Vilhelem Margareta: A DAL
-Hallod? mondja Óriás -Madár atya. Nekem úgy tűnik, hogy ez a csirke nem a miénk.
- Hogy érted?-kérdi Óriás -Madár anya - mérgesen. A saját szememmel láttam, amikor kikelt a tojásból, amiben volt három tojás éppen olyan nagy. Először jött ki a legnagyobb a másodikból hasonlóan egy óriás csibe érkezett és mivel nem volt türelmem hogy kivárjam amíg kikel a harmadik ,összetörtem a csörömmel a tojást.
-Akkor - kellemesen meglepődtem - amikor észrevettem, hogy a tojásban egy csirke fióka található, amely nemcsak kicsi, de alig lélegzik. Kiszedtem hamar onnan egy pillanatig alig szuszogott azután hirtelen elkezdett futni, csiripelni, anyámnak szólított- mosolygott rám, sőt megcsókolt, míg testvérei csak ma tanultak meg gyalogolni, mert tudod - hatalmas madaraknak nehezen megy, későn - vagy soha nem állnak fel,csak repülnek. Ez egy igazi csoda, ami történt a Kis Madár-csemetémmel.
-De egyébként ő a mi kis babánk.
- Nézz rá, nagyon aranyos. És a tollai, a csőre és a lábai pontosan olyanok, mint a miénk, csak sokkal kisebbek.
-Nem tudom, nem tudom - az apa kételkedik. Nemzetünkben nem történt meg ilyen születés,csak a törpéknél..
- Azonban igazad van, ez hasonlít a többiekre-ugyanolyan csak kisebb példányban.
De mi lesz, ha a fű növekszik? Elvesztődik s hatalmas madarak rálépnek,vagy eltapossák.
-Isten őrizz -Egész nap hordom a hátamon - kiáltotta megijedve az anyja, - az Óriás Madár- a mama. Csak nem hagyom , hogy valami is történjen vele.Egész nap hordani fogom a hátamon.
Ahogy kezdett nőni. a fú az apró madár az anya hátára guggol, az anya alig szuszog a többiek gúnyosan kacagnak--de miért bűnös a szegény madárka hogy kicsiben született sok nagy madár között ?Nem érzi jól magát, mindig szomorú, valami hasznosat akar tenni, elkap egy darab füvet, beteszi a csőrébe és elkezdi énekelni. Hihetetlenül gyönyörű dal származik ebből a fű és madár csörből.
-Vagy talán a torkából? Még csak nem is tudja. Minden madár a helyén van, hallgatja a dalt, és nem tudják, honnan származik, mert nemzetük nem énekel. Minden reggel a gyönyörű dal felébreszti őket, minden este vigasztalva elaludnak, őrülten szereti a zenét csak nincsenek barátai Egy nap anyja hátán ült, miközben anyja pihent, és összerezzentek a szárnyai.
Felszállt a felhőkbe, repült a síkságon, és azonnal rájött hogy már nem kell senkinek a segítsége. Nagyon jó repülni! Sokkal jobb, mint a séta. Mindez vele történik, mert nem olyan nagyszülött mint a testvérei akik még nem tudnak repülni.
- Elrepülök! -mondja a Madár fióka. Találok egy olyan helyet, ahol a fű nem túl magas, letaposom a füvet, sétálok, énekelni fogok, sok barátom lesz mert szeretem a madarak között, amelyek nem óriásiak. Most, amikor tudok repülni , nem fogok úgy állni, mint egy cövek valaki másnak a hátán.
És a Húgi mert ezt a nevet adták a szülei - úgy dönt, hogy távozik. Megcsókolja anyját, búcsút mond neki, felkel, egy pár próba repülést tart a fészek felett majd elrepül a tenger felé.
Semmiért nem sajnálkozik, tudja, hogy ideje egyedül megélnie.Széles víz tetejére repül, és partra száll. Látja, hogy a part gyönyörű, a fű élénk zöld, sok színes, különböző fajta virággal megszórva. Sok apró élénk színű madár lebeg a vízen, kedveli őket és úgy dönt, hogy megáll itt. Leszáll a fűre majd elkezd járkálni körbe ,hogy hátha valaki társra talál.
Amerre sétált nem talált senkit ,akivel beszédbe elegyedett volna.
- Senki sem fog kinézni, ügyetlennek nevezni mert összehasonlítva a többi madarakkal nagy és erős vagyok, könnyen barátkozok -gondolkodott Húgi, amikor észrevett a lábánál valami furcsa, zöld életet amely nagyon viccesnek hangzott-ahogy énekelgetett tele torokkal.
Nem érti, ki ő, de édesanyja azt mondta neki, hogy a világon vannak nagyon sok, nagyon kis élőlények is.
- Hello- - milyen madár vagy ?-kérdi tőle Húgi
-- Oak Oaky! egész zöld testével nevet a béka.
- Béka vagyok! Még nem láttál békákat korábban?
- Nem láttam sohasem- a békák madarak?
- Ó! Melyik világból jössz? Hogyan lehet a béka madár? A béka egy - béka. Nincs tolla. Nem repül, csak énekel. Többek között vannak olyan gonosz madarak, amelyek megesznek bennünket .
