Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

K. T. Bernadett: A mérleg serpenyői
A mai nap a pihenésé. Éva nem dolgozik, mert sikerült egy nap szabadságra mennie. Idejét sem tudja, mióta tervezte. Nem tanulnak a gyerekei, mert szünet van az iskolában meg az óvodában. Nem csinálnak semmit. Csak azt, ami jól esik. Játszanak, kártyáznak, olvasnak. Együtt vannak. Végre.
A férje, Lajos kora délután igyekszik haza, megígérte. Neki nem jött össze a szabadnap. Úgy tervezték, hogy a gyerekeket moziba viszik. A mozi után pedig összefutnak néhány kisgyerekes családdal. A srácok jól érzik együtt magukat, a felnőttek pedig végre kibeszélhetik az elmúlt hónapok eseményeit. Nincs idő erre máskor. Gyakorlatilag semmikor. Soha nincs idejük semmire.
Másnap korán ébredtek. Éva nem értette ezt az egészet. Pokoli fáradtan estek haza, későn kerültek ágyba, de már mindenki tesz-vesz körülötte. Mintha készülnének valamire. Tudja, ma van a születésnapja, de kérte, sőt, könyörgött a családjának, ne ünnepeljenek. Persze, lesz torta és finomságokat is készít. Olyan tortát rendelt, amit a gyerekei szeretnek. Olyan ételeket készít, amit a gyerekei kértek. Majd, ha túl lesz ezen a hónapok óta tartó nyavalyán, akkor legyen ünnepség. Ő azonban tudta, hogy soha nem lesz túl rajta. De nem akarta a gyerekek kedvét elrontani. Nem akart ünneprontó lenni. A férje már így is halálra aggódja magát, mert látja, hogy Éva nem olyan fitt és jókedvű, mint korábban.
A nő egy ideje tisztában van az állapotával. Szklerózis multiplex. Amikor meghallotta a diagnózist, nem tudta, hogy ez mit jelent pontosan. Nagy vonalakban ismerte a betegség fogalmát, de nem sejtette, hogy hosszútávon ez milyen változásokat hoz az életébe. Az életükbe.
Éva eleinte nem akart orvoshoz menni. A kettőslátás volt az első tünet. A nő megmagyarázta magának azzal, hogy keveset alszik. Kétműszakos munkát vállalt a tésztagyárban, hogy a legkisebb, a negyedik gyereknek is tudjanak iskolakezdésre új holmikat venni. Most lesz elsős. Ne szólják meg az iskolában, ahogy mások tették azt korábban a nagyobbak esetén.
Amikor kiestek a kezéből a tárgyak, és ez hamar bekövetkezett a látásprobléma után, arra gondolt, hogy nem kellene mindennap kétféle ételt főznie és a szomszéd nénire is naponta ránézni. De ő már csak ilyen gondoskodó teremtés. Ezt látta az anyjától, a nagyanyjától, akik az életüket másokra áldozták. Ám sosem érezték ezt áldozatnak.
Éva fiatalon ment férjhez, ahogy illett. Még megszólták volna az idősek. Bár az érettségi után tervezte, hogy tovább tanul, a szüleivel szegénységben éltek. Lehetősége sem volt a kiugrásra. Ekkor kezdett a tésztagyárban dolgozni. Itt ismerkedett meg Lajossal, aki üzemvezető volt. Mérnökember. A férfi szülei egy diplomás lányt képzeltek el menyüknek. A szerelem azonban erősebb volt, mint a szülők akarata. Összeházasodtak. Boldogok voltak. Eltelt három év, mire a szülők megbékéltek a futószalag mellett dolgozó menyükkel. Akkor nyugodott meg mindenki, amikor az első unoka világra jött. A férfi szülei a fiukat látták a babában.
Aztán jöttek a gyerekek szép sorban. Lány, fiú és a legkisebb is fiú. Őt nem várták, de annál jobban örültek neki. Kivéve a férfi szüleit. Próbálták meggyőzni a fiukat, a menyüket, hogy van más út is. Nem volt. Nem lehetett. Éva ekkor ment neki először és utoljára az anyósának. Életében nem emelte fel a hangját, de ekkor tajtékzott, tört, zúzott. Ő nem lesz gyerekgyilkos!
A legutolsó terhességét nehezen viselte. Segítséget nem kapott. A szüleit a várandóssága alatt veszítette el. Először az apját. Infarktus. Ennyit mondott a doktor. Az anyja a temetés után érezte, hogy nincs sok ideje hátra. A papa vár engem, mondta az unokáknak. El kell engednetek, kérte a lányától és a vejétől. Éva nem tudott tisztán gondolkodni. Azon az éjszakán felriadt. Érezte, hogy baj van. Rohant az anyja szobájába. Az asszony békésen feküdt. Mintha aludna.
