Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Arthur Z. Balogh: Az Őrangyal (2019. december)
« Nem könnyű az őrangyalok élete. Jobb híján ezt a nevet használom, mert erre kereszteltek az emberek. Pedig mondhatnám« villám őr »vagy« pont őr », nem is tudom pontosan, pedig az egyik ilyen név közelebb áll a valósághoz.
« Mert nem vagyunk mi angyalok. Arról nem is beszélek, hogy az angyalok nem léteznek. Ez egy valami emberi megközelités, a valóság eltorzítása a képzelet hatása alatt. Szerintem a baj az, hogy mindent a saját szintjükre csökkentenek, hogy kielégitsék vágyaik és álmaik, mely szerint az emberek az istenekre és szolgáikra hasonlitanak.
« Pedig nem vagyunk az istenek szolgái és nem hasonlitunk az emberekre sem. Egy másik dimenzió lakói vagyunk, de ezt senki nem érti meg. Mindég a titokzatost, a természet felettit keresik. Valódi formánk érthetetlen és elfogadhatatlan !
« Bizonyos dolgokban képességeink úgy tűnhetnek fel, mint isteni hatalom: csodatevő. Például, a fizikai akadályokat nem ismerjük. Képes vagyok beilleszkedni az emberi szellembe anélkül, hogy jelenlétem észrevenné.
« Valójában az idő és a tér egy hasadásán keresztül érkezünk ide, és a tudomány számára eddig ismeretlen fajta sugárzás vagyok.
« A meglepő, hogy az emberek időtlen idők óta sejtik jelenlétünk. Mindég őrangyalukról, jó csillagjukról beszélnek érezve hatásunkat.
« Mondanom sem kell, hogy soha nem szeretünk egy földi nőbe s igy bukott angyallá sem változunk. Ez valóban képtelenség. Hogy úgy mondjam, mi más fizikai törvények hatása alatti lények vagyunk. Képesek beleszólni az életükbe megőrizve anyagtalanságunkat, de képtelenek fizikai erőfeszitésre és kapcsolatra.
« Nem tudok visszatartani egy embert a könyökénél fogva, ha megbotlik egyensúlyát elveszitve. Semmi fizikai kapcsolat közöttünk, tehát sem érzelem, sem vágy, hogy átváltozzunk és testileg szeressünk egy földi nőt. Ezt nem lehet, ez semmi más, mint az önök romantikus vágyaik. Maguknál végső fokon minden csak nemi kapcsolat.
« Nem könnyü az őrangyalok élete. Létezésem az idők kezdete óta az emberekhez fűződik, megpróbálom önöket befolyásolni. Csak erre vagyok képes. Közöttünk csak egy kapcsolat lehet: a befolyásolás.
« Egyik képességünk a közel jövő ismerete, s így próbáljuk önöket jó irányba terelni és hatással lenni.
« Megelőzöm gondolatait. Úgy érzi, hogy szabadon dönt és választ a különböző lehetőségek között. A jó választás a befolyásom eredménye.
« A kellemetlen az, hogy erőfeszítésemet nem mindég koronázza siker. Gondolataim úgy érzi mintha a magáé lenne, de vágyai képesek elnyomni és rossz irányba terelni. Ez történt nemrég egy fiatal védencemmel. Mondhatom, hogy kedveltem mert nagyon tehetséges volt és fényes jövő volt elötte. Megakadályozva…Nem, megnyugtatva és logikusan mérsékletre kényszeritve, hogy a sebesség imádata ne befolyásolja életét, ragyogó jövő várt rá. Minden idők legnagyobb fizikusát làttam benne. Majd, hogy átlebegett a tanulmányain! Már tanuló korában többször feltette a kérdést, honnan jönnek a tanárait is meglepő gondolatok ?
« Természetesen, a tudást én öntöttem belé. Számomra ez olyan mintha egy szöveget diktálnék. Neki csak ismételni kellett, amit sugalmaztam. Az alap, képességei tőle jöttek, szülői örökség volt, én csak segitettem, kifejlesztettem, jó mederbe tereltem ismereteit.
« Egy délelött amikor motorjára űlt, — szülei ajándéka, — láttam az utat, ahol rohanni akart. Láttam a gépkocsit kifordulni egy keresztútról 6 perc és 18 másodperc múlva és a fiú véres testét a betonon.
« Mindent megpróbáltam. Eszébe jutott, hogy délután egy kis tanulmányt kell irnia s elötte a könyvtárban megkeresni néhány jegyzetet. Tétovázott. Mérlegelt. Láthatóan győztem. Sikerült jó irányba terelni. Visszamentünk a garázs felé. Csak néhány lépés, és vágyai ismét hatalmukba kerítették.
