Plesovszki Hajnalka: MACSKÁS (mese deviánsoknak)
Hol volt, de inkább hol nem volt... Állt az erdő közepén egy nádfödeles kunyhó, amelynek homlokzatára festékszóró spray-vel ezt fújták: LAK-ÁS. Ki és miért csinálta? Kérdezzétek meg a gyepfütykösi tagelőt! Egyébként igen elegáns, körpanorámás vityillócska volt ez a kulipintyó, és négy jó barát lakott benne: egy bosszorgány, egy sárkány, egy csíkos morcsák meg egy próbagoblin.
A bosszorgány hasonlított a boszorkányokhoz: púpos volt, hatujjú és összenőtt a szemöldöke. Csakhogy az orra vas helyett pillepalackból készült! Elég hülyén hangzott volna, hogy "élt egyszer egy pillepalack orrú bába", ezért lett belőle inkább bosszorgány. Viszont remekül tudott varázsolni!
Ami a sárkányt illeti, egyfejű volt, bár nem úgy, mint Süsü. Ez a sárkány háromfejűnek született. Valaha kedvenc szórakozása volt, hogy királyfiakkal verekedett, aztán megölte és fölfalta őket. Néha ugyan megfeküdte gyomrát a sok lovagi páncél, kard meg korona, de oda se neki! A gondtalan élet addig tartott, míg a fenevad nem találkozott egy elvarázsolt királyfival. A királyfi végrehajtónak álcázta magát, és adótartozás miatt elvitte a sárkány két fejét. A fenevad többé nem evett meg senkit, csupán lángot fújt időnként, a gyomorégése miatt.
A csíkos morcsák egészen különleges lény volt. Nem hasonlított senkire és semmire, legföljebb egy másik csíkos morcsákra, ami viszont nem létezett. A csíkos morcsák nagyon büszke volt erre, meg önmagára, ezért egész nap nem csinált semmit. Vagyis a nyelvét öltögette, köpködött, néha káromkodott is, de nem lehetett érteni, hogy mit.
A próbagoblin, mint a neve is mutatja, próbált igazi goblin lenni, azonban sehogy sem sikerült neki. Folyton elkövetett valami goblinhoz méltatlan dolgot, például fogat mosott, kinyomkodta a pattanásait, vegánkaját rendelt az étteremben, sőt, fizetett is érte! Nem csoda, hogy a B-irodalmi Manóügyi Hivatal meg a Legfelsőbb Koboldság örökké visszadobta a kérvényét, és nem engedélyezte, hogy igazi goblinná váljon.
Így állt a helyzet, amikor egy sötét, szeles, hózivataros nyári napon a négy jó barát vityillójának csendjét dörömbölés verte föl. Pontosabban dorombolás. Egy kandúrmacskából jött a hang. Ott ült az állat a kunyhó közepén, és fogalma sem volt róla senkinek, hogyan került oda. A négy barátnak: a bosszorgánynak, a sárkánynak, a csíkos morcsáknak meg a próbagoblinnak biztosan nem. Csak bámultak a macskára, az meg visszanézett rájuk, aztán abbahagyta a dorombolást, és miákolt néhányat.
- Szerintem most köszönt - szólt a próbagoblin.
- Szerintem meg egyáltalán nem! - vágta rá a sárkány.
- Szerintem azért nyávogott, mert éhes - jelentette ki a bosszorgány.
- Szerintem meg brinlughurnaz! - kiáltott a csíkos morcsák szinte tökéletesen érthetetlenül.
A kandúr ezzel végleg beköltözött a házba, és a négy barát mindent megtett, hogy jól érezze magát. A bosszorgány a legfinomabb ételeket varázsolta neki, fürjpástétomtól a tejszínhabig. A sárkány macskakosarat készített saját pikkelyeiből. A morcsák tulajdon csíkjaiból tekert gombolyagot, hogy legyen mivel játszania. A próbagoblin pedig naponta fésülte és hetente fürdette, hogy selymes és fényes legyen a szőre.
A macska mindezekért cserébe időnként dorombolt, olykor nyávogott, és néha hagyta magát megsimogatni. Egyébként is így tett volna, ám ezt a jó barátok nem tudták. Össze is vesztek alaposan, hogy melyikük legyen a macska gazdája.
- Természetesen én - szólt a bosszorgány -, hiszen én etetem!
- Ostobaság! - fakadt ki a sárkány. - A macska, ha éhes, képes egeret fogni. Bezzeg, ha én nem készítek neki kosarat...!
- Akkor a szőnyegen aludna vagy a fotelben vagy egy faágon - mordult a morcsák. - Én viszont a csíkjaimat adtam oda, hogy játszhasson, szalákesévi...!
- Kit érdekelnek a csíkjaid? - vágott közbe a próbagoblin. - Ha én nem fésülném és fürdetném...!
- Akkor tisztára nyalogatná magát, azért macska! - visongott a bosszorgány.
