Vilhelem Margareta: Karcsi a csavargó - novella [2.rész - utolsó]
- No, ugye mondtam! - dőlt be a pincébe hirtelen Feri.
Karcsi a csavargó csak állt, állt és nézte Ferit, annak csorbaszáját, a forradást az arcán, kurta veres nyakát, pepita mellényét, buggyos
térdnadrágját, gumi csizmáját és s neki rohant az ajtónak.


- Nem lehet-dadogta végül Karcsi - nem lehet - dadogta.
Mégis tíz nap telt bele, amíg eljutott a Görbe -utcába. Alulról, fölülről,próbálta megközelíteni.
Próbálta rohanva, próbálta lopózva,
utolsó percben mindig visszarettent. Mi lesz? Mi lesz ha mégis igaza van Ferinek ?

Tizedik napon azt mondta Karcsi:
- Ferenc !- Ma éjfél után három órakor elmegyünk együtt a Görbe utcába.
Ó, hogy súrolta, kaparta a mocskot érdes keze fejéről május 12-én!
Mekkora gonddal borotválkozott! Belenézve a vakuló tükör darabkába,négyszer is megállapította,hogy hibás a választás
s elölről kezdte a fésűlködést.
De az ötödik próbálkozásnál a fésű fogak belevágódtak a fejbőrébe s nyomukban pettyesen kiserkent a vér.

- No ugye mondtam?- kacagott Feri - No ugye mondtam!
-ismételte, mivel Karcsi semmit sem felelt. És azután ráförmedt dühösen Karcsira :

- Ne hülyéskedj! Nyisd ki a szemedet!
És Karcsinak felnyíltak a szemei. Úgy nyíltak fel, mint ahogy a kapuk fekete mélyén gyúlnak föl néha a lámpák: sárgán és szinte kiáltva.


- Árulók! Árulók! - rázta meg az öklét, azután összegörnyedve
mondta társának !Az Isten áldjon, menj már a fenébe.
Különös pár voltak ők ketten, Ferenc a volt zongorista forradásos arcával,
csorba szájával, kurta, veres nyakával, sárga mellényben, buggyos térdnadrágban,
gumi csizmájában s utána a magos, sovány, beesett arcú, csoszogó Karcsi amint mentek az éjszakában, mint vak koldus s a vezetője.

Karcsi a botját beleakasztotta Feri karjába, úgy huzattá magát föl, föl a hegynek, amelynek derekán váratlanul nyílik fel jobbra a csupa kert, csupa régi ház - Görbe-utca.


Tavaszi illatokat sodort a szél és Karcsi behunyta a szemét.
Egy ilyen volt zongorista a lecsúszott ember megnézhet mindent. A beépülő kerteket,
a modernizált házakat, a csöndes polgári otthonok helyébe feltornyosuló bérházakat.

Sokáig állt Karcsi mozdulatlanul az éjszakában és nézte hűlt helyét a Somodi -háznak.
A rács-közökön átlesve nézte: hátha, hátha káprázik a szeme.
Kegyetlen volt a holdvilág, fehéren, félre nem érthető világossággal mutatott meg mindent;
a ház tépett alaprajzát, a törmelékeket,
csákány nyomát, a szanaszét heverő gerendákat.
Karcsi - a csavargó reszkető kezét ráejtette a kapu kilincsre és belépett a pusztulás színhelyére.
A fás-szín állott még csupán, tőle jobbra hatalmas kő-, és tégla rakás.
Mindössze ez maradt csúfságnak a régi, tágas
szobákból. Nem így képzelte ezt a találkozást. Nem így képzelte, hanem úgy, hogy egyszer május 12-én éjfél után 3 órakor pontosan abban az időben, amikor azután a csúf veszekedés után kilökték a abban az időben, amikor azután a csúf veszekedés után kilökték a kapun, egy halk és előkelő hölgy kioson majd a Somodi -házból, titkos yugtalanságtól űzve jobbra-balra tipeg a kertben, idenéz, odanéz, kereső
várakozás vibrál a tekintetében, kileskődik a kapun s amikor éppen a homlokához emelné kezét, bánatosan, hogy hiába jött ki a kertbe, Karcsi majd előlép az átellenes kapu árnyékából, régi híres
mozdulataihoz híven meghajtja magát és szól:






