Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sabján László: Odatúl 02.
Valamiért úgy éreztem, pillanatnyilag nincs okom megszólalni. Talán arra vártam, hogy majd megmagyarázza invitálását és esetleg az azt megelőző kijelentését is. Úgy éreztem azonban, hogy semmiképpen nem szakíthatom félbe őt. Elhittem, hittem abban, hogy valami nagyon fontos tevékenységet folytat, ami közben botorság lenne megzavarnom. Egyik pillanatban még ezeket éreztem-gondoltam, majd a következőben már megmosolyogtam magam: micsoda abszurdum! Azután újra a gondolatok-érzések, majd ismét az önmegmosolygás. De, azért csak vártam.

Közben elnéztem őt. Valamiért leplezetlenül meg mertem ezt tenni, és eközben minden mögöttes szándék is távol állt tőlem. Az ártatlan mögöttes szándékok, mint a legtöbb férfiban, bennem is mindig ott lappanganak. Ez a bennünk levő férfiállat, a hím, aki ott szunnyad minden sejtünkben, minden atomunkban, és bármikor kész és képes előugrani ábrázatunk békés bokorálcája mögül. Ez genetikai ösztönösség, minden szégyelleni való nélkül, én mégis röstelkedem mindig, ha fölébem kerekedik, s ezért általában lesütött szemmel járom az utcát, és lesütött, félrekapott pillantással sietek el egy megkapó nő lénye mellett. E percekben azonban mindezt oly mértékben feledtem, mintha soha nem is lett volna része a létezésemnek. Csak néztem őt, közelről, minden ízében.

Egyszeriben elhaladt mellettünk egy ismerősöm, s barátságosan odaköszönt a járdáról:

- Szervusz! Látom, te is kimelegedtél. Jól jön az árnyék ezen a fullasztó, meleg napon...

Én udvarias mosollyal feleltem valamit, kurtán, miközben azon dohogtam, micsoda faragatlanság ez! Meglehet, hogy a mellettem álló hölgyet nem ismeri, amiképp én magam sem, de azért igazán illendő lett volna őt is üdvözölnie. Kicsit szégyenkeztem miatta újsütetű, még mindig a távolba kémlelő ismerősöm előtt. Ő azonban ügyet sem vetett a jelenetre. Mintha ott sem lett volna.

Kezdett bennem fészkelődni valami enyhe feszélyezés; vajon mikor fog végre újra felém fordulni? Talán csak azért szólított be az árnyékba, mert sajnálta a tűző napon fövő fejemet? Pedig akkor úgy tűnt, közölnivalója is van a számomra.

Mintha meghallotta volna gondolataimat, végre felém fordult. Ezúttal is váratlanul tette, tiszta tekintete az én rajtakapott, zavart pillantásomba ütközött. Ahogyan felnézett rám, furcsamód én éreztem magamat kisebbnek, sokkal-sokkal kisebbnek nála.

Elég hosszan nézett a szemembe ahhoz, hogy teljességgel átjárjon a lényemen észrevétlen eláramló sejtelmes nyugalom. Máskor épphogy zavarom nőtt volna, ám ezúttal épp az ellenkezője történt. Teljes békével szemlélődtünk egymás lélek-tavában, s mintha kezdtem volna őt egyre tisztábban látni. Nem úgy, miként az előbb, amikor, mint nőt vettem szemügyre. Valami más, addig sohasem tapasztalt, sejtelmes módon.

- Tianmera vagyok.

Ez inkább hatott kijelentésnek, mintsem bemutatkozásnak, mindenesetre azért én is kinyögtem:

- Robert.

Tekintetéből kicsillámlott, ő már tudta ezt. S e pillanatban efelől kétségem se' támadt.

- Mit nézel? - érdeklődtem.

- Nézd te is! - felelte, és visszafordult kémlelődésének láthatatlan tárgya felé, mintha mutatná, hogyan kell.

Én követtem pillantását, először kissé méltatlankodva magamban: nem kell nekem mutogatni, van énnekem szemem, tudom, mire való! De csakhamar kezdett ébredezni bennem valami fel- és beismerés: valamit nem jól csinálok, mert én nem látok ott semmit sem, csak az égboltot, a hozzá tartozó, megszokott természeti jelenségekkel. A szemem ugyan fürkészett, de az én lelkem, az övével ellentétben, a testemben raboskodott, nem tudott szabadon tovaszökni a földhözragadt húsvérből, hogy kifürkészhesse azt a messzi távolt.

