Márkus Katalin: Karácsonyi történet: Hatodik történet: Szomorú karácsony (2019. december)
A papírdoboz már lassan egy éve, a kamrában álló szekrény tetején porosodott. Belsejében, a selyempapírba gondosan elcsomagolt üvegdíszek aludták hosszú álmukat, de szenteste délutánján már zizegett a sok selyempapír, ahogy nyújtózkodtak, mocorogtak. 
Elsőnek a kicsi aranyozott szélű csengő hallatta hangját. Addig izgett-mozgott, míg halkan megkondult. Először egy kicsit rekedt volt a hangja, ami pár kondítás után már csilingelve szólt. A csengőszóra egymás után nyitották ki szemeiket az üvegdíszek.
Először a csúcsdísz köszönt a csengőnek. Ő egy kicsit fennhordta az orrát, mert szentestétől-vízkeresztig, a karácsonyfa tetején trónolt. Büszke volt vékony, karcsú alakjára, ezért, ha csak tehette kicsúfolta a szépen gömbölyödő üvegdíszeket.
- Jó reggelt csengő! Alig aludtam egy kicsikét, máris felébresztettél éktelen csilingeléseddel! 
- Ne mérgelődj kedves csúcsdísz, - kérlelte a kicsi csengő.
Már majdnem egy éve alszol, és még mindig álmos vagy?
- A csúcsdísznek nem volt ideje válaszolni, mert az időközben felébredt üvegdíszek kórusban köszöntötték a kicsi csengőt.
- Szia kicsi csengő! Öröm újra hallani csilingelő hangodat, oly rég volt már karácsony.
Alig várjuk már, hogy újra egy karácsonyfa díszei lehessünk, és a gyertyák fényében csilloghassunk. A gyerekeket is szeretnénk már látni, kíváncsiak vagyunk, vajon mekkorát nőttek az elmúlt évben.
- Az üvegdíszeknek nem kellett sokat várakozniuk. A papírdobozt valaki leemelte a szekrény tetejéről, leporolta, és bevitte a fenyő illatú szobába, ahol egy asztalkán már ott illatozott a frissen vágott zöld fenyőfa. Óvatos mozdulatokkal valamennyi díszt kicsomagolta a selyempapírból, majd vékony cérnával felkötötte őket a fenyőfa ágaira. Ott forgolódtak boldogan, egymás közelében. Csodálatosak voltak. A zöld és a kék színű üvegdíszekre ezüst festékkel festettek kacskaringós indákat, leveleket. A piros színűeket aranyfestékes minták díszítették. Pár darab aranyozott csillag és ezüst holdacska is forgolódott a gömbölyű üvegdíszek között. Végül a karcsú, de gőgös csúcsdísz is felkerült az őt megillető helyre, a fenyőfa csúcsára.
Valamennyien boldogok voltak, hogy újra részesei lehetnek a család örömének. Egy kicsit furcsállták, hogy az elmúlt években oly boldog mosolyú édesanya arcán, most egy csepp öröm sem látszott. Összeszorított szájjal, szinte gépies mozdulatokkal díszítette a fenyőfát. Felcsíptette az apró, ezüstszínű gyertyatartókat is, melyek vékonyka gyertyáikkal kecsesen egyensúlyoztak a fenyőfa ágain. Csillagszórók és angyalhaj felrakásával fejezte be a díszítést. A szaloncukrok egy fonott kosárkában kerültek a fa alá.
Még egy kicsit igazított a díszeken, majd egy halk sóhajtással nyugtázta, hogy a fenyőfából, gyönyörű karácsonyfát varázsolt. Kinyitotta a szekrényajtót és elővette a gondosan becsomagolt ajándékokat. Szépen elrendezte őket a fa alatt, majd egy pillanatra az ablak felé tekintett, mintha várna valakit. Zsebkendőjével megtörölte könnyáztatta szemeit és lassan kiment a szobából. 
Alig csukta be maga mögött az ajtót, az üvegdíszek izgatottan suttogni kezdtek. A fa tetején trónoló csúcsdíszt idegesítette az üvegdíszek suttogása, ezért mérgesen rájuk szólt.
- Hallgassatok már el, legyetek csendben! Ti nem láthattátok, de én innen fentről igen, hogy ma az ajándékok száma eggyel kevesebb mint tavaly. Legyetek csendben! Majd ajándék osztáskor megtudjuk mi történt.
- A karácsonyfa díszek bizony jól sejtették, hogy valami megváltozott a családnál. Sajnos, ők nem tudhattak az édesapa váratlan, gyors lefolyású betegségéről, és haláláról.
Pár perc múlva az édesanya visszajött, meggyújtani a gyertyákat és a csillagszórókat, majd csengetett a kicsi csengővel. A csengőszóra kinyílt a szoba ajtó, amely mögött izgatott kíváncsisággal várakozott a három kisgyermek. Az ötéves ikerfiúk és a három éves kishúguk tágra nyílt szemekkel, csodálkozva nézte a gyönyörű karácsonyfát.
