Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sabján László: Julia 08.
Thomas meglepetten kapta a hang irányába a fejét. Majd ijedten vissza a kislány felé, de Julia már nem volt sehol. Huss, elillant. Kétségbeesetten kereste őt a szemével, de se közel, se távol nem látta jellegzetes alakját.

- Julia! - kiáltotta fájón. - Ne menj még el! Még... még van pár kérdésem! Julia!

- Ki a fene maga?! - förmedt rá a mellé toppanó mogorva alak. A férfi éppen úgy nézett ki, amilyennek egy temetőőrt Thomas elképzelt volna. Csak ennek még valami különös illata is volt, ami még regényesebbé tette markáns alakját.

- Maga vadbarom! Elijesztette!

A temetőőr megütődve nézett az idegen fiatalemberre.

- Kit, az ördögbe is?

- Hát Juliát!

Thomas ezt úgy mondta, mintha a temetőszolgának szent kötelessége lenne tudni, ki is az a Julia. Az persze egyre gyanakvóbban méregette.

- Nézze, uram! Itt nincs senki rajtunk kívül. És ami azt illeti, magának sem kellene már itt tartózkodnia. A téli kapuzárási rend még él: hétköznapokon este hatkor zárunk.

Thomas meglehetősen ingerülten fordulhatott felé, mert a férfi elbizonytalanodva lépett egyet hátra.

- Egye meg a kapuzárási rendjét! - vágta oda a fiatalember, és megindult kifelé.

De amint megperdült, a szemébe szökött valami. Azt hitte, káprázat, de miután becsukta a szemét, hunyorított, majd újra kinyitotta, az a valami még mindig ott volt.

Mit sem törődve a temetőőrrel, közelebb lépett a síremlékhez, és közel hajolva elolvasta a rá vésett adatokat. Ez állt ott: Julia Emmanuelle Norton, 1881-1891. Maga is csaknem kővé dermedt. Az egyre idegesebb temetőszolga rekedt hangja rángatta vissza révedt döbbenetéből.

- Mi a fenét csinál? Nem hallja? Magához beszélek!

Thomas fölegyenesedett, és szúrós szemmel nézett rá.

- Fejezze már be a hisztit, jó ember! Mit gondol? Talán ki lopom a betűket a kőből? Máris magára hagyom a bezárt kapujával együtt, ne aggódjon! Különben mit zavarja annyira, hogy itt vagyok? Épp a feleségem fejénél áll, maga széplélek!

- Hó-hó! Csak lassan a testtel! Ha nem hallgat a jó szóra, azonnal rendőrt hívok!

- Hívjon csak rendőrt, maga tuskó! Hívjon csak! De ne felejtsen el mindjárt mentőt is hívni mellé! Mire ide ér, én majd okot is adok neki, hogy itt legyen!

- Na de, kérem! Én hatóság vagyok! Én... - hápogott a fontoskodó temetőőr, de Thomasból csak a csalódott düh beszélt, nem gondolta komolyan. Mindössze félretolta őt az útból, búcsúzóul még megsimította Carol nyughelyének kőemlékét, végül dühösen kimasírozott a kertből.

Azután sokáig nem tért vissza. Élete távol innen folyt a maga medrében, és nem volt miért visszatérnie a fájdalom e kicsiny kertjébe. Hacsak nem Julia miatt...

Julia adott neki valamit. Valamiféle hitet és reményt. Úgy érezte, talált valami nagyon meghatározót, valami nagyon fontosat. S ez a valami megindította lépteit. A lépteit előre.

***
2951
Firm76 - 2019. november 16. 06:33:11

Kedves Kitti!

Ez abból is látható, mekkora tempóban haladsz. Smile

Laca Rose

5396
Kitti - 2019. november 07. 20:25:31

Az előre, mint irány, sokkal jobb, mintha visszafelé, az az hátra indulna. Várom az eseményeket. Rose

2951
Firm76 - 2019. október 03. 20:31:42

Kedves Kankalin!

Köszönöm gondolataidat.

Laca Rose

6208
Kankalin - 2019. szeptember 28. 06:49:41

Szia Laca! Smile

Jól sikerült a kizökkentés a cselekmény fonalából, felrázó jellegű. Összerezzentem, annyira bele tudtam élni magam.
Ezen kívül időt ad átgondolni az eddigi történéseket, ráadásként Thomast más oldaláról is bemutatod. Kitörő indulatai miatt nem csökkent bennem a szimpátia. Nyilván Julia tisztasága nagy hatással van rám, de a férfi esendősége és mély érzései jobban.
Ennek az az oka, hogy a gyermeki tisztaság természetes, Thomas egyre inkább körvonalazódó tulajdonságai viszont különlegessé teszik őt, felülemelkedik azon, amit általában a férfiak jelleméről gondolok. Szerintem azért is érzem így, mert magam is elidőzök egy fehér betűkkel bevésett névnél.

Ami az előre tett lépéseket illeti, arra azt mondom, hogy hallgatni kellene a belső utasításokra, amit a rejtett, titkolt önvizsgálat hoz elő, de azt hiszem, nem könnyű. Ezt is a magam példájából tudom.
Nehéz megtalálni a kiutat, de ha valaki hitet és reményt osztogat, azt talán komolyan kell venni és elfogadni, építkezni belőle.
Julia jelenléte is ezt sugallja.
Jól alakítod a szálakat. Egyre mélyebbre mész, és ezzel egyre mélyebbre viszed az olvasót is. Én így érzem. Smile

Szeretettel: Kankalin

2951
Firm76 - 2019. szeptember 24. 06:02:49

Kedves Babu!

Thomas valóban fontos útravalót kapott a kis Juliától, voltaképpen pontosan azt, ami tovább tudta lendíteni. Néha vissza kell térnünk az alapokhoz, hogy eligazodjunk.

Laca SmileRose

5548
babumargareta - 2019. szeptember 18. 15:11:51

Kedves Laca !
Julia észhez térítette valóban!Smile
Mert ezek vagyunk mi az emberek,akik tudunk szeretni
de hamar felejtünk,bizonytalankodunk és néha nem is tudjuk
milyen az igazi szeretet.Azt hisszük magunkról ,hogy csak mi
tudunk igazan szeretni.
Julia megtanította mi a fontos az életben!
Bölcs gondolataidat szépen görgetted a novelládban.
Gratulálok a komoly témához....BabuRose

2951
Firm76 - 2019. szeptember 17. 10:24:07

Kedves Rita!

Ahogy mondani szokás: " a hiba az ön készülékében van". Smile
Egyszer egy nagyszerű ember azt mondta nekem, hogy ha bajunk van a világgal, a környezetünkkel, valójában elsősorban önmagunkkal van bajunk. Vagyis a hiba bennünk van. Azóta sokat gondolkozom ezen, és mindig előttem van. Az önkontroll fontos dolog. De néha bizony meg kell küzdenünk érte, éspedig önmagunkkal.

LacaSmileRose

6542
ritatothne - 2019. szeptember 13. 19:26:25

Kedves Laca!

Van úgy, ha azokra haragszunk, akik csak teszik a dolgukat, valójában azonban bennünk van a békétlenség.

Szeretettel: RitaSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.