Dr.Horváth Gábor: Picinke és a Mikulás
Történt egyszer télidőben, úgy Miklós nap tájékán, hogy Picinke, az aprócska cinke, megpihent egy óvoda udvarán. Éhes volt szegényke. Gondolta megnézi; rejteget-e erre csőrébe valót a fák kérge. Sokáig röpködött egyiktől a másikig, kutatott, füttyögött, de hiába. Nem volt ott se pók, se hernyó, se nagyocska, se apró.
„Kicsi-sincs, kicsi-sincs” - trillázta.
Már éppen indulni készült, hogy a szomszéd fáin nézzen körbe, mikor egy kedves dalocska jutott a fülébe.
- „Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el hozzánk Télapó!”
Repült, a hang irányába, hogy legalább a hang kisgazdáit lássa. Egy ablak mögül szállt az ének, és mit látott, hogy benézett? ...
Sok kisgyerek ült ott szépen a jó meleg szobában, közöttük meg - pont középen - Télapó, tűzpiros ruhában. Lábán prémes csizma, vállán színültig telt puttonya. Mindenki láthatta; valamire készül, csak az ének végét várja. Aztán, mikor elült a dal, megnyílott a puttony szája...
Csokoládé, cukorka, aszalt szilva, datolya, narancs, dió, mogyoró... Hogy mi egyéb került ki onnan, nem sorolom előre. Láthatta, aki ott volt, hisz kapott is belőle.
Annyit azért elárulok; a puttonyban virgács is lapult suttyomban. Igaz, nem került gazdája, mert mindenki jó volt abban az óvodában.
Picinke, a boldog gyerekeket nézte, közben egyre az járt a fejében:
- Mennyi finomság! Jutott mindenkinek. Csak legalább egy morzsája pottyant volna ide, a párkányra. Annyi talán nekem is járna. . .
Nem kérnék sokat, csak egy „kicsi-két, kicsi-két”.
Hát, úgy látszik, az én énekem hiábavaló. Madarakhoz nem jár Télapó!
Ahogy ott búsan nézelődött, csőre, vagy a szárnya tán, az ablaknak verődött. Egyszerre fordult minden szem feléje.
- Nézzétek már! Bejönne egy kismadár.
- Vajon mit szeretne? Fázhat kint szegényke. Óvó néni! Eresszük be!
- Szó se lehet róla. Ha ablakot nyitnánk, megijedne, odébbállna. Fák között van az odúja, ha fázna, odabújna.
Na, ekkor megszólalt a Mikulás:
- Ho-ho-ho-hó! Nem kell annak semmi más, csak valami étek féle. Merthogy ilyenkor, télidőben kevés jut eléje.
- Adok én a csokimból - szólt az egyik kislegény.
- Én a narancsomból - így a másik.
A harmadik meg ekképpen;
- Nekem kalács az uzsonnám, szívesen megosztanám. . .
A nagy jószívűség láttán csak mosolygott Télapó, aztán így folytatta.
- Csoki, narancs, kalács? Csupa finomság tinéktek, ám kismadárnak nem való az efféle étek. Szalonna, dióbél, meg napraforgó. . . És az sem csak úgy, kiszórva a hóra. Etetőtál is jó volna.
Mikor idáig jutott, benyúlt a puttonyba, s mit gondoltok mi került onnan elő? Ha hiszitek, ha nem, egy takaros madáretető.
- Tegyétek csak hamar, oda a párkányra, én meg addig diót török, hogy legyen a tálkába.
Ragyogott Picinke szeme, de bármilyen éhes volt, nem fogott még bele. Elrepült a társaiért előbb, hogy ők is ehessenek vele. Aztán, mikor együtt volt a népes madársereg, kopogott a sok kis csőr, fogyott az eledel. . .
A gyerekek nevetgélve nézték az ablak mögül, Picinke meg így szólt a társaihoz végül:
- Szeretnek a gyerekek, úgy látszik, de látjátok-e? Szeret minket a Mikulás is.
A sok kismadár füttyögött, csivitelt.
„Csuda-jó, csuda-jó” - trillázgatták. . . És ez azt jelenti cinkenyelven; köszönjük gyerekek, köszönjük Télapó.
Hanem azt majd otthon se felejtsétek; ha kismadár kopogtat nálatok, ott is jusson neki étek!
6191
Magdolna43 - 2019. december 15. 19:17:48

Kedves Gábor,
Ha rányomsz a Magdolna 43 ra a novellák közt található
mesém, az utolsó "Tündérkönnyek "
Üdvözlettel,
Magdi

6659
horka - 2019. december 15. 18:31:16

Kedves Magdi!
Méltányoló szavaidat olvasni "csuda jó- csuda jó". Smile
A Te meséidet hol találom?
Üdvözöllek, Gábor

6191
Magdolna43 - 2019. december 15. 15:34:32

Kedves Gábor!
Elbűvölő mesédhez szeretettel gratulálok, nagyon kedves.
Én is szívesen írok és olvasgatok meséket.
Szeretettel gratulálok,Magdi

6659
horka - 2019. december 12. 23:58:57

Kedves Ágnes!
Köszönöm elismerő szavaidat. Akkor is jólesnek, ha tudom, Kányádihoz közönséges halandó nem hasonlítható. Unokáinak mesélő nagypapa vagyok, pici kincseim csillogó szemei az én gyémántjaim.
Bolygó azóta elfeledte a méltánytalanságot. Smile

6578
nagyagnes - 2019. december 12. 23:02:19

A Picinke írója az új Kányádi Sándor?
Szinte dallamos az írás, sajátos, egyedi stílussal, utánozhatatlan. Pajkos báj benne és kedves, nagyon-nagyon.
Hát a múltkori kutyus vajon mit csinál? Az a seszínű bolhás! Életem egyik nagy ajándéka volt az!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.