I.P.Steve: Jolanda új cipőben
Aki szegénynek született az örök szegénységhez,
az a nyomorúságában, a semminek is örülni tud.
Ha jó szót kap, csillog a szeme a köszönetében,
kibuggyanókönnyei mögött, lelke, mégis felvidul.

Az ötödik iksz után már megállt a számolás s ha már örök fiatal nem is lehet, legalább ötven-egynéhány maradjon sokáig. Ma, a születésnapján, oly sok minden történt, annyi minden átment az agyán. Hosszan törte fejét, honnan is ez a hülye név, ami rajta ragadt.
- Megvan! A gimiben, Sanyi húga adta rám. Az első szerelmem volt a bátyja, de lenézett voltam az egyszerű, szegényes megjelenésem miatt. Egyszer meg is szégyenített, hogy, legalább szép lennék, ha már nem vagyok módos.
Mindegy, csak a szépre akarok emlékezni, legalább ma és ez ajándék lesz nekem. Tőlem.
Ma gazdagnak szeretném érezni magam, hisz egész életemben a lemondás kísért, a nélkülözés. Azt hittem a válás után jobbra változik a lét. Ő nem a gyerekekért élt, mindent elivott, a két fiú, korán elmenekült a szülői háztól, Amerikában élnek. Imre fiam, nyolc esztendeje nem jelentkezik, habár tudom, jól él. Két éve, hogy Palika itthon volt...tényleg...a születésnapomon. Amint megtudtam, hogy itt lesz, azonnal elmentem kölcsönért, hogy legyen minden, míg itthon marad. Áldom is az eszem, mert két barátjával jött és nem kellett mondanom, hogy nincs, volt minden, mit megkívántak. Hozott ajándékba egy gyorsfőző elektromos fazekat, áldott jólelkű fiú. Sokszor ugyan nem használtam, hisz amíg a kölcsönt vissza nem adtam, mit is főztem volna benne...de ma, abba készítem el a vacsorát!
Amikor magam vagyok, túl nagy is, nem flancolok, olcsó étel, olcsó edényben. A két év alatt csak háromszor kapcsoltam be, de ehhez az is közrejátszik, hogy spórolok. Már régóta kinéztem magamnak egy kis helyes kézitáskát, gondoltam meglepem magam vele, de mindig történik valami és elmarad. Cipőm az van egy vadonatúj pár, igaz négy éve vettem, sose volt a lábamon. Vigyáztam rá, vártam, hogy egy nap majd egy király fehér paripán értem jön s akkor majd felveszem. Még nem ért ide.
Ma felveszem, hogy elegáns legyek, táska úgysem kell hozzá itthon. Azért amíg vásároltam, megálltam, rápillantottam, még kint volt a kirakatban, volt egy olcsóbb is, szemeztem vele, de meggondoltam. Nem szégyenkezhetek valami kis ital nélkül. Csuti bejelentkezett, hogy átjön és a fiúja is vele lesz, bizonyára komoly lett a kapcsolatuk. Szobrász, hozzávaló művész. A három gyerek közül ő tanult a céljáért, itthon maradt közel hozzám, de így is nagyon ritkán van ideje rám. A két fiú megelégedett az érettségivel, de ő lány létére is végigvitte, ügyvéd lett belőle. Beindult szépen, büszke is lehetek rá. -
Aztán lefoglalta a készülődés láza, a főzés, a lánya kedvenc ízeinek megtalálása. A lakás utolsó kis simításai, ahogy egy anya a legjobbnak, legszebbnek akarná varázsolni. A tükör előtt sem sajnálta az időt, hisz egy ügyvédnő anyja, talán egy leendő anyós, akinek most, mindegy hogyan, de szépnek kell lennie. Pár bizonytalan lépés a régi új cipőben, mintha törné a sarkát, de ma az sem számít.

A vacsora ízlett. A lány otthon érezhette magát. Az anya, a háttérből, felmérte a komoly szobrász kapcsolatot, a hideg kövek hőmérsékletét, érezte áradni a művészből. Felállt, mosogatáshoz szedte a tányérokat, lánya is felállt egy tálat vett le az asztalról s vitte a konyhához. Jolanda nem akarta gyermekét megsérteni s véleményét magában tartotta a fiúról. Csuti odahajolt hozzá és halkan súgta anyja fülébe:
- Köszönöm anya, a finom vacsoráért, viszont egy másik cipőt is felvehettél volna, mert ez kiment a divatból régen! -
A megszokott magány ölelte magához ma is Jolandát, az éj küszöbén. Átsuhant agyán minden röpke, töredék perc. Közben lábát feltette a fotel karfájára, simogatta feltört, fájó sarkát. Majd felnevetett:
Önjáró varázscipőm van, nem volt lábon, mégis kiment a divatból!

I.P.Steve
15. 05. 2019
Oakden
6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. szeptember 18. 13:42:56

Kedves Steve! Oromomre szolgalt, hogy megismertelek
errol az oldaladrol is. Bizony, tobb resznel elgondolkodtam,
atereztem. Talan tobbunkrol is irtal...?
Udvozlettel.
MariaRose

6476
Siposne Marica - 2019. szeptember 18. 13:14:31

Kedves I.P.Steve / hogy szólíthatlak?/
...de hát, mi is kimentünk a divatból!
Fel a fejjel, én is meg kaptam már, de egyszer ők is megkapják.
Szeretettel: Marica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.