« Csak egy félóra, gondolta, nem veszitek sok időt. Csak én tudtam, hogy lemondott életéről.
« Izgalmában észre sem vette, hogy lábujhegyen kiosontam szelleméből. Nem tudta, hogy őrangyala hagyta el. Azt érezte csak, hogy egyedül maradt, valami furcsa elszakadást. Hiányérzet? Ki tudja? Boldogan űlt motorjára és elindult. Egyedül, nélkülem. Senki nem maradt a fülébe suttogni a saját álmainak tűnő gondolatokat.
« Nehéz volt elviselni a sikertelenséget. Mert mi ketten, — az ember és őrangyala, — mondhatom, hogy egymásba vagyunk fonódva. Szimbiózisban élünk. A mindenség minden életformája ellenálhatatlan mágnesként húz magához bennünket.
« Persze, elképzelhető, hogy paraziták vagyunk. Kihasználjuk az embereket. Milyen tévedés ! Mi nem függünk senkitől. Nem akarjuk és nem kívánjuk leigázni a lényeket, öntudatuk megkaparintásával. Ebben a mindenségben szükségünk van a teljes szimbiózusra, — mielőtt újra találunk egy idő és tér hasadékot, — hogy visszatérve a mi dimenziónkba éljük életünk.
« Mondhatnám, hogy olyanok vagyunk, mint a csavargók, keresünk és mindég találunk.
« Szeretjük az embereket ? Nem. Nem táplálunk ilyen érzelmeket a különböző életformák irányában. Ebben a kiterjedésben mi idegenek vagyunk, de valamit csinálnunk kell! Létezésünk csak úgy érzékelhető, ha hasznosak vagyunk. Csak önökön keresztül létezünk.
« Ezt nem érthetik, mert képtelenek elképzelni, mivel az absztrakció önöknek teljesen idegen, hogy milyen az állandó összeolvadás ágy másik lénnyel. Annyira az anyagi élet befolyása alatt àllnak, hogy az egyesülés ideája csak nemi kapcsolatot takar. Fizikai behatolást.
« Világukat a szemükön, benyomásaikon keresztül nézzük. Ha valamiért elhagyom, aki befogadott, többé nem látom azt, amit a házigazda lát. Az együttélés alatt megismerem az önök valódi környezetét, de csak felületesen, nagy vonalaiban. Egyedül, a valóság mögötti réalitásban vagyok, ami az érzékelt és észrevett dolgok mögött van.
« Ezt nehéz elfogadni, tudom. Csak a valóság egyetlen formáját ismerik, amig én, különböző megnyilvánulásait is.
« Időnként a kapcsolat az ember és őrangyala között annyira tökéletes, — hogy miért, ezt nem tudom, — hogy az ember érzi egy másik saját önmaga jelenlétét a fejében.
« Ez történt egyik fiatal vendéglátómmal. Abban az időben, — nem emlékszem pontosan, — 14 vagy 15 éves volt, eltűntem néhány napra. Észrevette távozásomat. Egyedül volt. Mintha elhagyták volna. Azt mondta környezetének, hogy a lelke hagyta el.
« Valóban kiürült. Koraérett fiú, verseket írt. Nagyon szép verseket. Véletlen formálta közös életünk, életem egyik legnagyobb sikere volt. Ellenállás nélkül követett. Mint egy üres vázába, úgy töltöttem belé a gondolatokat. Én diktáltam, s neki csak másolnia kellett egy iskola füzetbe.
« Számomra is csodálatos gyakorlat volt. Még soha nem történt velem, hogy véletlen adta társam fizikailag érezze jelenlétem.
« Együttmüködésünk és közös életünk szerencsére hosszú és hasznos volt. Ösztönszerüleg érezte, hogy nélkülem nem létezett. Hogy egyetlen jó gondolata sincs. Hogy időfecsérlés a fejét törni és próbálkozni írni, valami ötletet találni és helyesen megfogalmazni. Tudta, hogy várni kell az általam választott pillanatot, éjjel vagy nappal a percet, amikor megállás nélkül töltöm belé a gondolatokat és a mágikus szavakat.
« Újra boldog volt, amikor visszajöttem elfoglalva helyem az életében. Többé nem volt elveszett, nem volt egyedül.
« Most is rajta keresztül, a szavain keresztül magyarázom az őrangyalok valóságát. Ha ránk gondolnak vagy rólunk beszélnek, soha nem kell elfelejteni: nem könnyű az őrangyalok élete.
*



Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.