Vilhelem Margareta: Az utazás gyönyörűsége
A fiatal ember felugrott a vonat kocsiba és helyet foglalt fülkéjében. Unottan, minden érdeklődés nélkül kezébe veszi az az újságot, de félig sem lapozta át, s már le is tette.
Kint kormos, szürke, még alvó házak, álmos utasokkal telt vonat sorok maradtak el.
A szemben lévő hálóban két elegáns disznóbőr koffer feküdt. Jó ideje haladnak már, amikor zajtalanul megnyílt az ajtó s belépett rajta a szürke kosztümös leány. Hidegen biccentett, leült a fiatalemberrel szemben és hatalmas, német képes újságba temetkezett.
A fiatalember megpróbált olvasni az ujságból de valami izgatottság fogta el.
A lány hirtelen, váratlanul, anélkül, hogy feltekintett volna, megkérdezte, a fiatalembert nem zavarja -e, ha az ablakot kinyitja. Szó nélkül feláll, letette az újságot s leengedte a széles ablakot.
-Ön vásárhelyi ?- kérdezte.
- Igen, - lepődött meg a férfi.
- Honnan gondolja?
-- Ha ezt én bárhol a világon egy olvasó férfitól megkérdezem, az legfeljebb igennel, vagy nemmel válaszol, de olvas tovább. Ahogyan ezt őn tette, úgy csak Marosvásárhelyen csinálják az emberek.
- Kisasszony is idevalósi?
-Asszony vagyok, -válaszolt.
- A húgom Berlinben van férjnél.
- A sógorom repülő százados - súlyosan megsérült egy gyakorlat közben--hozzájuk megyek látogatóba.
-A férfi meglepődve hallgatja a lányt ,majd megkérdi.
-Barabás Laci ?- a Friedric-Shstrase-n laknak- e folytatta nevetve a férfi -miközben mosolygott mint aki előtt nincs titok.
A férfi beszámolt az ismeretség titkáról-barátok voltak nagyon régóta !
Most a lány csodálkozott el és hamar barátokká tett őket is..
Elmondta még, hogy utána férjéhez utazik Nürnbergbe, aki szintén katona tiszt.Nemrég volt az esküvőjük. Az Északi tenger egyik apró szigetén jártak nászúton, amikor férjét váratlanul szolgálati helyére rendelték, ő még egy hétig itt maradt a szüleinél.
Két év óta ő volt a szülők minden öröme. A kisebbik testvére két év előtt férjhez ment messze idegenbe. Két év óta ő volt a szülők minden öröme.
-Értheti most már a két öregember mélységes fájdalmát.
- Most nagyon egyedül maradnak,- szomorodott el.
A sarokban ülő öreget mindez nem érdekelte, ő olvasott, ült mozdulatlanul, mint egy kínai isten szobor. Zsíros arcán, amelyen egyetlen izom nem rándult, a rongyos könyv idegen, titokzatos messze világát tartalmazhata.
Arra sem emlékeztek, hogy lapozott volna egyet is megviselt könyvében. Ha a meglepetések barátokká tették, a közös veszély cinkosokká avatta őket.
-Hová utazik? - Kérdezte a szürke ruhás nő.
- Münchenbe -jött a válasz.
- Nem festő, nem politikus, üzletembernek sem látszik, mit keres ottan?
- dr Arnold Nippenburghoz megyek a híres professzorhoz.
-Remélem nem mint páciens, - szólt nevetve a lány,amire mindketten kacagni kezdtek.
- Szóval orvos.
- Az öregről azt beszélik, évente egyetlen embert fogad csak munka társául. Különös, furcsa valakinek tartják.
-Sohasem láttam, de igen sokat várok tőle.
- Sohasem látta? - kérdezte kissé csodálkozva.
- S milyennek képzeli el? Nyolc éve vallom mesteremnek, olvasom áhítattal minden sorát.
- Az orvos élete nem könnyű s a pszichiáteré egyenesen nehéz - reccsent hangja ,valóságba egy ellenmondást nem tűrő hang. A hangra a fiatal asszony néma tekintettel felelt. Egyetlen szót nem szólt, de nézésében csodálkozás, sértődés, visszautasítás és metsző gúny volt. Újból kinyittatta az ablakot, amelyet jó régen
egy alagút közeledése miatt bezárta volt a férfi s kihajolt rajta. Kint már ragyogóan sütött a nap s felitatta a fűszálakról az éjszaka könnyeit, szelíd hajlású dombok között üde-zöld búzatáblák hajladoztak táncosan a szélben, s a fehér falú, hatalmas tetejű, német paraszt házak úgy ültek a zöld alapon, mintha tájképen gyermekek játékos kedvvel apjuk kalapját rakták volna a fejükre.
Pár pillanat múlva
mellette állt a szürke ruhás asszony. Csillogó
hátú, zajos fecske párok próbálták hangos csicsergéssel űzőbe venni a vonatot. Finoman bodrozott egy folyócska vize s partján öreg, elhagyott, foghíjjaskerekű vízimalom mohosodott. A víz kékes tükrében gondolat-könnyedségű, fehér felhő bárányokat fürdetett az ég. Ahogy álltak ketten az ablakban s bár senki sem zavart őket -; egyetlen szót nem váltottak.
A nő szemeit lecsukta. Szőke haját szétcibálta a játékos májusi szél, és úgy lobogtatta, mint a falusi lányok vasárnap délutáni kergetőzés közben a könnyű, hímzett fehér keszkenőt. Ha haja néha a férfi arcára ért, a reggel hűvös tisztaságú levegőjéhez valami könnyed nemes, finoman kesernyés francia parfüm fájóan idegen illata keveredett.
- Zárják be kérem az ablakot-hördült fel most egy öregasszony.-Huzat van !
- Az ember influenzát kap ebben a rettenetes huzatban. Hangja kellemetlenül recsegett. Megsemmisülten ültek le.
Az öreg indulata is elszállt - amint az ablakot becsukták - s lárva arccal tovább olvasott. A másik sarokban sértődötten forgatta szemeit az idősebb nő s ők bölcsen hallgattak.. Csak a vonat zakatolt végtelennek tetsző ideig egyhangúan tovább.
Végül az öreg is elunta az olvasást. Becsukta a megviselt könyvet, levette pápaszemét s piszkos szarvasbőr darabkával törölgetni kezdte, s szakadozott tokjával együtt, feneketlen mélységű szivarzsebébe rejtette.
Egyet-kettőt nyújtózkodott, hatalmasat ásított, s vizenyős szemeit az ablak felé fordította, amelyen át a messze távolból egy nagyváros kibontakozó körvonalai látszottak. Egy darabig némán nézte a képet, majd kihúzta hímzett barna mellénye zsebéből palacsinta nagyságú acél óráját, ránézett, bozontos, rendetlen szemöldökeit fellökte homloka tetejére s kijelentette, hogy Nürnberg felé közelednek.

