Vilhelem Margareta: Balázsné erkölcse -novella
Balázsné nem volt szép asszony. Egyáltalán nem volt szép. Borzasztóan vörös arca kifejezéstelen.Mindig álmos volt s a vörös tincsek a szemébe lógtak. Testes és lomha teremtés volt szegény feje.Arca tele volt apró szeplőkkel. Ellenben jókora tenyerekkel és talpakkal áldotta meg a fennvalló. Még a kollégium négyszáz diákja között sem akadt egy sem, akinek megakadt volna a szeme rajta. Pedig éhesek voltak ezek a fiúk.Az orvosi egyetem diákjai csak nosztalgiáztak.
Az asszony népségtől elzárta őket az egyetem, ahol reggeltől estig tudományt ettek, a csapszékek és kávéházak, ahol nőkről diskuráltak. Az öregebb hallgatók ügyesebbek voltak. Kivált vásár és ünnep napokon strázsáltak eredményesen ezek a korzón, mikor a külvárosok szomorú hölgy sokassága szellőztette ünnepi ruháját. De ez sem volt örökös öröm. Meg aztán többnyire pénzbe is került. Nem sokba. A kényesebbeknek fürdő jegybe, a többieknek mozi jegybe, vagy cukrászda-számlába. A Szentgyörgy -utcai Olga -cukrászdába szoktak elrejtőzni ezek a szegény párok. Sok szép szó síkos talaján estek hanyatt a kislányok, akik nagy előnyben részesítettek medikusokat.A lányok nem nagyon álltak szóba a velük egyidős fiúkkal.Nekik kifinomult érzékük volt az idősebb ,gazdag szoknyavadászok kőrében .Az internátusban külön épület jelezte a lányok által szépen berendezett szobákat.Látszott a gazdag barátok engedelmessége.
Balázsné a portás felesége senkinek sem kellett S ez csak használt az ő szelídségének. Vékony és mameluk urát imádta ez az asszony égi hűséggel. S mert hűtlenségre egyáltalán nem volt alkalma, könnyedén játszhatta ki magát ellenállónak és hozzáférhetetlennek. Ebben a szerepbe aztán annyira beleszokott, hogy idővel maga volt az elefántcsonttorony: szilárd, megközelíthetetlen és büszke.
Csak Csáky Zoltán a minden nőt meghódító tanársegéd, ez a javíthatatlan szoknyavadász, ki öregebb volt már, ravasz és részeges s akinek mindennap éjfél után kellett kaput nyitni Balázsnak , vagy Balázsnénak (ők voltak ugyanis az egyetemi internátus kapusai), szólt oda egyszer dülöngélve a sok bortól, arra invitálva Balázsnét hogy feküdjön le vele.
Nagy háború lett ebből. A földszinti lakók egymásután riadtak fel álmaikból. Éles kiáltás verte fel a házat.
A Balázsné hangja:-mit gondol, én tisztességes férjes asszony vagyok. Vegye tudomásul, hogy velem nem lehet így beszélni...
- Jó néhányszor végigmérte Csákyt.
Erre azonban nem sokáig volt alkalma. Az ős medikus ugyanis négykézlábra ereszkedett s úgy vánszorgott el irtózatos részegségében. Ez után az incidens után Balázsné maga az emelt fejű Erkölcs lett! Érzékeny és lobbanékony, aki minden spicces diákban merénylőt sejtett. Külön jaj volt annak, akiről valami futón megtudta, hogy rossz lányokhoz jár. Az ilyent, ha a késői órákban --;aprópénz híján nem volt kapu pénze, be sem engedte.
- Menjen oda, ahonnan jött. A kinn rekedt fiatalember azonban nem búsult emiatt. Az épület mögé került, ahol a magas földszint folyosóján egy ablakot kellett csak benyomnia, máris benn volt az épületben. Balázsné ismerte ezt a titkos bejáratot. De, nem tett ellene semmit, örült, hogy lelkiismeret furdalás nélkül eresztheti szélnek az erkölcstelen személyeket. A kollégium, melynek portási tisztjét Balázs István töltötte be, a legfőbb egyetemi tanács védelme alatt állott, ide húzódtak az alma mater kis pénzű diákjai, a szalonnán kenyéren élő bölcsészek, az egészségügy technikum néhány
