Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sabján László: Odatúl 04.
- Mit tettél velem?!

Tianmera elnézőn pillantott felém, majd újra a messzeséget kezdte fürkészni.

- Én semmit. Te teszed ezt magaddal. A tiltakozás mindenkit rabbá tesz. Az elfogadás... felszabadít.

- Miről beszélsz te?! - dühöngtem, azzal sem törődve már, hogy a járókelő ismerősök esetleg őrültnek néznek, amiért magammal veszekszem itt az árnyékban. Két dologra tippelhetnek józanul: az egyik, hogy napszúrást kaptam, és épp hallucinálok; a másik, hogy headset van a fülemben, és azon keresztül üvöltözök valakivel ilyen szenvedélyesen. Mókás jelenet lehetett volna, ha nem lett volna valójában rettenetesen ijesztő.

- Eressz el! - követeltem a fától, de az látszólag csöppet sem hatódott meg határozott fellépésemtől.

- Neki nem parancsolhatsz. Ő az oltalmad - világosított fel Tianmera.

- Az otalmam? Mégis mi ellen? Inkább tőle kéne, hogy megoltalmazzon valaki! Ki a fene vagy te?! Miféle mágia ez?!

- Határőr vagyok - szögezte le Tianmera. - És te is az vagy - tette hozzá, mintegy mellékesen.

Még az eddigieknél is inkább elkerekedtek a szemeim. Na nem! Ebbe engem senki nem fog belerángatni!

- Te megőrültél! Összekeversz valakivel.

- Kardot láttál, Robert, és lármát hallottál. Odatúl ömlik az ikhór. Amit láttál, csak azért láthattad, mert a sorsod az, hogy lásd.

- Ikhór? Mi a csoda az?

Tianmera enyhe rosszallással nézett felém.

- Az istenek vére.

- Az istenek vére? Miféle sületlenség ez már megint? És "odatúl"? Miket hordasz itt össze?

- Odafenn, odalenn, odakinn, odabenn... mindez nem létezik. Csakis emberi korlátok szülhettek ilyen fogalmakat. Csak az odatúl létezik, Robert. Van az "itt" és az "odatúl". Mindenhol csak ez van, semmi más.

- Neked! De én...

- Már neked is. Beléptél az árnyékba és kinyitottad a szemedet...

- Nem, nem! Nem és nem! Én épphogy behunytam a szemeimet...

- Ugyanarról beszélünk, Robert...

- A világért sem! Fogalmam sincs, hogy te miről beszélsz! Nem is láttam semmit! Merő képzelődés...

- Egy határőr ajkát nem hagyhatja el hazug szó...

- Nagyon szép hagyomány. Minden tiszteletem az igazmondó határőröké. Mivel azonban én nem vagyok határőr...

- Azt ő jobban tudja.

- Ki? A fa?

- Szemtanú.

- Ó, értem! Tehát te határőr vagy, ez a szép öreg hárs pedig itt szemtanú. Hát... igazán örülök, hogy megismerkedtünk így hárman, de... most már eresszetek szépen utamra! Nekem dolgom van...

- Van bizony - hagyta jóvá Tianmera. - Háború folyik odatúl - s mutatta, merre. - Ha betörnek, csak mi állhatjuk útjukat. Ha elbukunk, a Föld kipusztul.

- Az egész Föld? - kérdeztem cinikusan.

- Csak az emberek. Odatúl korcsoknak tekintik őket.

- Korcsoknak?! Ki kérem magunknak! Mi az evolúció csúcsa vagyunk!

- A földi evolúció csúcsa. Az is csak jelen pillanatban - helyesbített, mire én megjuhászodva elhallgattam.

- Rendben! Mi ez az egész? Miféle határőr vagy te?

Éreztem, hogy a szorítás, a feszítés egyre gyengül a lábaimban. Úgy tűnt, a tiltakozásommal egyenes arányban foszladoznak béklyóm láthatatlan kötelékei is.

- Amilyen épp te is vagy - felelt Tianmera.

- Elég! Elég a titokzatosságból! Jól tudod, hogy semmilyen határőr nem vagyok.

Ekkor teljesen felém fordult; a szó is belém rekedt. Hirtelen megéreztem erejét, méltóságát, s ettől a pillanattól kezdve balga önérzet és önérdek helyett már csakis szégyent és egyre növekvő alázatot találtam magamban.

- Az voltál, már születésed előtt - hallottam különös hangját. - Már fogantatásod pillanatában határőrnek rendelt a sors. Mondd, voltál-e valaha beteg? Töltöttél-e egyetlen percet is kórházban? Érintettek-e valaha is a járványok? S amikor lezuhantál a Sziklás-hegység egy kiszögelléséről a cserkésztáborban, eltörött-e egyetlen csontod is?
 
Elképedtem.

- Én... nem vagyok... nem vagyok ember?
2951
Firm76 - 2019. szeptember 24. 06:57:06

Kedves Rita!

Hát még én hogy örülök. Smile Ahogy a tiédnek is.

Laca SmileRose

6542
ritatothne - 2019. augusztus 19. 19:06:05

Kedves Laca!

Örülök, hogy ilyen értékes hozzászólásokat olvashatok a művedhez, mint Kankaliné és Babué. Mindkettő igazi műértő. Bevallom én nehezebben értelmezem az elvontabb dolgokat.
Kíváncsian várom a folytatást.

Szeretettel: Rita

2951
Firm76 - 2019. augusztus 11. 04:27:32

Kedves Babu!

Neked is szívből köszönöm látogatásaidat, megtisztelő figyelmedet. Örülök, hogy kezd kirajzolódni a történet esszenciája, néhány dolog még tisztázást nyer majd a folytatásokban.Smile

LacaRose

2951
Firm76 - 2019. augusztus 11. 04:23:06

Szervusz, Kankalin!

Nagyon kedves tőled ez a lelkes támogatás. Nagyon köszönöm rendszeres látogatásaidat; olyanok számomra, mint a friss záporeső.

LacaRose

5548
babumargareta - 2019. augusztus 03. 21:08:26

Kedves Laszlo!Smile
Szep lassan en is atveszem a jatekot.Rab vagy a sajat
testedben.Felszabaditani akar ,sajat magadtol,
el kell fogadd ot a Tianmerat ,mert segit elfelejten a
banatodat ami mindenkinel máshogy néz ki:
Lehet: tagadás, harag, alkudozás, kétségbeesés es ime itt van -- az elfogadás-ami felszabadit.

Kezdem erteni ! Erzekeny lelki vilagod van az biztos.
Gratulalok szeretetel...Babu Heart

6208
Kankalin - 2019. augusztus 03. 06:10:07

Szia Laca! Smile

Igyekszem nem belemenni túlkapásokba, de amikor a misztikus történeteidet olvasom, olyasmit érzek, mintha valami Szentélyben lennék. Hatásosak a lélekre és felemelőek. Egyébként is fantasztikusan írsz, de az ilyen típusú novelláid egészen különlegesek.

"Az elfogadás... felszabadít." - ezt kiemelem, nagyon tetszik a gondolat. Smile

Szeretettel: Kankalin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.