Hirtelen a fiatalember felállt leemelte szép útitársnője két elegáns bőröndjét. Erika Wells olvasta a hosszúkás névjegyet. A fiatal asszony idegesen körülnézett. Asszonyok szoktak búcsúzni így , amelyben lényegében véve nem történt semmi, de amelynek elmúlása - ők maguk sem tudják miért - nagyon nagyon fáj, s amelyet elfelejteni éppen ezért nem tudnak soha.
- Ősszel újra elmegyek a maguk szép városába- szólt a férfihoz.
- Úgy szeptember elején. Vásárhely akkor a legszebb. Maga is otthon lesz s nagyon örülnék, ha találkoznánk. Mire kezet fogtak , vonatuk be is futott Has Sachs városának kupolás pályaudvarára, ahol a kapitány várta ifjú, szép hitvesét. A kapitány nagy, szőke, villogó fogú germán legény volt. Kékesszürke egyenruhájának világos hajtókáján sok érem ragyogott.
Fehér kesztyűs kezében hatalmas, sárga rózsa csokrot szorongatott, amelynek beszédét csak ők ketten értették. Pufók arcú, hirtelen szőke német hordár ragadta meg a két disznóbőr koffert s megindultak a kijárat felé. Még látta a tömegben őket a férfi, de elfogta valami fura nyugtalanság.
Valami a szívébe nyilallott s kutató tekintete karcsú alakja után vetette magát. A kijáratnál szeges bakancsú, bőrnadrágos férfiak, hangos tiroli nők, katonák, munkások, hordárok és iskolás gyermekek tolongtak. A szürke ruhás asszonyt már nem látta..
A vonat belátta, nincs mire várni . Elindult.
A idős asszony hirtelen felállt és mint aki megsajnálta a férfit ,megkínálta egy csokoládés dobozból valami nyálkás pralinékkel. Kissé haragudott ugyan, az előbbi játékuk miatt de valami bántóan fölényes, anyáskodó gyöngédséggel és diadal érzettel tartotta feléje a gigantikus méretű cukorkás dobozt.
Majdnem jó képet vágott a dologhoz. Bár ne tette volna. A nő újból kínálni kezdte.
- Parancsoljon még egyet.
- Köszönöm, már vettem.
- No vegyen még! ezek itten nagyon finomak, - mutogatta őket gyöngéd szeretettel -mogyorósak, emezek meg likőrrel vannak töltve.
- Köszönöm, igazán nem kérek többet-válaszolt a fiatalember.
- Na csak egyet még.
- Vegyen már abból a csokoládéból, -reccsent rá könyve mögül az öreg, akit láthatólag zavart hanggal beszélt..
- Tápláló, elűzi a fáradtságot. A likőr alkohol tartalmaz ami az agy sejtekre hat és gyógyítja a lelki fájdalmat.
-Mit tudja maga, öregem, hogy mi a lelki fájdalom, s hogyan hat az alkohol az agy sejtekre, -pattant fel önérzettel a férfi elég kemény hangon,amit már meg is bánt.
- Fiatalember létére, ilyen mogorva, mérges és modortalan, - sziszegte rosszalólag a zsarnoki nő.
-Dehogy vagyok fiatalember, - válaszolt a férfi - öreg orvos vagyok, mulatott keservesen.
- Api, hallod, - rángatta fekete kabátjának kifényesedett könyökű ujjait - útitársunk is orvos.
Legfőbb ideje volt, hogy megmondjam a nevemet.
Az öreg eltolta a könyvet maga elől, de nem tette le.Ránézett és kezét nyújtotta.
-dr.Arnold Nippenburg professzor vagyok Münchenből. Megtántorodott a fiatalember. Könyökével kiütötte a zsarnoki nő kezéből a malomkerék nagyságú cukorkás dobozt, amelyből ha százhúszat el is pusztítottak, még mindig háromszáznyolcvan legkülönbözőbb alakú és nagyságú bonbon hullott a fülkében szerteszét a földre, az ülésre, az öreg és a gyermekek ölébe s a zsarnoki nő régimódi ruhájának fodrai és ráncai közé.
A napsugár kacagva ömlött be az ablakon. Fényében csillogott a rengeteg arany, ezüst és színes papírba csomagolt cukorka. Az egyikre ordító,betűkkel ezt írta-Raffaello.
5548
babumargareta - 2019. július 14. 20:06:21