diákjai is Többnyire medikusok laktak a nagyra méretezett szobákban , ahol 8-10 ember szorongott egy-egy teremben. Legrosszabb híre az egész egyetemen a hármas szobának volt. Itt laktak a diák vezérek, a katona viseltek, az megbukott diákok. Kártyás és iszákos banda. Szuverén urak, akiken a kirendelt felügyelő professzor tekintélye sem fogott.
A hármasban nem volt sem szilencium, se záróra, se villany oltási idő. Ott a a nappal egybefolyt az éjszakával. Aki tanulni akart, hurcolhatta holmiját a tanuló termekbe,a könyvtárba. A bohém életbe bele kellett törődni. A hármasnak idővel olyan híre kerekedett, hogy a kíntlakó patrícius diákok is beszoktak egy-egy parti játékra.. Szívesen áldoztak pénzt is a nagyszerű mulatságra, hisz itt lehetett amúgy isten igazában tanulni. Nyersen és durván fogalmazta meg itt mindenki az életről alkotott véleményét. Siklódy Zoltán is itt felejtkezett néhányszor. Siklódy harmadéves medikus volt. Bátyjánál lakott a városban, de amióta első szigorlatán átevickélt, nem lehetett bírni vele. Bohém akart lenni szánt-szándékkal. Pedig semmi hajlandóság nem volt benne a züllésre. Már a külseje is ellent mondott mindenféle duhajságnak. Szőke volt és lágy hangú. Szinte komikusan hatottak át szájában a káromkodások. De ő nem tágított. Úgy érezte, az élete lenne megcsorbítva, ha kivonná magát a bandából. Valamelyik délután reszketve hozakodott elő indítványával.
- Ma este elutazik a bátyám és a felesége. Egyedüli úr leszek a lakásban. Meghívlak titeket egy jó ramazúrira. Az indítvány tetszett. Siklódy elindult a városba, hogy megejtse bevásárlásait. Jókora summát szánt a dáridóra s mikor estefelé ismét beállított a hármasba, a meghívottak megelégedéssel vették tudomásul, hogy Zoli derekasan költekezett.
- Egy kis akadály van - bökte ki Siklódy nagy nehezen!
- A Merkúrban ö liter konyakot vettem s a vén smucig az istennek sem akart valami kis hordót,vagy kancsót adni, amivel hazaszállíthatnám.
-Nem tudnátok szerezni valami kancsó félét,vagy egy kisebb hordót?
Kérj kancsót Balázsnétól - ajánlotta valaki. Siklódyt szerette Balázsné. Kivált a bátyját tartotta sokra. Siklódy bátyja ugyanis fogorvos volt. Ebben a minőségben vívta ki a kapusné becsülését. Ott húzták ki szegény asszonynak öt hete múlt egyik gyalázatos zápfogát. Istentelen fog volt. De micsoda keze volt az orvosnak! Hogy az Isten aranyozza be! Még csak rá sem ért jajgatni, már a kezében feküdt a fog. Csapott is alapos reklámot fogorvosának. Bár szó, ami szó, a fog húzásnak is megvolt az ára. Hogyne adna egy ki hordócskát Siklódy úrnak! Szinte hivalkodva adta át a hordót. Jól vigyázott, hogy az ünnepélyes aktusnál legalább öt diák tartózkodjék a kapusszobában. Hadd lássák micsoda gyönyörű barna fából készült. Már csak a régi kereskedésben láthatnak ilyesmit. Kétszáz lej volt akkor , gyönyörű lila virágokkal kihímezve,aranyozott csíkokkal. Valódi háború előtti munka. Nászajándékba kapta Dr. Benedek professzortól . Mert nemcsak olyan csiri-csári népség ő, mint
ahogy azt egyesek gondolják.
Mikor a professzor úr beköltözött Marosvásárhelyre őt is hozta magával mintegy régi bútordarabot.
Az ő násznagya orvos volt Málnáson. Mert odavaló. Ott volt az apjának gyönyörű boltja. Jaj, micsoda bolt volt az Istenem-sóhajtott.
- Bizony kérem- szólt közbe Balázs úr, - mindent árultak benne.
-A kapától elkezdve szecskavágó, hát az a sok selyem, bársony, karton, parchet, krepdesin és vászon,minden színben. Csak mikor a kapuig kísérte Siklódyt , akkor komorult el.
