Vilhelem Margareta: Bobica a kis veréb
Bobica a kis veréb egyedül van a fészekben. Nagyon picike és nagyon fél. Amíg az anya visszatér, gyorsan repdes a szárnyaival . Azt akarja, hogy a lehető legrövidebb időn belül tanuljon meg repülni Ő szívesen nézi az eget és a napot. innen a fáról csak egy kis azúr fényecske vibrál. Minden reggel kijön a fészekből a tollait rendbe szedni. és nézegeti az első napsugarakat. Mást nem lát innen a fáról.
Mindig fél amikor a mamája eltűnik..Tudja ,hogy ételért ment, de ő még a kis bogaraktól is fél akik a mászkálnak mellette.Pedig ha tudná milyen jó falatok !

Ilyenkor csak annyit tud : hogy csirip-csirip.
A levelek most épp suttognak valamit neki, Bobica nem ért semmit, de azért nem búsul ,mert a sok suttogás jot tesz neki .Elfelejti ,hogy egyedül van,elfelejti a magányt. Néha lát egy-egy egy kicsi, piros kis buborékot majd , egy-egy fekete kabátba öltözött, fekete pöttyökkel öltözött buborékot, amely mindig ott van a fán , sok vicces dolgot mondanak. Nem is tudja ,hogy azok a kis pöttyös buborékok ,ahogy ő látja nem más mint Katica-bogár néni és a sok apró gyermekei.
Jó volna szóba elegyedni a Katicával .lehet sok mindent tud -gondolkozik Bobica.
Hirtelen valaki kopog az ajtón:

- Jó reggelt Bobica suttogja Móni aki a legjobb barátnője.
-Hogyan aludtál? Készen állnak a szárnyaid a repülésre?

- Még nem - mondta Bobica Alvás közben jól aludtam. Olyan furcsa álmot álmodtam.
-Olyan volt, mintha egy testvérrel repülnék és elértem a mennyei boltozatot. Hirtelen felrobbantak a szárnyaim,elszédültem, majd hogy leestem Csak szerencsére megfogott az álom testvérem.
--O- mondta a barátnőjének- miért van mindenkinek testvére, csak én vagyok egyedül a világon?
Móni szomorúan nézte és halkan csipogott .Bobica látta hogy valami bántja Mónit.
-Mi történt kérdi Bobica ? miért lettél olyan szomorú ?
Hát tudod ha ezek a gyerekek nem lennének annyira szívtelenek...na de hadd el beszéljünk valami másról -csipogott Móni-közben könnyes szemeit törölgette.
- Kik a gyerekek? nem ismerem mondja Bobica
- Ez egy szomorú történet -jobb, ha nem ismered. Beszéljünk valami másról.

- Mondd meg! kérlek szépen ,én is tudni akarom.


