Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Julia 03.
A kislány hangja úgy rebbentette szét a fojtogató felhőt, mintha az sohasem létezett volna.

A fiatalember meglepetten pislogott le rá, és hirtelenjében válaszolni sem tudott. Volt valami a mellette álló kilenc-tízéves forma kislányban, ami miatt nehezen tudta eldönteni, hogy vajon álomkép vagy valóság.

Önkéntelenül körbejáratta a tekintetét, tekergette a nyakát, de közel s távol egyetlen felnőttet sem látott. Hol lehetnek ennek a gyermeknek a szülei?

- Te ki vagy? - hebegte.

- Julia - felelte büszkén a kislány, olyan hanghordozással, mintha ezt éppenséggel illett volna tudni. - És téged hogy hívnak?

- Thomasnak - nyögte a megszeppent férfi. - Mondd, mit keresel te itt?

A kislány ezen a buta kérdésen valósággal elképedt.

- Hogy ÉN mit keresek itt? Hiszen én ITT lakom.

A Thomas néven bemutatkozott szép szál fiatalember hátán végigszaladt egy jeges fuvallat és valahonnét egy jókora gombóc is ott termett a torkában.

- Itt laksz? Úgy érted... itt, ezen a helyen? - és körbepislantott szorongva a síremlékek ódon sokaságán.

A leányka reményvesztett mozdulatot tett. Elégedetlenül csóválta szép fejét.

- A felnőtteknek dugó van a fülükben? Soha nem figyelnek oda, és nem értenek semmit. Szerinted hol van az "itt"? - és gyönge kis gyermekkarjait energikus mozdulattal, tanárian tárta szét.

Micsoda kis kékorrú*, gondolta Thomas.

- Hát, az itt... az bizonyára itt van, és... nem valahol máshol.

- Na, végre! - sóhajtott a gyermek, s mint aki szinte belefáradt abba, hogy ezt a tudatlan felnőttet rávezesse valamely sarkalatos igazságra, még kezét is a homlokára szorította. Majd újra hozzákezdett az imént félbeszakadt ismerkedéshez. - De te nem vagy idevalósi.

- Nem - nyögte a férfi -, még nem.

-Még nem? - ragyogott fel a kislány arca. - Ezek szerint tervezed, hogy te is ideköltözöl közénk? Te is itt fogsz lakni?

A fiatalember halálsápadt arccal hebegett-motyogott, miközben egyre inkább elfogta valami ismeretlen kétségbeesés.

- Nem! Vagyis nem tudom. Egyszer majd... biztosan... De most még...

A kislány elnevette magát, és önfeledten rá emelte mutatóujját.

- Te összevissza beszélsz. A felnőttek nem is tudnak értelmesen beszélni. Csak azt nem értem, miért épp felnőttek tanítanak az iskolákban.

- Hát, nem minden felnőtt beszél összevissza - szabadkozott Thomas -, sok felnőtt kifejezetten okos.

- És te nem vagy az? - kérdezte a kislány olyan ártatlan érdeklődéssel, amilyenre csakis egy gyermek képes.

- Nem - ingatta a fejét Thomas -, én kifejezetten buta vagyok.

- Buta vagy?

- Igen, az vagyok.

- Miből gondolod?

- Micsodát?

- Azt mondod, buta vagy. Honnan tudod, hogy az vagy?

Thomas zavarban volt. Ez az ismeretlen kislány, aki Juliaként mutatkozott be neki, a világ legegyszerűbb kérdéseivel úgy szorítja őt sarokba, mint egy sakk nagymester.

- Hát, mert... Látod? Mert még erre sem tudok neked felelni. Nem tudom, miért vagyok buta. Ha tudnám, akkor nem is lennék az. Akkor okos lennék, mint te.

- Mint én? Honnan tudod, hogy én okos vagyok?

Tipikus gyermeki csevej, gondolta a férfi. Ennek így soha nem lesz vége. Egy gyermek sohasem fogy ki a kérdésekből. Minden válaszára újabb kérdés lesz a reakció. És egyébként is, ki ez a kislány, ebben a furcsa öltözetben, aki épp ezen a helyen szólította meg őt?

- Hát, tudod - felelt vontatottan, előre félve az újabb kérdéstől -, elég egyértelmű, milyen okos vagy. Ezt elárulják a kérdéseid.