- Siklódy úr az Isten szerelmére, vigyázzon a hordóra A kedves bátyjánál lesznek úgye. Jó helyen lesznek, nem mondom. Mégis, nagyon kérem, nézzen egy kicsit a hordó után. Azok a hanyag cselédek. Nem lehet tudni. Térülnek, fordulnak s volt hordó , nincs hordó . Akkor aztán nézheti az ember, hogy hol talál még ilyent .Kicsike és vékonyka.
- A szörnyű elképzelés szinte a könnyeit fakasztotta ki.
- Legyen nyugodt, Balázsné lelkem -mondta Siklódy könnyeden ,bár a murija közepesnek ígérkezett. Csorba Feri elhozta a hegedűjét, Mezei okarínát hozott s úgy látszott ,hogy este akar megtanulni játszani rajta. Balla hallgatagon nyakalta a bort, Péterffy minduntalan szavalni akart. Leintették. Végül Kovács Elemér törte meg a jeget. Trágár históriát kezdett mesélni, amit mindnyájan lélegzet visszafojtva hallgattak. Siklódy kipirulva forgolódott. Körözött liptóit,sonkát,szalámit készített s ragyogó arccal gyönyörködött barátai étvágyában. Töltött, palackokat dugaszolt,s a hordót csak ő kezelte. Cigarettát és szivart osztogatott. Lassan füstbe borult az ebédlő. Beszélgettek, tréfálkoztak és ittak. Aztán csak ittak. Csorba Feri hegedült. A társaság énekelt. Majd már nem is énekelt, csak üvöltött. Valaki eltört egy poharat. Hamarosan követője akadt a porul járt pohárnak. Végül megengedték Péterffynek, hogy szavaljon. Ady szavalt.
Hangosan deklamált, itt-ott ordított, fenyegetőzött. A hangja reszketett, összeráncolta a homlokát, arcába húzta a haját. Fenséges és félelmetes akart lenni, de nevetségessé vált. De sok-sok liter bor és sör,konyak fogyott már el. A vendégek ellágyultak. Búsulni kezdtek. Pénzes Lajos , aki eddig némán ivott, csuklani kezdett s egyszeribe elborította a turáni bánat, Kovács melléje szegődött és tragikus szisszenéssel borult barátja nyakába. Nagy dolog a férfi bánat, suttogta eszméletlenül. Megrendülve siratták maguk sorsát. Balla is csuklani kezdett. Rossz jelnek vette s az előszoba felé vette útját. Bányai utána eredt. Közben felfedezték a cseléd szobát. A két lány visítva zárta magára az ajtót. Bányai zörgetett, Balla segített neki káromkodni. A megszeppent falusi fruskák elbarikádozták belülről az ajtót. Aztán testületileg az erkélyre vonultak.
Egy-egy békésen ballagó bácsinak trágár dolgokat kiáltottak. Ha replikázott az ismeretlen, jaj volt neki. Különösen akkor jöttek formába, ha az ismeretlen éjjeli vándor nővel a karján igyekezett haza.
Ilyenkor hivták az asszonyt, hogy jöjjön fel hozzájuk. Irtózatosan röhögtek. Hajnal felé emberükre akadtak. Tömör ideges ember ment el ház előtt a feleségével. Bányai megtette csúnya ajánlatát. A férfi megállott.
- Gyere le, öcsém magad
- öcséd a ló, - szólt közbe Bányai. És lement az utcára. Az ismeretlen bevárta. Könnyed mozdulattal dobta oda kabátját az asszonynak. Megütötte Bányait aki elesett. Felkelt, ütni akart. Ismét kapott egyet. Elesett. Nyögött.
Akkor már hárman mentek segítségül. Az ismeretlen dobálózott velük. Játszva verte meg mind a hármat. Aztán ámulva kérdezte:
- Hogyan, hát az urak nem is tudták, hogy holnap megkezdi előadását a Lengyel -cirkusz. Endrődi vagyok-a cirkusz birkozója ! Jó viccnek vették, hogy kevésbé kelljen szégyellniük magukat. De Endrődinek fel kellett menni, meg kellett inni velük egy pohár bort. A nővel nem is törődtek. Koccintottak, pertut ittak. Aztán osszerugdalva tették a részeg Endrődit a küszöbre. Ki-ki elernyedt. A nap erősen sütött. Lehúzták a függönyt, majd becsukták az ajtót. A fiúk szerteszét dőltek. Pamlagra, fotelbe, szőnyegre. Hamarosan egyetlen részeg horkolás volt az egész ebédlő. Csengettek. Siklódy ásítva nyitott ajtót. Balázsné állt a küszöbön.