-Te nem vagy köztük?-remélem.
-Miről beszélsz? Csak füvet és leveleket eszek.
-Ne félj! -ne félj! -nem bántalak
-Gondolom hátha összebarátkozunk ketten ?
- Legyünk barátok!-mondja Húgi.
- Nagyon szeretnék barátokat szerezni a madarak között de te is megfelelsz nekem,mert itt nem látok sok madarat.
- Nem vagyok ellene, főleg mivel ez az első alkalom, hogy lehetőségem van ilyen nagy és impozáns ember barátjának lenni.
- Szóval, barátok !?
-Legyünk barátok-mondja a béka nagy örömmel.
És így Húgi az óriás madár- csibe megbízható barátot talál az új birodalomban. Zöldike a béka megismerteti a környékkel és mivel szenvedélyesen szereti az énekeket - nem hagyja ki a lehetőséget hogy büszkélkedően, megmutassa Húginak milyen nagy énekes.
- Oak! Oaky! Oak! Oaky! -oaky -oaky -oak-a béka mindaddig énekel, amíg a szája bírja és a kis -óriás madár-nem érti,milyen ének ez?
- Miért sikoltozol - kérdezi zavartan - Zöldikét- mi történt?
- Nem sikoltozok, énekelek, válaszol a béka.
- Megtaníthatlak téged -vagy már tudod hogyan kell énekelni?
- Igen ... Húgi szerényen reagál. Én énekeltem, amikor otthon voltam ... A fűből ... Nincs ilyen fű itt. Megpróbálok énekelni a szájból ... És a Húgi kiegyenesítette a testét , majd torkából olyan gyönyörűnek tűnt a dal, hogy a tó minden lakosa megállt, hogy hallgassa őket.
- Honnan származnak ezek a hangok? kérdezik.
-Láttunk egy hatalmas madarat a parton, de nem tudom elképzelni, hogy ő a csodálatos hang birtokosa.-rebesgették -a vad ludak.
Ó, jaj!- Kiabálja a béka, mennyire tetszik!
-Most, amikor két énekes vagyunk, tegyük ezt:
- Éjjel énekelek én, mert mindenki elaludt, és hallgatja a dalomat, és hajnalban te énekelsz Húgi . Felébreszted a napot, a madarak felébrednek, a fű, a hangyák és az összes libák szépen kezdik a napjukat az éneked miatt, mit mondasz?- egyetértesz velem ?
-Az óriás- picike madár csibe elfelejti a múlt gondjait, minden reggel énekel, minden lelket felébreszt, annyira szeretne megismerkedni a tavon lévő madarakkal. Ahhoz, hogy elérjék őket, meg kell tanulnia úszni. Nem probléma, ha olyan barátjával rendelkezik, mint Zöldike a béka. Alig érinti a víz felületét, miközben csúszik a csillogó tükrön.. Egy vadkacsa felé tart, a béka kíséri, de ahogy közeledik, a kacsák repülnek és rettegve üvöltenek:
- Helló! Vigyázzatok A szörnyeteg megjött! Mentsétek meg magatokat! Meg fog enni!- kiabálnak, és kiáltásaikkal a madarak levegőbe emelkednek. Csak a hattyúk maradnak, gondatlanoknak tűnnek, még a kis Húgi és Zöldike iránti megvetéssel szemben is, és mivel a kecses fehér madarak nem repültek, a béka azt gondolta jeleként a barátjának csodálatos dala miatt.
Ő a szerző - és annak a dalnak az értelmezője, amely minden hajnalban felébreszt minket, félénken mondja,- azért jöttem, hogy bemutassam a Húgit , mert ő az az énekes, akit még soha nem láttak, nem hallottak még.
Ez!? - kiáltotta az egyik hattyú. Ne nevettess engem.- Kik vagyunk mi és ki ő !? Azonnal szálljon fel a tóról! Soha egy gyönyörű hattyú nem hajlandó barátkozni egy ilyen madárral sem. Nem is akarok beszélni, tette hozzá undorodva. Egy hatalmas madárnak nem kell gyönyörűen énekelnie. A dala nagyon kellemes de a megjelenése de - először is nézzen az arcára a tükörben! Gyerünk! Mit vársz? Hagyjuk! Nem látunk szívesen itt! És a hattyú falka sietve elrobogott.
-Ne légy szomorú, próbálta vigasztalni barátját egy jó szóval, Zöldike A hattyúk büszkék! Komoly, igazságtalan szavakat mondtak. De ha akarod -beszélhetek a Síkságok Tündérével, hogy kicsi, kis -madárrá változtasson téged. Senki sem fogja mondani, hogy te egy -szörnyeteg vagy. Mindenki tisztelegni fog neked és tiszteljni fogja a dalaidat.
- De te mindig hiányozni fogsz nekem.
Minden reggel egy tó partján, egy bokorban Húgi énekel, akinek a híre eljuttatt a világba. Nincs más lény, amely képes lenne legyőzni. Mindenki hallja, hallgatja, de ritkán látják. Rejtett, a bokor levelei között tartózkodik, szereti a magányt, nincs szüksége barátokra.