Ezzel hát nem jutottak közelebb a megoldáshoz. Ha van egy kis eszük, annyiban hagyják a dolgot, de mert nem volt, és már ők sem voltak jó barátok, folytatták a veszekedést.
- Mindenki tudja - rikácsolta a bosszorgány -, hogy a macskához leginkább egy boszorkánynak van jussa, én pedig...!
- Te csak egy selejt vagy, egy PET palack orrú banya! Mindjárt laposra taposlak! - fenyegetőzött a morcsák. - Engem illet a macska, mivel én vagyok a legkülönb. Nincs hozzám hasonló!
- Ki akarna hasonlítani rád, te csíktalan nyomoronc? – bömbölte a sárkány. – Semmi sem vagy, még állat se, csak egy izé! Bezzeg én, a legnagyobb és legerősebb! Tüzet fújok, ha úgy akarom...!
- Én is tudok tüzet fújni! - ordított fel a próbagoblin. - Ha égő taplót dugok a valagamba és szellentek, lepörkölöm a maradék fejedet, te ősgyík!
- Mit mondtál az anyámra? - üvöltötte a sárkány.
- Neked nem is volt anyád! - visította a bosszorgány.
- Te meg azt se tudod, mit jelent a szó, hogy anya! - kiabálta a próbagoblin.
- Hogy mertek anyázni?! - őrjöngött a morcsák. - Dodekaéder!!!
A borzasztó szitkozódás után egymásnak estek, és olyan tömegverekedés tört ki, hogy bármelyik III. osztályú focicsapat szurkolói tábora megirigyelhette volna! Bunyó közben a bosszorgánynak megolvadt a pillepalack orra, a sárkánynak kipotyogtak a fogai, a morcsáknak kiütéses lett egyik testrésze, ő se tudta melyik, a próbagoblinnak meg ellopták az ótvart a fejéről.
A szörnyű háborúskodás közben a macska nyugodt derűvel üldögélt megszokott helyén, és elégedetten dorombolt.
A verekedést befejezve a négy egykori barát a kunyhó négy sarkába vonult sebeit ápolni, és bosszút forralni. Hárman közülük nyomban elaludtak, a negyedik, a bosszorgány azonban nem! Ő varázserejű volt, ráadásul intelligens, ezért rögvest nekiállt, hogy megtorolja a rajta esett sérelmet.
A sárkánynak összekócolta a haját, a próbagoblinnak eltüntette fél pár zokniját, a hűtőből kipakolta az összes sört, ami a morcsáké volt, és megitta. A bosszorgány úgy gondolta, a többiek majd megpukkadnak dühükben, ám ehelyett ő pukkadt szét a rengeteg sörtől, és holtában belecsorgott a morcsák köpőcsészéjébe.
Amikor a morcsák felébredt, azt hitte, hogy miután valaki megvedelte a sört, belebrunyált a köpőcsészébe. Nyomban a sárkányra kezdett gyanakodni, ezért a csésze tartalmát a fenevad képébe zúdította. A sárkány fölriadt és haragudott, de tűz helyett már csak gőzt volt képes pöfögni, aztán összement, és gyíkká változott.
Azonban még így is dühös maradt, ezért beleharapott a morcsák egyik földre lógó testrészébe. A morcsák felüvöltött a kíntól, továbbá megtébolyodott. Aztán elrohant, hogy a mocsárba dobja a gyíkot, majd utána ugrott: együtt fulladtak meg.
A próbagoblin egyedül maradva kezdte magát a kandúr gazdájának érezni, és emiatt boldognak is, amikor csöngettek. A posta hozott levelet az Egyesült Manó- és Koboldügyi Minisztériumtól. Közölték benne, hogy macskatartás vádjával perbe fogják, továbbá örökre eltiltják a goblinná válástól.
A próbagoblint elfogta a kétségbeesés. Mihez kezdjen immár? A morcsák köpőcsészéjében még lötyögött egy kis zavaros lé, azzal nyakon öntötte magát. Ez követően felnégyelte testét, majd a halál beállta után föltelepedett kísérteni egy e célból portalanított polcra.
A kandúr dorombolt, aztán jólesően miákolt egyet.
- Végre kinyírtam a négy hülyét! - gondolta. - Azt képzelték, hogy egy macskának lehet gazdája? A macska az ura mindenkinek!!!
A kandúr ezután tovább dorombolt, ám egyre kevésbé lelkesen. Végül abbahagyta, mert rájött, hogy unatkozik. Talán átfesthetné a vityilló feliratát: LAK-ÁS helyett MACSKÁS, ez igazán remekül mutatna! Aztán jobb ötlete támadt. Az Üveghegyen innen, az Óperenciás tengeren túl hallotta, hogy van egy hely, ahol befogadják - nem, nem a kóbor macskákat - hanem az írásműveket. A sikernek pedig esetleg záloga lehet, ha egy alkotásban kisgyerek vagy négylábú cukiság található. Hát ebben a műben akad az utóbbiból, ha meg mégse, majd azt hazudja, hogy de. És ami a legfőbb az egészben, itt van
VÉGE!
6653
pepa24 - 2019. december 15. 21:37:21