- Hány óra - kérdezte tőle.
- A hordóm -; hebegte Balázsné és fürkészve kereste Siklódy arcán a tragikus hír előjeleit.
- Szétrepedt , úgye, szétrepedt ?
-A hordója miatt nincs mit aggódnia. Jöjjön, odaadom. Bevezette Balázsnét az ebédlőbe. Balázsne járt már a Siklódyek ebédlőjében. Mikor első ízben jött el megvizsgáltatni a fogát, nem volt már szék a várószobában. A doktor nem nézhette az álló pácienst, bevezette az ebédlőbe, ahol egy bőrszék szélére ült le. Itt aztán gyönyörködhetett kedvére a szőnyegekben, a vitrinben, a nagy kredencben. Micsoda finomság, micsoda pompa. A falon lévő festmények nem voltak ugyan ínyére, de az aranyos rámák tiszteletet keltettek benne. Hiába, az úr mindig úr. De most halványan tántorodott vissza a küszöbről. A déli nap teljes erővel ostromolta meg a függönyöket, a szoba sárga volt, minden vonalat ki lehetett venni. A szélrózsa minden irányában elnyúlt alvókat, a szőnyegbe taposott hamut, az asztalon bűzlő ételmaradékokat, az abrosz borpecsétes és szivar hamus felületét, az összetört poharakat, a maszatos metszett kristályokat, melyekben a reggel felé elfogyasztott konyak sárga foltjai terjedtek ujjlenyomatos ábrákban. Mindez tele volt szórva levetett nyakkendőkkel és sálakkal. Ami legjobban meglepte Balázsnét a szobában lévők ismerős arca volt. Mikor meggyőződött arról, hogy itt kollégiumi diákok mulattak, éktelen haragra gerjedt. Csípőre tette a kezét s mintha a sajátját védné, kiabálni kezdett.
-Úristen. Mivé tették ezeket a drága bútorokat. Pocsékká tettek mindent. Ez már ordenáré dolog. Szégyelljék magukat. Ahelyett, hogy tanulnának. Körülnézett s mikor a kredenc sarkán észrevette a hordóját szerelmesen vette magához. Kissé megenyhült. Csak Siklódyt fedte tovább fejcsóválva. Mit fog ehhez szólni a kedves bátyja? És a kedves sógornője? Balla felemelte fejét a hangos szóra, ásított s ahogy a félhomályban kivette a női figurát éppen valami illetlenséget akart mondani, mikor két éles pof csattanására lett figyelmes.- "Balázsné pofozna?" elmélkedett egy pillanatig. Felugrott, de ijedten vágta magát haptágba. Siklódy sógornőjét látta a szobában.
- Legénymuri az én házamban? Gyönyörű úrfi. Poharakat törünk, aztán elterülünk a padlón, mint a disznók? Részegen? Mi? Meg aztán utcalányt is cipeltek fel. Ilyen ronda teremtést?
- Rángatta a sógora gallérját.
Balázsné dadogott :
- De nagyságos asszony kérem. Én csak .. .
- Fogja be a száját és hordja el magát - förmedt rá Siklodyné, az éjszakai vendégek feltápászkodtak. Zavartan kapkodtak sál, nyakkendő után. A nehéz éjjel még a szemükben súlyosodott. Csak lassan vették ki, hogy miről van szó. Balázsné kiáltozott.
- Kikérem magamnak ezt a hangot. Én tisztességes asszony vagyok...
.-Könnyű ezt mondani. Kifelé!...
De már megengedjen, ez mégis csak sok. dr Siklódy szólni, akart de már nem volt rá idő. A sógorasszony a Balázsné haját ráncigálta továbbra is.
- Ki a házamból, cafat! A házmesterné tiltakozni próbált. Kicsit ellenkezett. A háziasszony teljes erejéből ugrott neki. Ütötte-verte, ahol érte. Dulakodás közben a hordo is megrepedt . Ügy vitte haza szegény asszony a hordot mintha mi sem történt volna. Csak otthon eszmélt rá a nagy szégyenre és a borzasztó kárra. Másnap új hordott vettek neki a fiúk de már nem a régi volt.Siklódy is kérlelte, hogy ne haragudjon. Hiába. Olyan hordót nem csinálnak Meg aztán a becsületét sem adja vissza senki. Mindkettő hétpróbás háború előtti márka .. .
Balázsné belebetegedett szégyenében és bánatában.
6542
ritatothne - 2019. augusztus 15. 15:54:52