Éva a temetés napján nem volt önmaga. Nem akarta elfogadni, hogy az anyja nincs többé. Nem megy el a temetésre, tiltakozott a lelke. A férje és egy rokona támogatta a nőt, aki elájult a sír mellett, amikor a koporsót a mélybe eresztették.
Éva túlélt. Automatikussá váltak a mozdulatai. Tudta, hogy neki dolga van a gyerekekkel, ő feleség és családanya. Nem hagyhatja el magát. De naponta sírt. Sírt, amikor senki nem látta. Egyszer a lánya észrevette, hogy könnyes az anyja szeme. Vele sírt. Ekkor döntötte el Éva, hogy erősnek kell lennie. Még erősebbnek. Nem sírhat.
A nő nagyon várta, hogy megszülessen a legkisebb. Hátha kislány lesz. És akkor az anyját fogja látni benne. De ha kisfiú, akkor az apját.
Egészséges kisfiú, négy kiló tíz, ötvenhat centi. Szép nagy baba, mondta az orvos. A Péter nevet kapta Éva apja után.
Élték az életüket, immáron nagyszülők nélkül. A férfi szülei nem bocsátottak meg. A fiukkal is megszakították a kapcsolatot. A halálhírüket egy rokon közölte. Táviratban. Autóbaleset. Még csak fel sem hívta őket senki. A temetésre Lajos és Éva gyerekestől ment. Éva megrendülve állt a koporsók mellett. Sírt. Mert ő már rég megbocsátott, de alkalmat sem kapott soha, hogy a kisfiút, a kis Pétert megmutassa a nagyszülőknek.
Kétszer próbálkoztak. Először nem nyitottak kaput. A gyerekek csalódottak voltak. Hatalmas csokor virágot vittek a nagyanyjuk születésnapjára. Éva tortát sütött. A nő szíve sajgott. Az ő szülei nem láthatták a legkisebb unokát. Mindent megadott volna, ha egyszer a szülei karjaiba tehette volna a gyereket. Ezek itt, a kapun túl lesik őket, és nem engedik be a gyerekeket. Az unokáikat. A saját vérüket.
A második alkalom Karácsony másnapjára esett. Ajándékokat is vettek. Örömmel és jószívvel adták volna át. Elzavarták őket. Ekkor Éva úgy döntött, hogy nem akar többé ilyen nagyszülőket a gyerekeinek.
Harminchárom év. Éva, ha férfi lenne, azt mondaná, Krisztusi korba lépett. Ám ő máshová lépett. A betegek közé. Nem, nem lehet beteg. Ott vannak a gyerekek. Hitelt is vettek fel, hogy bővítsék a házat a hátsó udvar felé. Már megkezdték az építkezést. Éva is keverte a maltert. Mindent csinált. A férje több műszakot vállalt, és amikor volt idénymunka a termelőszövetkezetben, ment és traktorra ülve szántott.
Behozták a tortát. Gyertyát is tettek rá. Harminchárom szál gyertya. Nem, ez nem halálos betegség. Bár az orvos mondta, hogy számíthat arra, hogy rohamosan romlik az állapota. De élni fog. Hamarosan bottal tud már csak járni. De élni fog. Még az is lehet, tolószékbe kerül. De élni fog. Szükség van rá. Nem fog depresszióba esni. Mert a gyerekeinek szüksége van rá. Mert a férje mit kezdene négy gyerekkel egyedül. A kicsi még csak most kezdi az első osztályt. A gyerekek gonoszak tudnak lenni. Ha tolószékkel megy majd az iskolába a kis Péter elé, lehet, kicsúfolják a kisfiát. Erős lesz. Megígérte magának.
A Boldog születésnapot kezdetű dalon elsírta magát. Előtte állt a négy gyereke. A férje. Egy-egy szál vörös rózsát adtak át. Mindegyik gyerek valami apróságot készített.
Úgy érezte, hogy a szülei is vele vannak. Lélekben.
A tortát felvágták. Diókrémes. Finom, mondták a gyerekek. Amikor később kettesben maradtak a férjével, Lajos egy borítékot nyújtott át.
Egy wellness utalvány volt benne. Erre most nincs keret, mondta Éva. Mindent tudok. Az asztalon hagytad pár napja a leleteket. Elmegyünk. Visszük a gyerekeket is. Nem érdekel a házfelújítás. A férfi szeretettel nézett a feleségére. Tudta, hogy nehéz út vár rájuk. Az utat együtt kezdték és nem engedik el egymás kezét.
A nő szeme könnyben csillogott. Hálával gondolt a Sorsra, amely bár egy nehéz súlyt helyezett a hátára, egy szerető családot is adott mellé.
Éva a férje vállára hajtott a fejét. A négy gyerek hirtelen befutott a szobába. Azonnal az ablakhoz kell jönnöd, kérték az anyjukat. Eközben a férj kiosont a kertbe. Mint a cinkosok, összejátszottak. A nap utolsó meglepetését láthatta a nő. A férje tűzijátékkal szíveket lőtt föl az égre. Piros szíveket.
6600
ktbernadett - 2019. november 24. 10:16:20