-----------------
* Bluenose - Új-Skócia lakóinak gyakori megnevezése, ami abbeli meggyőződésük miatt ragadt rájuk, miszerint övék Amerika legrégibb, legcivilizáltabb és leggyakorlatiasabb kulturája.
2951
Firm76 - 2019. november 16. 06:24:55

Kedves Kitti!

Örülök a mosolynak.

Laca GrinRose

5396
Kitti - 2019. november 07. 18:56:48

Hupsz! Kezd üde tónusba átvonulni a dolog. Kicsit felráznak ezek a csacska kérdések egy gyászolót. Bár ehhez is külön talentum és érdeklődés szükséges. Smile
Olvasom.

2951
Firm76 - 2019. szeptember 19. 19:27:40

Kedves Kata!

Örülök, hogy az érdeklődés még némi plusz lendületet is kapott. Ilyenkor újra megelevenednek bennem a történet jelenetei, s újraélem magam is. Néha még színesebben, mint keletkezésekor. Smile

Laca SmileRose

5772
Saranghe - 2019. szeptember 18. 15:38:44

Kedves Laca!

Megfogtál, mindenképpen olvasom tovább izgalmas történetedet. És tetszett ez a kék orrú dolog is ,mert legalább tanultam valami újat. Smile

Szeretettel: Rose

Kata

2951
Firm76 - 2019. szeptember 17. 10:04:14

Szervusz Kankalin!

Tudván, hogy pedagógusként, sőt nehéz esetekre specializált nevelőként mekkora tapasztalattal bírsz, igazán megnyugtató, amit itt hagytál. Köszönöm szépen!

Laca SmileRose

6208
Kankalin - 2019. szeptember 13. 06:33:23

Szia Laca! Smile

Sok igazságot fűztél a mondatokba.
A fő vonal az, hogy a gyermekek cserfesek, mindig kimondják, amit gondolnak. Természetesek, romlatlanok. Ez sugárzik itt is.
Tele vannak kérdésekkel, amiket fel is tesznek, csak figyelni kell rájuk, mert mindegyiknek értelme van.
A gyermeki tisztaság és érdeklődés képes a legmélyebb szakadékból is kihozni az embereket, csak engedni kell, hogy megtegyék.

Van egy mondat, ami azonnal kitűnt a többi közül:
"Csak azt nem értem, miért épp felnőttek tanítanak az iskolákban.".

Ezen sokszor elgondolkodtam magam is, éppen ezért, amit tudok a pedagógiai gyakorlatban, azt mind a gyerekektől tanultam.
Most is hagyom magam tanítani, ez sokkal nagyobb eredményt hoz, mint tölcsérrel tudást önteni a fejükbe.
Ez a tanulás valódi titka, mert kölcsönösségen alapul.
Julia szavai ezt idézték bennem, a kislány hatása hasonló, mint amit naponta érzek. Érdemes rájuk figyelni, mert a csacskának tűnő kérdések mögött mindig mély igazságok és tartalmak rejtőznek.

Szép ez a része a novelládnak, ami egyébként is tetszik, de megkapó, hogy mire képes egy apró gyermek és az is, ahogy ezt kifejezésre juttattad. Smile

Szeretettel: Kankalin Smile

2951
Firm76 - 2019. szeptember 03. 09:11:19

Kedves Babu!

Valóban úgy van, ahogy mondod. Julia az első pillanattól dominál a dialógusban. De ehhez nyilván kell Thomas természete is.

SmileRose

2951
Firm76 - 2019. szeptember 03. 09:08:14

Kedves Rita.

Ez így van valóban. A gyerekek zavarba ejtőek tudnak lenni.

LacaSmileRose

5548
babumargareta - 2019. augusztus 31. 18:38:57

Kedves Laca!
Olvasom,olvasom és van egy érzésem,hogy a kis Júlia ,
valóban sarokba szorította Thomast.
Akaratán kívül szinte mindent kitárt a kislány előtt,
még azt a bizonytalanságot is ami a lelkében van.
Érdekes és váratlan találkozás egy kis ártatlan lélekkel.
Gratulálok....Babu

6542
ritatothne - 2019. augusztus 27. 12:16:13

Kedves Laca!

Izgalmas kis sorozatod tovább olvastam. A gyerekek valóban jókat tudnak kérdezni és gyakorta érzi magát butának a felnőtt, ha nem tud válaszolni azokra.

Szeretettel: RitaSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.