- Jó nem bánom elmesélem, de figyelmeztelek lehetséges, hogy még szomorúbb leszel .
- Egy szép meleg nyári napon -kezdte mesélni Móni. virágon ülve azt hittem fel kellene szállnom ,hogy megköszönjem a Napnak a melegséget és a szeretetet, amit ő mutatott nekünk.. Kinyújtottam a szárnyaimat magam fölé emeltem, de úgy éreztem, hogy nem lesz annyi erőm,mert láttam hogy a Nap túl messze volt. Szép lassan egy ferdülő pozícióból - leültem egy faágra. Pont erre az ágra ahol most a te fészked van . Öt kerek, fényes, nagyon aranyos tojást láttam benne.. Megnéztem őket, és azon tűnődtem, hogy vajon kié lehet ?
Hirtelen észrevettem, hogy két gyerek kotorászik a fészekbe. Az anya éppen megérkezett. Elkezdett kiabálni, segítséget kérni de mit tehet egy kis verebecske az emberi gyerek számára?
- Állj, ne kiabálj!- mondta az egyik gyerek, hagytunk neked is egy tojást ,ne visítozz annyira!
Gyorsan négy tojást elvettek az öt tojásból, majd leereszkedtek, nagy örömmel s a földhöz vágták a tojásokat !
-Te jó ég -szörnyülködött Bobica. - És mi lett azzal az egy tojással ?
-Az, te vagy Bobica -sajnálom, de meg kellett mondanom.
-Azért nem akartam elmondani neked a dolgokat mert tudtam hogy nagyon szomorú leszel!
Bobica kerek szemekkel bámult Mónira !
Nem tudta elképzelni hogy létezik ilyen gonosztett.
- Istenem, miért tettek ilyen szörnyű dolgot? sírt Bobica keservesen.
Attól tartok, hogy a gyerekek- a földi madarak nagyon rosszak lehetnek.
- Nem kell félned. Hamarosan igazi madár leszel. A verebet nem könnyű megfogni. Rosszabb számunkra a macskák. Elkapnak minket karmaikkal majd megesznek.
De azt akarom, hogy tudd - nem minden gyerek ugyanolyan Vannak jó szívű gyerekek is.
Elhagytam a fészket akkor, sajnos ilyen szomorú vége lett az én repülési vágyamnak.
A beszélgetésbe belekeveredett Katica-bogár néni aki igazolta a történteket.
Én is láttam mondta Katica-bogár néni ,csak én semmi vagyok a gyerekek számára.
Nekem kitépik a szárnyaimat és akkor éhen halok!
Móni elszállt és Bobica szomorúan üldögélt a fészek ablakában.A Katicabogár-néni sokat mesélt neki mindenről hogy ne féljen és megígérte hogy minden nap eljön,hogy meseivel szórakoztassa őt ,amíg a mama hazajön.
Azzal magasra szállva eltűnt a messzeségbe.
Másnap Bobica megint az ablakban várta a mamát,és persze Mónit és Katicabogár- nénit,
De egyikük sem jött .Bánatában mind jobban hajolt ki az ablakon majd hirtelen egy ágra lépett.
-Vajon mi lett velük ?-gondolkozott Bobica és szomorúan álldogált az egyik faágon.
Azután eszébe jutott, hogy Móni a mamájával más fészekbe költözött, de várt türelmesen.
De mi lett Katicbogár nénivel ? Elhatározta ,hogy megkeresi hátha tud már repülni.
Kitárta szélesre kicsinyke szárnyait és felemelkedett de pont olyan gyorsan a fűbe huppant.
Ott a fűben hangosan csipogott a Katicabogárhoz. Már a sírás környékezte ,de azért hangosan kiáltotta:
- Búg-bong! - Katica,hol vagy ?

- Itt vagyok, kiáltotta. Sajnos beleakadtam egy bodzabokor leveleibe és megszakadt az egyik szárnyam.Valahogy repülés nélkül a leveleken és virágokon lépegetek .Gondolom mindjárt kiérek .
Helyre jövök ne búsulj.
Mikor helyre jött elvitte Bobicát az ő házába ,hogy megmutassa hol is laknak a Katicabogár -család.
- Milyen szépek a virágok élvezte Bobica a füvet. Ha nem bánod, maradok, a földi világ szeret engem, úgy érzem csak ne jöjjenek a földi gyerekek mert félek.
- Ez már idegesit Bobica Éppen ellenkezőileg, örvendj ,hogy le tudtál szállni a fáról. Nagyon örülök, neked , majd hamar kezdte megmutatta a helyet ahol ő lakik-a rózsa virágos ágyat a konyháját ahol minden fajta fű és levelek palackba zárva sorakoztak sorban a polcokon. Egy csomó hangya látogatta meg őket, néhány bogár meglepetten nézett ki, egy fehér pillangó köszöntötte őt, mintha a világ óta ismerték volna egymást,csak egy "vadember"- a zöld hátán hosszú szárnyakkal nem valami megnyugtató jelenség volt-a Sáska Jani.
Nem bánt téged Bobica -szólt Katica néni
- Milyen csodálatos nálad - jegyzi meg - de nem maradok túl sokat..
-Anyu aggódhat.-Sietnem kell haza.
- El kell mennem! és Bobica röptette szárnyait de nem hallgattak rá. Megint csak a fűbe huppant . A kis Bobica ugrik, kiabál, segítséget kér, és meghal a gondolattól, hogy a gonosz gyerekek bármikor megjelenhetnek.
Pont abban a pillanatban ment el két kislány mellette:

- Nézd! mondja az egyik -egy veréb.

- Annyira aranyos, -mondja a másik

- Még nagyon fiatal lehet ... biztosan kiesett a fészekből, suttogták.
-Még nem tanult meg repülni.

- Vigyük haza, javasolják egymásnak.