Drága Társaim:
Tibor,Róza,Magdolna és Szabolcs !
Nagyon szépen köszönöm ,hogy elolvastátok.
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat !
Sok szeretettel....Babu

6191
Magdolna43 - 2019. július 14. 15:19:11

Kedves Babu!
Érdekes és változatosan szórakoztató utleirásodhoz a vonaton,
Szeretettel gratulálok,
Magdi

2135
mami - 2019. július 14. 00:22:39

Kedves Babu!

Érdekes volt írásod, mint egy utazás ismeretlen tájakon. Találkozni ismeretlen emberekkel, akiket tán a bezártság, de ismerőseké tesz az utazás. És a megérkezés, leírása is szép lett, igazi utazási élmény, ahol a megérkezésre rácsodálkozik az ember, hogy milyen gyorsan végéhez ért ez a kaland. És a találkozás dr Arnold Nippenburg orvossal, méltó befejezése lett ennek a kedves írásnak, amihez szeretettel gratulálok!

Jártó Róza /mami/ Heart

2720
bigeszab - 2019. július 13. 17:11:52

Kedves Babu!
Mozgalmas utazásról számoltál be. Érdeklődve követtem a vonaton történő történéseket. Szeretem a fordulatos stílusodat.
Szeretettel: Szabolcs

5567
Mirage - 2019. július 12. 00:54:19

Kedves Babu !
Érdekes elbeszélés a vonat utasairol,vázolva emberi tulajdonságaikat
Szeretettel olvastalak és gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.