- Boldog karácsonyt kicsikéim! - ölelte magához gyermekeit az édesanya, aki eddig a pillanatig bírta visszatartani zokogását. A kisfiúk és a kicsi lány sírva bújtak édesanyjukhoz. Nem érdekelték őket az ajándékok. Hangosan szipogva, szinte egyszerre kérdezték. - Édesapa ugye eljön ma este?
- Ezt már sokszor megbeszéltük kicsikéim, hogy édesapát mi már soha többet nem láthatjuk, de a szívünkben, a lelkünkben mindig velünk van. Ő már a mennyországból vigyáz ránk.- válaszolta szomorúan az édesanya, és átölelte a síró gyermekeket.
- Az üvegdíszek döbbenten hallgattak, még a gőgös csúcsdísz is szomorúan tekintett le a síró családra. 
A néma csendben váratlanul megrebbent az ablakot takaró csipkefüggöny. A levegő egy kicsit hűvösebbé vált, és a légáramlattól elaludt a gyertyák lángja. Hirtelen sötétség borult a szobára. A meglepődött gyerekek abbahagyták a sírást és még szorosabban ölelték édesanyjukat, akinek össze-vissza kavarogtak gondolatai. 
Lelke mélyén szerette volna hinni, hogy itt van, eljött, de tudta, ez képtelenség. Vagy talán mégis? Lehet, csak a kint tomboló hideg szél lebbentette meg a függönyt, - hessegette el gondolatait.
Már készült megmozdulni, hogy villanyt kapcsoljon, amikor úgy érezte, mintha valaki állna a háta mögött és átöleli őket. Nem mert megmozdulni, félt, hogy megtöri a varázslatot. Csak pár pillanatig tartott ez az állapot, de a gyerekek is észlelhették, mert suttogva kérdezték.
- Édesapa angyalszárnyon leszállt hozzánk? 
- Igen, édesapa már egy angyal, és eljött megnézni bennünket és a gyönyörű karácsonyfánkat. Tudjátok gyerekek, szentestén mindig történhetnek csodák. 
Énekeljünk valami szépet a ma született kis Jézuskának. Halk hangon énekelni kezdett: Mennyből az angyal, lejött hozzátok...
- A gyerekek vékony cérna hangjukkal bekapcsolódtak az éneklésbe. Mire az ének végére értek, egy kicsit megnyugodtak. 
- Ideje lenne villanyt gyújtani, és megnézni az ajándékokat. Ha nem nézitek meg, akkor reggelre a Jézuska valamennyit vissza viszi.- biztatta a gyerekeket.
Felkapcsolta a villanyt és újból meggyújtotta a karácsonyfa  apró gyertyáit. Az üvegdíszek csodálatosan ragyogtak, még a morgós csúcsdísz is mosolygott a fa tetején. A gyerekek pedig boldog kiváncsisággal bontogatták ki ajándékaikat. Képeskönyv, alvósbaba, kisautó került elő a dobozokból. Nagy volt az öröm, mindenki a Jézuskától kért ajándékot találta a fa alatt. 
Az édesanya szomorúan ült a fotelban, és könnyes szemmel nézte önfeledten játszó gyermekeit. Gondolatai azonban elhunyt férjénél jártak. Mennyire más lenne ez a karácsony, ha itt lehetne velük, úgy mint eddig. Nagyon hiányzott neki férje, akire mindig számíthatott, akivel együtt örültek a gyermekek érkezésének, akivel szerették volna őket közösen felnevelni. A nem várt betegség aztán mindent felborított, hiába küzdöttek és tettek meg mindent a gyógyulásért, sajnos alul maradtak.
- Szeretném hinni, ma este valóban itt volt velünk, mert ez erőt ad a folytatáshoz. Erősnek kell lennem a három apróság miatt, őket még fel kell nevelnem. Amikor idáig jutott gondolataival, már nagyon későre járt. A gyertyák is csonkig égtek, a gyerekek is elálmosodtak. 
- Ideje ágyba bújni kicsikéim, holnap majd újra játszhattok a játékokkal. Köszönjetek el a karácsonyfától,  már ő is szeretne aludni.
- Hamarosan sötétség borult a szobára, és az üvegdíszek újra suttogni kezdtek.
- Sok karácsonyt megértünk már, de a mait soha nem fogjuk elfelejteni. A kicsi csengő bánatosan kondult egyet, a gőgös csúcsdísz tőle szokatlan módon, elérzékenyülve mormogta, - hiába csillogunk, szomorú, nagyon szomorú ez a karácsony.
6653
pepa24 - 2019. december 05. 00:09:25

Szomorú, de felemelő is ez a történet, benne a karácsony apró és nagy csodáival meg az egyik legfontosabb részével: a tiszta szeretettel.

6542
ritatothne - 2019. december 04. 17:34:47

Igen, elhiszem, hogy szomorú az a karácsony, ahol az édesapa a kicsi gyermekei és felesége mellett már nem lehet.

Szeretettel olvastam.

RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.