Bincze Diána: Elmélkedés a haza és a nyelv határainak találkozásáról
Hol kezdődik a haza?
Ahol bántja füled a durva szó, ahol sérti lelked a mosdatlan szájúság.


Meg vagyok róla győződve, hogy az anyanyelven hallott káromkodás, faragatlanság sokkal jobban tud fájni, mint akár- egy jól beszélt és értett- idegen nyelven. Külföldön élve az ember lánya nem annyira érzékeny az ilyenre. Az a nyelv nem az anyanyelvem, nem ismerem már az édesanyám méhéből, nem az anyatejjel szívtam magamba. A családommal és a barátaimmal nem ezen beszélgettem, az iskolában nem ezen tanítottak, az Istenhez nem ezen fohászkodtam. Más nyelven a káromkodás értése- ne adj Isten- használata is a folyamatosan gyarapítandó szókincsem gazdagságát bizonyítja.
A Spanyol honban töltött évek után nem az maradt meg, hogy az ottaniak száját szappannal kellene kimosni. Mivel nem spanyolul álmodok és imádkozok, fájni és sérteni sem fogja annyira és olyan mélyen, mint magyarul tenné. Legfeljebb elintézem Ciceró szavaival: "A stílus maga az ember.", de ha magyar ajkakról hangzana ugyanazzal a durvasággal és szándékkal, a meggyalázott nyelv szavai ott rezegnének tovább. Ott, ahova az én esetemben a szép, újlatin spanyol soha el nem érhet.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.