Kedves Babu!

Fordulatos műved érdeklődéssel olvastam. Van ilyen, hogy azt büntetik, aki az adott szituban bűntelen volt.

Szeretettel: RitaRose

5548
babumargareta - 2019. augusztus 13. 18:29:04

Draga Magdika !
Nagyon szepen koszonom,hogy olvastad !
Balazsne vagy ahogy mi neveztuk "Cica neni-letezo szemely
volt .Nagyon erkolcsos volt szegeny ,de a tortenete elterjedt
az orvosi korokben ,mintegy komedia!
A megtortent eset utan tobbet nem dolgozott.
Sok szeretettel ....Babu

5548
babumargareta - 2019. augusztus 13. 18:24:59

Kedves Tibor !
Nagyon szepen koszonom,hogy olvastad kisse humoros
tortenetemet.Az eletnek vannak vicces oldalai is.
Megtortent eset volt ugy nagyjaban !
Sok szeretettel....Babu

5548
babumargareta - 2019. augusztus 13. 18:22:31

Kedves Szabolcs !
Nagyon orvendek,hogy kellemes emlekek jutottak eszedbe
olvasva a tortenetet.
A Surlott Gradics ,mindig az irodalmarok szekhelye volt .
A Bukaresti-cukraszda meg az en idomben is letezett.Mint diakok viszont inkabb az Olga -cukraszdaba jartunk.
A tortenetet edesapam meselte otthon edesanyamnak ,mint egy humoros esetet ,mar csak azert is mert o ajanlotta a bentlakas portasanak a Balazs csaladot.Igy mindig lelkiismeret furdalasa volt emiatt.
Nagyon szegenyek voltak,Mi gyerekek is ismertuk oket szemelyesen.Szinte szomszedok voltunk.
A kesobbi idokben amikor nagyobbak lettunk es bosszantani akartul egymast mindig csak annyit mondtunk :
"Vigyazz mert ugy jarsz mint Balazsne ,ha valami bunt kovettunk el ! Wink Szep ,kedves emlék maradt szamomra is.
Nagyon szepen koszonom,hogy olvastad ,Szeretettel olellek...Babu

2720
bigeszab - 2019. augusztus 13. 12:02:41

Kedves Babu!
Hű, micsoda fordulatos történet! Lump diákok és a szegény portásné! Az Olga cukrászda a mi időnkben is törzshelye volt a „finom” társaságnak. De kedveltük a Bukarest cukrászdát is és az olyan lebujokat, mint a Súrlott Grádics, vagy az Édeslyuk. Eszembe jut a régi „diák akadémia”, ahova csak egy száll lepedőbe burkolódzva szabadott megjelenni, és olyan híres előadások hangzottak el, mint „A földigiliszták lelkivilága” meg hasonlók. A hatalom azonban szétcsapott közöttünk, mikor az elnök úgy kezdte, hogy „Pártunk és Kormányunk gondoskodásának köszönhetően…” Ezzel nem lehetett viccelődni!
Élvezettel olvastam az elbeszélésedet!
Szeretettel: Szabolcs

5567
Mirage - 2019. augusztus 13. 01:41:16

Kedves Babu !
Bele éltem magamat ebben a történetben ami nagyon hangulatos,
jó volt olvasni egy remekmű !
Szeretettel gratulálok
Tibor

6191
Magdolna43 - 2019. augusztus 12. 18:33:10

Kedves Babu!
Nagy tetszéssel olvastam írásodat, szerencsétlen Balázsné, nem volt elég csapás számára a kinézete, még a becsületébe is belegázoltak.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.