Kedves Kitti
egyfelől nem csodálkozom.
Ez a művem még rég egy blogpályázatra íródott, ami annyira képtelen volt, hogy egyből a szívembe zártam. (Tőlük származik a "morcsák", a "próbagoblin", vagy az "összekócolt haj" ötlete. Na meg az, hogy MACSKA legyen a történetben.) Hát én az ő kissé(?) deviáns kiírásukra alkottam egy deviáns "mesét", amit - más okok miatt - oda sosem küldtem el. (A műfaja egyébként "morbidiáda". Bár ez a meghatározás nem tőlem származik, szerintem találó.) Az én fentebbi művemnek csak akkor van értelme(?) ha megfelelő nézőpontból közelítesz hozzá: terpeszállás... törzshajlítás... kukucs! Grin
Egyébként köszönöm, hogy olvastál, és mert tetszésed ellenére is megtetted, kétszeres érték. És köszönöm az őszinte bírálatot is! De ahogy már "emlytettem" Wink : a hiba nem FELTÉTLENÜL az Ön készülékében van! Grin

6653
pepa24 - 2019. december 15. 21:23:43

Kedves Rita
remekül jellemezted az "általános értelemben vett" macskát. (Kipling is hasonlóképp tett.) Az pedig, hogy nem vagy deviáns Smile csak növeli olvasói értékedet! Ez az írás amolyan poén-pamfletnek készült, nem kell komolyan venni, csak szórakozni a sorokon és a sorok közt...

5396
Kitti - 2019. december 15. 11:38:11

" miután valaki megvedelte a sört, belebrunyált a köpőcsészébe. Nyomban a sárkányra kezdett gyanakodni, ezért a csésze tartalmát a fenevad képébe zúdította."

Megleptél Hajni ezzel a művel. Nyilván nem gyerekeknek írtad, utalnék a fenti idézetre. Smile Felnőtteknek pedig kissé infantilis olvasmánynak tartom, főleg, mert tudom, hogy milyen rendkívül jó alkotásaid vannak. Számomra annyira életszerűtlen maga a történet ( tudom, hogy mese) , hogy képtelen voltam felfedezni az összefüggéseket, mint pl. Rita. Ő valami macskáról ír, nekem nem is jött le miről van szó. Smile
Ne haragudj Hajni, nekem ez nem jött be, persze ez csak és kizárólag az én hibám.
Szeretettel voltam itt. Rose

6542
ritatothne - 2019. december 14. 13:27:09

Talán nem baj, vagy nem kizáró ok, ha nem vagyok deviáns, mert így is élvezettel és tetszéssel olvastam ezt a kis sztorit. Így igaz, hogy a macska öntörvényű és remekül elvan egyedül, de azért azt elvárja - a szolgáitól - hogy legyen enni- és innivalója, kényelmes helye és ha kedve van, akkor doromból, ha meg nincs, akkor hagyják őt békében.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.