-"Csókolom a kezeit Mártika "!...
Micsoda varázslatos szó ez a "csókolom a kezeit". A hölgy hogy rezzen össze, akár a szívén csókolt madár! Fojtott sikoly is röppen ki a száján és egy mozdulatot tesz, mintha vissza akarna szaladni a házba, de
azután... nem, még sem, felismeri, rányitja két nagy csodálkozó szemét és felkiált:



Karcsi - ? Eljöttél? Eljöttél kedves Karcsi ...De a csavargó még nem fogja meg a feléje nyújtott kezet, még nem hajlik föléje:


"Először mindent meg akarok magyarázni Márta". Leülnek egy félreeső
padra, a gyönyörű ezüst fenyő mögé, ahová nem ömlik be a hold fény,
csak a kert tavaszi párái gomolyognak.
És Karcsi megmagyaráz mindent
szépen. Hogy az, ami történt közte és az Márta bátyja között, az nem a részegség miatt történt.
A ház miatt, kedves Márta. Mert vannak
dolgok, amiket nem lehet csinálni, dolgok, amikre nincsen enyhítő körülmény.

Na jó, na jó, hiszen igaz, hogy új korok, új eszmék, de a ház, a régi
ház az nem a tiéd sem a bátyádé. Az a családé. Az életé. Az élet értelme
a régi ház. Ez a ház és a többi mind. A hagyományos polgári életé.
Az úri életé. Az nem lehetséges, hogy amiért nehezebb lett az élet, bérházzá
alakítsák, hogy olyan legyen, mint valami bank, amibe bele teszik
a pénzt és kiveszik a kamatot.
Ha így lenne, akkor semmi értelme sem
volna az életnek, a Márta életének sem, a miénknek sem, a világénak."
Ezt akarta akkor is megmagyarázni és szembekacagták. Részegnek nevezték,
ezért szaladt ökle a Jóska arcába.
A ház miatt... És Márta hallgat.
És Mártának potyognak a könnyei. És Márta megfogja a Karcsi kezét:
"Köszönöm, megértettem. Köszönöm."
Karcsi a csavargó ilyennek
álmodta a május 12-iki találkozást.
A Görbe utca- 4 számú házat lebontották. Igaza van a zongoristának
egyesítik a szomszéd telekkel s bérházat húznak reá.
Nem értette,hogyan lehetséges? Állt, állt ostobán és bámulta. Mire megértette,hogy rútul becsapták, kihajnalodott.


Nem volt már semmi értelme, hogy továbbra is ott maradjon. Leindult a hegyen. Eszébe jutott, hogy tegnap reggel óta nem evett. Találkozott két vidám fiatalemberrel. Szégyenkezés nélkül bökte orruk alá a
kalapját:


- Kérek egy lejt, éhes vagyok.
- Nesze öregem - mondta az egyik s egy öt lejest dobott bele a kalapba.

- Nesze -mondta a másik is és beledobott egy cigarettát.
Először koldult Karcsi életében. Semmi szégyenkezést sem érzett.
Már nem volt Görbe utca, sem Somodi nemzetség, sem Márta.
Nem volt már értelme semminek.
Élelmes koldus lett Karcsiból. Ott állt rendszeresen a báltermek,
vagy a temető kapuban , vasárnaponként a
fényes templomok előtt, megtanulta hogyan kell reszkettetni a hangot,
kitől milyen nyelven kunyorálni az alamizsnát,
Hogyan kell ügyesen elrejteni a zongoristától más
csavargóktól a napi keresetet, s a száraz kenyérhéjakat.
Vége!
Volt szomszédom K.Károly emlékére]
5548
babumargareta - 2019. július 30. 20:37:46

Nagyon szepen koszonom kedves : Tibor és Magdika !
Orvendek ,hogy tetszett!
Sok szeretettel....Babu

6191
Magdolna43 - 2019. július 30. 15:39:36

Kedves Babu!
Szeretettel olvastam,szomorú történetedet.
Sok szeretettel gratulalok,
Magdi

5567
Mirage - 2019. július 26. 03:34:01

Kedves Babu !

Megrázó,szomorú történet,ráillik a mai időkre,elgondolkodtam rajta
Szeretettel olvastalak és szívböl gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.