Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bak Zsuzsanna: Kerékcsere (2019. július)
A márkakereskedés parkolójában egy két év körüli városi, „szaladgálós” autó állt. Csomagterében két felnivel felszerelt gumiabroncs pihent, a hátsó ülés félig lehajtott részén pedig a másik kettő. Kis idő elteltével egy negyvenes nő lépett az autó mellé kezében mobilt tartva:
- Kész a kocsi. Megyek haza, és kiszedem a kerekeket.
- Jó - válaszolta egy férfihang a telefonban. - Elég, csak azt a kettőt, ami a hátsó ülésen van.
- Elég?
- Persze. Azok vannak a gyerekülés mellett. A másik kettőt hátulról kéne kiemelni. Azt hagyd, majd én elrendezem, ha hazaértek a lovaglásból. Azok amúgy sem borulhatnának rá Laurára.
- Jó. Rendben. Ha nem boldogulok vele, majd szólok. Vagy majd kitalálok valamit, hogy ne boruljon rá a gyerekre, még akkor se, ha otthagyom mellette.
- Ki fog az jönni, nem olyan nehéz - biztatta a férje.
A nő elköszönt, és beszállt az autóba. Hazavezetett, és behajtott a családi házuk udvarára a garázs mellé úgy, hogy a bal hátsó ajtó a garázs bejáratához legközelebb esett. Kinyitotta a garázst és az autó bal hátsó ajtaját is. Szemével méregetni kezdte a lehajtott ülésen egymáson fekvő két kereket. Fekete nylon zsákba voltak csomagolva. Várták, hogy bekerüljenek a garázsba „nyári álmot aludni”. Aztán fél év múlva róhatják megint az utakat, ha hidegre fordul az idő. A nő levette a kabátját, és bedobta az első ülésre. Ismét megállt a gumik előtt, majd kitapogatta a nylon zsák alatt a felni belső szélét. Maga felé kezdte húzni a felső abroncsot, ami szófogadóan csúszott le a kocsi mellé álló helyzetbe. „Tényleg nem nehéz” - lepődött meg. Ezek után bátran mögé állt, és könnyedén begurította a garázs belső falához, ahol - mintha az abroncs tudta volna - oldalára fordulva lefeküdt. A másik kerék is hasonlóan viselkedett, így a nőnek sikerült azt kissé megemelve az első kerékre helyeznie. „Ezek a mai kerekek zacskóban is jól guríthatók” - mosolygott saját megállapításán. „Vagy én vagyok ügyes.”
Képzelete képernyőjén hirtelen egy meme villant be, amire korábban csak futólag pillantott az egyik közösségi oldalon, de rögtön egy keserű félmosollyal reagált rá. Most tisztán látta, ahogy a képen egy nő munkaruhába öltözve egy-egy autókereket vitt úgy, mint két szatyrot: két oldalt lógatva. Feje fölé feleség feliratot írtak utólag. A háttérben két kisminkelt, magassarkúban sétáló haspólós, miniszoknyás barátnő látszott. Őket szerető felirattal címkézte meg a meme készítője.
- Tehát jó feleség vagyok? - kérdezte nevetve a két abroncstól.
„A 162 centimmel és az 50 kilómmal egész jól teljesítettem a követelményt” - folytatta az elmélkedést magában. „Igaz, cipekedés nélkül. Cipekedjen az, aki akar! Én biztos nem fogok, csak ha másképp nem lehet! Elég volt nekem fel a negyedikre, le a negyedikről ölben vinni az egy éves fiamat, mert ugye nem volt lift. Közben meg az óvodás lányomra is figyelnem kellett, nehogy leessen a lépcsőn. Ráadásul télvíz idején, amikor a kezes-lábas miatt a gyerek legalább egy kilóval többet nyomott” - gondolt vissza három évvel ezelőtti életkörülményeire.
Utoljára még rápillantott az egymáson fekvő kerekekre. Bezárta a garázsajtót, és becsapta a kocsi hátsó ajtaját is. Gondolatai a meme-hez tértek vissza.
„Hiába szánták viccnek, ha mégis ott húzódik mögötte a valóság. Így már nem is olyan mulatságos” - ült be az autóba.
„Vajon csökken vagy nő azoknak a száma, akik ilyen női sztereotípiákban gondolkoznak? Én mindenesetre azon leszek, hogy a gyerekeim úgy tekintsenek a másik nemre, mint emberekre, ne pedig úgy, mint sztereotípiák egyik képviselőjére.”
Beindította a motort, hogy kiálljon a ház elé, mert két óra múlva viszi a lányát lovagolni.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.