba, belekortyoltam hát a kávéba, amit hozott nekem. Valamiért csalhatatlanul tudtam, hogy az íze fantasztikus lesz, fantasztikusabb, mint amilyet én valaha is produkálni tudnék. Pedig minden bizonnyal az én kávéfőzőmben készült, az én keverékemmel. Ha most felállnék és kimennék, láthatnám a nyomokat a konyhában: a megbontott és hiányos kávészacskót, a használt kiöntőt, a még meleg falú kávéfőzőt. Mégis (és ezt már az illata megsúgta nekem) volt benne valami ismeretlenül csodálatos, vagy sokkal inkább valami csodálatosan ismeretlen, és azon már nem is tanakodtam magamban, vajon honnan tudja ez a nő, hogy én hány cukorral iszom. Tudja, és kész.

Ő eközben visszalépett a szemközti fotelhoz, játékosan belezuhant, és újra kezébe vette a magazint. Mielőtt belelapozott, még rám pillantott és megkérdezte:

- Jó a könyv?

A fotel karfáján nyugvó, kitárt könyvre pillantottam. Oda tettem le, lefelé fordítva, amikor felkínálta nekem a kávét.

- Megjárja - feleltem összevont szemöldökkel.

- Remek - mosolygott helyeslőn, majd érdeklődve lapozta fel a magazint. Szótlanul figyeltem őt, miközben jólesőn kortyolgattam életem legjobb kávéját, és meg sem lepődtem, amikor (épp, mint aki elfelejtett valamit) felkapta a fejét.

- Ne haragudj... kérsz sütit a kávé mellé?

- Nem, köszönöm. Így pont jó - feleltem sietve. Egyszerűen nem akartam, hogy kimenjen. Azt akartam, hogy maradjon.

Az ő arcán azonban enyhe aggodalom kezdett elömleni.

- Talán mégis jólesne. Behozok egy tálcával, és majd eldöntöd, csipegetsz-e róla. - S már fel is állt, a magazint a kis asztalra dobva.

Most azonban én is felálltam. Bár úgy láttam, mintha ettől kissé megijedt volna.

- Nem kell behoznod semmit - mondtam. - A kávé fantasztikus, nagyon jólesik, sohasem ittam még ilyen finomat. Ez most épp elég. Ez az egész... így tökéletes. Mi lenne, ha csak ülnénk itt a tűz mellett és olvasgatnánk? Szépen, csöndben.

Ő most fázósan megdörzsölgette a karját, és feszengve pislogott a közlekedő felé.

- De talán... talán mégis megkívánod, ha már behoztam.

- Ebben biztos vagyok, mégis azt szeretném...

- Látod! Te is biztos vagy benne - csapott le a meggondolatlanul udvariaskodó kifejezésre. - Máris hozom. - Azzal kiviharzott.

Csüggedten néztem le a kezemben tartott kávéra. A csésze valóságos, a kávé is az, mi több, a három újabb hasábfa is, amelyek már javában lobogták látványos metamorfózisukat. Visszaültem a fotelomba, és letettem a félig kiürített csészét az asztalkára, a magazin, az ő magazinja mellé. Rámeredtem, rá is feledkeztem a színes lapra. Majd hirtelen a közlekedő irányába néztem. Természetesen haldokló félhomály uralta, azon túl pedig minden centiméterrel sűrűbb sötétség. Természetesen - gondoltam szomorúan.

"Ez az egész így tökéletes" - visszhangzott bennem. Ezt valóban én mondtam? Hátradőltem a fotelomban és behunytam a szemem. Tökéletes? Mitől? A válasz zavarba ejtően egyszerű és közeli volt. Ha egy kicsit is őszinte vagyok magamhoz, akkor arra kell gondolnom, hogy én mindig is erre vágytam. Amikor még senki sem voltam, amikor még nem voltam kitalálva, megvalósítva, amikor még sejtelmem sem volt arról, ki vagyok én és ki lehetek majd, amikor még nem volt semmim, se tegnapom, se holnapom és az élet elfért egyetlen hátizsákban, én mindaközben folyton valami ilyesmire vágytam. Arra, hogy kizárhassam a rosszat és jóval vegyem körül magam. S azt a jót megoszthassam valakivel, aki hozzám hasonlóan értékeli. Most néhány pillanatig minden tökéletesnek tűnt.
2951
Firm76 - 2019. augusztus 20. 18:38:51

Kedves Rita!

Ha már volt részed hasonlóban és meg is valósult, máris többet tudsz nálam. Igen, újra megjelent és újra eltűnt, de nem az olvasót akarom ezzel idegesíteni, Smile mindennek felszínre kerül majd az értelme a folytatásokban.

LacaSmileRose

6542
ritatothne - 2019. augusztus 17. 13:20:04

Kedves Laca!

Ismét megjelent és eltűnt a hölgy. Olyan, mint egy visszatérő álom, amiben már volt részem és ráadásul meg is valósult.

Szeretettel: Rita

2951
Firm76 - 2019. július 09. 12:18:59

Kedves Babu!

Nagyon köszönöm további megtisztelő figyelmedet, külön örülök a kiemelésednek és a saját gondolataidnak, amelyeket megosztottál velem.
Szeretettel várlak a folytatásoknál is.Smile

LacaSmile

5548
babumargareta - 2019. július 08. 14:57:55

Kedves László!
Olvasom tovább az álomvilágod történetét szeretettel!
"Tökéletes? Mitől? A válasz zavarba ejtően egyszerű és közeli volt. Ha egy kicsit is őszinte vagyok magamhoz, akkor arra kell gondolnom, hogy én mindig is erre vágytam. "
A vágy rúgója a cselekvés !
Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti.
Szépen megírt történetedet szeretettel olvastam....BabuRose

2951
Firm76 - 2019. július 04. 18:49:01

Kedves Kankalin!

Mindenek előtt hadd köszönjem meg, hogy látogatod novelláimat, ez igazán megtisztelő és szívet melengető, ezt komolyan mondom. (Azt is, hogy van szívem. Az orvosaim igazolni tudják.) Grin

Azon túl hadd köszönjem mindenkori kedvességedet. Szakértelmeddel vegyítve a legkívánatosabb olvasóvá tesznek egyedi kvalitásaid, amilyenről csak álmodhat alkotó. (Nem t'om, én csak firkálok összevissza. Majd megkérdezek egy igazi alkotót.) Grin

Mindent egybevetve: egy nagy köszönöm!

LacaSmile

6208
Kankalin - 2019. július 04. 05:41:49

Szia Laca! Smile

"Ez az egész így tökéletes".
Azért ezt emeltem ki, mert olyan nyugalom telepedett rám, ahogy olvastam soraidat, hogy az idillinek tűnik, mint ahogy te is megfogalmaztad az idilli pillanatot.
Az ilyen pillanatok értéke felbecsülhetetlen.
Érdekesség, hogy most többet látok meg a történetedben, mint először. Ettől nekem még jobban kiemelkedik a novelláid közül, pedig eddig is ez volt az egyik kedvencem.

Az előzőnél azt hagytad, hogy írhatnék csúnyát is. Erről nem tudok. Smile

Szeretettel: Kankalin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.