Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sabján László: Odatúl 05.
- Ember vagy - nyugtatott meg Tianmera. - De, vannak különleges sorsra született emberek. Mint én és mint te. A sorsunkat nem kerülhetjük meg, Robert. Az utunkat nem járhatjuk körbe. Az a sorsunk, hogy megvédjük a Földet.

- Kiktől? - kérdeztem, meggyőzetve immár minden szavának színigaza felől.

- Olyan lényektől, akiknek evolúcióját itt a Földön senki fel nem foghatná.

- De mi igen?

- Te még nem. De amikorra beérik a te időd, már mindent tudni és érteni fogsz.

Sokáig nem szóltam. A megfoghatatlan szorítás már rég megszűnt; szabad voltam. Mégsem léptem ki az árnyékból. A fa az oltalmad, mondogattam némán. S a kedves hárs mintha halkan, helyeslőn susogott volna rá.

- Sokan vagyunk? - kérdeztem percek múltán.

- Túl kevesen - felelte Tianmera.

Szavainak súlya megtelepedett a hárs árnyékában. A felelősség úgy áradt szét zsigereimben, mint egy tüzes folyó. Beleégett minden sejtembe, minden sejtalkotómba.

- Hogyan küzdhetünk? - kérdeztem később.

- A szíved a fegyvered - felelt halkan Tianmera. - Amikor eljön az ideje, tudni fogod. A sorsod csakis azzal fegyverezhet fel téged, amit benned talál.

Újabb hosszú hallgatás következett. Tianmera úgy vonzotta a pillantásomat, mint mágnes a vasat. Méltóságot, sőt felséges erőt sugárzott az a bölcs feszültség, amely vibrált körülötte. Nyugalma valójában tökéletes fegyelem volt s amit én ostoba fatalizmusnak gondoltam volna, az az ő mindentudása volt.

Tudni a válaszokat... Egyszeriben hihetővé, mi több, elérhetővé vált. Végül behunytam a szemem, hogy lássak, és a messzeségbe révedtem.

Csillogó páncélokat láttam, kardok és lándzsák ezreit. Halált megvető délceg lovagokat, szárnyas paripák hátán. Csodálatos halhatatlan lényeket... ahogyan halomra halnak.

Rosszabbak az embereknél, gondoltam szomorúan. Halhatatlanként sem becsülik többre saját életüket és a másokét, mint a földi halandók. Odadobják ostoba célokért, olyan zászlók alatt, amelyek mindhiába lobognak. Odatúl éppolyan értelmetlen a halál, mint itt. 

Patakzott a könnyem, amikor kinyitottam a szemem. Tianmera a vállamra tette a kezét.

- Immár határőr vagy, Robert. Már ismered a sorsodat. Most menj békével! Élj boldogul és soha ne feledd, amit ma itt láttál. S ne feledd azt sem: a fa alatt mindig állnia kell egy őrnek.

Megöleltük egymást, mint a barátok, inkább, mint a testvérek. Azután én elindultam, arcomat törölgetve, a pékség felé. Dolgom van. Nekem dolgoznom kell. De mindez már csak üresen kongott bennem. Én már határőr voltam.
2951
Firm76 - 2019. szeptember 24. 07:03:08

Kedves Babu és Rita!

Valahogy nagyon magára hagytam az Odatúlt, ez a hozzászólásokból látszik. Megkésve, de szívből köszönöm megtisztelő figyelmeteket, kedves szavaitokat, és öröm látnom, hogy foglalkoztatok a novellával, a történet jelentéstartalmával. Számomra ez nagyon megtisztelő és izgalmas élmény.

Laca SmileRoseRose

6542
ritatothne - 2019. augusztus 19. 19:14:37

Kedves Laca!

Kiemelném a történetből azt, hogy "A szíved a fegyvered".Igen, vallom, hogy ha arra hallgatunk/hallgatnánk, akkor minden másképp lenne. Aki a szívével tud dönteni, az valóban különleges dolgokra képes.

Szeretettel: Rita

5548
babumargareta - 2019. augusztus 11. 20:16:35

Kedves Laca!In Love
Ez egy különleges írás!Most már itt talán rájöttem:
Hibáztál ?,Vétettél ,Szerettél ,Szeretve voltál? -és Te nem
szeretted?Ez egy Ördögi kör. Működik mindenkinél.
A lélek nem felejt el semmit ,hanem egy karmikus
körforgásban van.Amikor kibékültél magaddal ,akkor
megáll a körforgás!
Tianmera-vigyaz rad ,útat mutat!
Te is majd átveszed Tianmera szerepét de még ahhoz kell
megbékélned továbbra is önmagaddal és elfogadjad,
hogy vétkes vagy ,kiengyensúlyozód magad
gondolataiddal. Minden Tőled függ!
Igy látom én, de lehet nem pont így van ,de hasonlóan!
Szeretem az ilyen lelket birizgáló értelmes szerep
vállalást.
Amikor rájössz ,hogy ki is vagy ,akkor megáll a folyamat
Nagy szeretettel olvastam tanulmányodat a lélek
szerepéről. Gratulálok.....BabuIn Love

2951
Firm76 - 2019. augusztus 11. 04:32:56

Kedves Kankalin!

Nem tudom, arra születtem-e vagy másra, csak azt tudom, hogy szeretek mesélni.Smile

Köszönöm a figyelmedet, a kedves szavakat, és üdvözlöm a kiemeléseket.

LacaRose

6208
Kankalin - 2019. augusztus 06. 10:23:17

Szia Laca! Smile

Már annyiszor elolvastam ezt a novelládat, hogy azt hittem, nem tudok újat mondani, de mindig sikerül más megvilágításba helyeznem magamban.
Kiemelek néhány gondolatot:

"vannak különleges sorsra született emberek",
"amikorra beérik a te időd, már mindent tudni és érteni fogsz",
"a szíved a fegyvered",
"Végül behunytam a szemem, hogy lássak."

A tollad a vérted, a szavakat ajándékba kaptad, amelyeket bőkezűen osztogatsz az olvasóknak.

"Tudni a válaszokat..." - ezek voltak a válaszok.
Nincs kérdés, nyitott és behunyt szemmel is tudni lehet, hogy írásra születtél. Ez a Sorsod. Megpecsételtetett. Smile

Szeretettel: Kankalin Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.