- Mit szólsz mondja a kisebbik kislány ?
- Az erkélyen tartjuk, férgeket adunk neki, játszunk, megcsókoljuk, felmelegítjük, ha megengedi és megóvjuk a macskától ,hogy ne egye meg.
- Hülye vagy, mondja a nagyobbik idegesen.
-Mi lenne ,ha minket is megfogna valaki és csokoládéval tartana fogságban -mit szólna az anyukánk otthon ,aki oly szeretettel vár minket ?
- Akkor? Mit csinálunk? -kezd sírni a kisebbik.
- Nem akarom, hogy a cica megegye.

- Nagyon sajnálom hogy ennyire buta vagy ,de ne idegeskedj nyugtatta meg a húgát.
--Rövidesen megtaláljuk a fészket és visszatesszük , meg sem fogja tudni
hogyan került vissza a fészekbe.

A szegény Bobica egész testében reszketett.
És kis szíve csak akkor nyugodott meg amikor hallotta hogy haza viszik.

- Igaza volt Móninak , nem minden gyermek rossz-gondolkozik Bobica.
- Ezek nagyon jószívű gyerekek,milyen szerencsém van -suttogta magában Bobica.
-Ha megnövök megfogom köszönni nekik.

Azután kis Bobica elaludt fáradtságában. Azt álmodta, hogy a szárnyaival együtt
repül Mónival és Katicabogár néni családjával egyenesen a Nap felé.
6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. július 24. 20:16:56

Egyik fiam ugy mutatott be a honlapomon, "unatkozo kissnyugdijas." Igen, kevesebbet tudok mar dolgozni,
sot nagyon keveset. Sok idot toltok a viragaimmal es a madaretetot
minden nap foltoltom. Persze a mokusok is ott eszegetnek.
Tehat olyan allatbarat lettem, foallasban.HeartRoseHeartRose. Igy a mesed nagyon megfogott.
Szepen irsz.
Olelesem.

5548
babumargareta - 2019. július 24. 19:01:30

Kedves Társaim : Kankalin,Klárika !
Nagyon szépen koszonom ,hogy olvastátok
és koszonom a kedves hozzászólást!
Kedves Kankalin,ami a hibákat illeti sajnos én is észrevettem,de mentségemre legyen :1--nincsenek ékeztes betuim
2-Rossz a számítógépem is .
A stilisztikán sajnos nem tudok változtatni.Nagyon sokat kinlodok,amig megírok egy novellát ,habár beteszem egy javító programba és így adja vissza!Most szomorúan nézem azt a sok hibát !Koszonom szepen a megjegyzesed ,tokeletesen igazad van.
Nagyon koszonom ,hogy figyelmeztettel .In Love
Szeretettel....Babu Sad

6081
varonklari - 2019. július 24. 09:14:01

Drága Babu! Örömmel láttam neki meséd olvasásának, nem csalódtam! Tüneményes! Gratulálok szeretettel: KláriRose

6208
Kankalin - 2019. július 24. 06:06:28

Szia Babu! Smile

Elvarázsoltál. Smile
Annyi báj, kedvesség és szeretet hatja át a mesédet, hogy egészen pozitív hatása van rám.
Szép a történet, jól megalapozott. Van mondanivalója, tanulsága, és maga a felépítés is jó, ötletes, fordulatos.
Aranyosak a párbeszédek, közvetlenek, szívhez szólóak.
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne átnézni a szöveget az itt-ott előforduló gépelési hibák és a stilisztika miatt, mert én ezt el tudnám képzelni egy mesekönyvben.
Nagyon tetszett, kellemesen indul a reggelem, mert feltöltött ez a szép olvasmány.
Jól áll neked a mesélés. Smile
Köszönöm az élményt. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

5548
babumargareta - 2019. július 23. 17:36:32

Drága Magdika !
Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat!
Sok szeretettel....Babu

5548
babumargareta - 2019. július 23. 17:35:04

Kedves Tibi!
Köszönöm szépen ,hogy olvastad a kis verébke történetét.
Szeretettel...Babu

6191
Magdolna43 - 2019. július 23. 15:01:50

Kedves Babu!
Tündéri mesédet élmény volt olvesni.
Szeretettel gratulálok.
Magdi

5567
Mirage - 2019. július 23. 03:13:08

Kedves Babu !

mese,mese fuss el vele,kedves történet
Szeretettel olvastalak és gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.