S ezt valahogy tudtam. Megértettem. Kisvártatva enyhe szégyenérzettel sóhajtottam fel.

- Én... semmit nem látok ott. Csak néhány felhőpamacsot.

Nem nézett rám, de halkan utasított.

-Zavar téged a szemed. A szem megvakítja az embert. Hunyd le, és úgy kémleld a távolt!
2951
Firm76 - 2019. szeptember 24. 06:52:15

Kedves Rita!

Egyetértek. Az ismeretlen, a bizonytalan az mindig több esélyes. És nyilván ettől érdekes.

Laca SmileRose

6542
ritatothne - 2019. augusztus 19. 11:36:56

Kedves Laca!

Nem biztos, hogy jó lenne látni azt, ami nem látható. Talán igen, talán nem. Attól függ, hogy jót, vagy rosszat látnánk-e. Mint téma, viszont érdekes.

Szeretettel: Rita

2951
Firm76 - 2019. augusztus 02. 16:45:05

Szervusz, Kankalin!

Hozzászólásaid, észrevételeid, át- és továbbgondolásaid mindig megerősítenek engem. Valóban nem tartozom ugyanis azok közé, akik mindennap ontják magukból az alkotásokat, mintha ez elfogadható vagy akár reális cél volna. Én azt szeretném, hogy az a kevés írásom, ami megszületik, útra induljon, és ha útközben találkozik néhány emberrel, akit meg tud szólítani, akinek képes adni valamit, akkor megszólítsa és adjon. Esetedben ez már többszörösen megtörtént, tehát az írás betöltötte a küldetését.😊

Laca

6208
Kankalin - 2019. július 31. 07:38:01

Szia Laca! Smile

Nemcsak misztikumban, de a valóságban is gyakran előfordul, hogy mások szemével kell(ene) néznünk és látnunk. Gyakran észre se vesszük, hogy mi zajlik körülöttünk, és éppen itt jön be ismét a "lélekkel látás" képessége.
Ezért hordoz tanulságot ez a novellád, hiszen megmutatja, hogy egy ember miként formálódik és alakul át, miközben önvizsgálatot végez. Engem ilyen irányba vittek a szálak először, és most is ugyanezt érzem.
Igyekeztem csak olvasni és hagyni, hogy a tartalom felülkerekedjen a felfűzött szavak során. Smile
Azaz: lélekkel olvasok, nem szemmel, és így sokkal élvezetesebb is, mert nem foglalkozom mással, mint hogy lássak. Smile

Szeretettel: Kankalin

2951
Firm76 - 2019. július 30. 02:08:55

Kedves Babu!

Kicsit gyanakodtam.Smile

Nagyon örülök, hogy elfoglaltságaid mellett még rám is jut egy kis időd. Én ezt nagyra értékelem, mert tudom, milyen drága az idő és az energia. A történet megvár, úgyis hátra van még néhány epizód. Örülök, hogy itt is velem tartasz, és szívből köszönöm a figyelmedet.

LacaSmileRose

5548
babumargareta - 2019. július 29. 19:59:53

Kedves László!
Most elnezesedet kerem,hogy egyenesen a masodik reszet olvastam es kihagytam az elsot .Mindig sietek !Este erek haza a legtobb napokon ,keves idom van ,hogy mindent megnezzek.
Remelem megbocsajtassz .Most elolvasom az elso reszet is !Disappointed
Olellek szeretettel....BabuIn Love

2951
Firm76 - 2019. július 28. 19:01:06

Kedves Babu!

Örömmel látlak ennél az újabb történetnél. Igen, jól látod, ismét a lélekben búvárkodom, ha van kedved, tarts velem. Annyit elárulok, hogy Tianmera többet jelképez a nőnél és hősünk ezt azonnal megérezte. Izgalmas változások előtt áll.

LacaSmileRose

5548
babumargareta - 2019. július 28. 13:51:28

Kedves László !
Erdekes irasaid mind tobbet arulnak el Rolad !
Pszihologia teren nagy sikered lett volna,amugy nem tudom mi
a foglalkozasod ,de ertessz a lelek kifurkeszesehez!
Hirtelen eszembe jutott egy Sigmund Freud idezet :
"Még mindig nem sikerült válaszolnom a nagy kérdésre, melyre előttem sem válaszolt még senki: Mit akar a nő?"
Ennyi lenne az en hozzaszolasom.Disappointed
Nagyon szeretem az ilyen lelket okolo ,megrazo ,gyanakvo
mondataidat.
Gratulalok szeretettel....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.