Időnként Zöldike nevű békával találkozik. Mosolyog, amikor eszébe jut, hogy,valamikor Kicsi madár volt a Hatalmas madarak között, majd pedig Hatalmas madár volt a Kicsi madarak között, és most ő a leghíresebb madár.

Boldog madár amelynek van egy nagyszerű és igaz barátja, akitől soha nem válik szét, és ezt a barátot úgy hívják : A DAL !
2720
bigeszab - 2019. augusztus 11. 13:25:47

Babu kedves!
A szép hangú kismadár dala ott cseng a fülemben, amióta elolvastam a mesédet!
Szeretettel: Szabolcs

5548
babumargareta - 2019. augusztus 08. 17:57:10

Nagyon szépen köszönöm ,kedves figyelmeteket: Katinka és Magdika!In Love
Örvendek,hogy elolvastátok! A mesék mindig szépek
mindegy ,hogy emberről vagy állatokról írunk!
Szerintem a mesék mindig valamire tanítanak!
Sok szeretettel.....Babu

6191
Magdolna43 - 2019. augusztus 07. 12:26:55

Kedves Babu!
Tetszéssel olvastam nagyon szép mesédet, a DAL a legjobb barát , aki nem tud énekelni örimmel hallgatja.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

6266
Katinkakata - 2019. augusztus 06. 21:59:24

Drága Babu!

Elvarázsoltál meséddel. Ahogy szokták mondani, boldog az az ember aki tud nevetni, dalolni, de ez a mondás úgy látszik a madarakra is érvényes. Szeretettel gratulálok és várom csodálatos meséidet.RoseKata

5548
babumargareta - 2019. augusztus 06. 16:58:14

Drága Icuka !
Orvendek ,hogy ujra itt voltal!
Nagyon szepen koszonom kedves soraidat .
Sok szeretettel olellek...Babu

5548
babumargareta - 2019. augusztus 06. 16:55:38

Kedves Tibi!Smile
Nagyon szépen koszonom,hogy hüségesen koveted meséimet.
Sok szeretettel olellek....Babu

5567
Mirage - 2019. augusztus 06. 16:37:36

Kedves Babu !
Régóta olvasgatom mesés történeteidet,amik egyre jobbak a
fantáziád túlszárnyal sok másokat
Szeretettel olvastalak és gratulálok
Tibor

524
BogIcu - 2019. augusztus 06. 08:04:28

Drága Babu!

Igazi, nagy mesemondó vagy!
Élvezettel olvastam Húgiról, aki valamikor Kicsi, majd Hatalmas madár lett.Sőt, híres a szép dalai által.
Barátsága Zöldike békával remélem örökké tart.

Sok szeretettel gratulálok: IcuRoseHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.