Kedves Marica,

Istenem...Nagyon nehéz bármit is írnom...
Ne haragudj..
SadHeartRose

6476
Siposne Marica - 2019. november 24. 08:48:56

Kedves Bernadett!
Szomorú, szép történeted meghatott.
Közel tizenöt éve élek ezzel a diagnózissal.
Négy éve végig ápoltam agydaganattal küszködő férjem, ami egy évig tartott.
Főhősöd példakép! Erős akarattal, hittel, mások iránti felelősséggel, élni akarással.
Mankó: családja végtelen szeretete.
Gratulálok.
Marica

6476
Siposne Marica - 2019. november 24. 08:48:06

Kedves Bernadett!
Szomorú, szép történeted meghatott.
Közel tizenöt éve élek ezzel a diagnózissal.
Négy éve végig ápoltam agydaganattal küszködő férjem, ami egy évig tartott.
Főhősöd példakép! Erős akarattal, hittel, mások iránti felelősséggel élni akarással.
Mankó: családja végtelen szeretete.
Gratulálok.
Marica

6600
ktbernadett - 2019. november 22. 13:45:19

Kedves Magdi,

Köszönöm szépen, hogy időt szántal a novellámra.
Nagyon örülök, hogy tetszik.

A történet vége egyfajta megnyugvást ad.

Szeretettel Heart

6600
ktbernadett - 2019. november 22. 13:30:02

Kedves Rita,

Az élet sokszor indokolatlanul ad hatalmas csapasokat.
A szeretet segít, ad erőt. És ennél a történetnel ez így is történt.

Köszönöm szépen a dicsérő szavakat.

SzeretettelHeart

6600
ktbernadett - 2019. november 22. 13:27:50

Kedves Kitti!

Nagyon örülök, hogy tetszik a novellam.
Köszönöm szépen, hogy időt szántal rá. Heart

6191
Magdolna43 - 2019. november 22. 10:56:16

Kedves Bernadett!
Nagyon nehéz és fájdalmas az élet sokszor kegyetlen, Éva hősiesen viseli amit rámért a sors.
Szeretettel gratulálok, szépen megírt szomorú történetedhez.
Magdi

6542
ritatothne - 2019. november 22. 10:37:24

Kedves Berni!

Bevallom - bár nem férfiasan, mivel nő vagyok - hogy elsírtam magam. Összeszorult a szívem és peregtek a könnyein. Ezek vegyes könnyek voltak, egyrészt az örömé, hogy így szeretik és becsülik az édesanyát, másrészt a bánaté, hogy beteg. Van olyan ismerősöm, aki már több mint harminc éve szenved ebben a betegségben és ha nem tudnánk, hogy beteg, észre se vennénk. Jön, megy, naponta sétál a kutyával, beszélget az emberekkel. Igaz, olyant is láttam, akinek rohamosan romlott az állapota. Talán, ha időben kezdik a kezelést, akkor lassabban halad a kor.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2019. november 22. 08:14:58

Berni! Nagyon szépen kidolgozott írást hoztál egy gyönyörűséges jellemmel bíró főhőssel, aki megérdemelten élvezi családja ( férje és gyermekei szeretetét) Betegségének tudata elkeseríti ugyan, de erős, mint a szikla és erejének köszönhetően szűk kis családja mindenben mellette áll. Megható és szép történet, minden szomorúsága mellett.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.