Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Siposné Marica: Vonaton
Ingajáratban vagyok Tatabánya-Budapest között.
Lányomnak eltörött a lába, segítségre van szüksége.

Helyet keresek a vonaton, még nincsenek sokan, az üres helyek táskákkal, szatyrokkal tele.
Jobb kéz felől két hatvanas úr olvas, bal kézről két középkorú hölgy beszélget.

Szeretnék leülni, de senki nem "veszi a lapot", útban vannak a csomagok.
"Vacillálok". Kinek szóljak, ha már nem veszik észre, hogy ott állok.
Könyv a kezemben, olvasni vágyom, az urakat szólítom meg: Uraim! Szabad itt egy hely?
Kénytelen-könnyetlen az egyik, felveszi pakkját.
Így már hárman olvasunk.

Állomásról, állomásra egyre többen leszünk.
Hölgyek mellé áll egy fiatalember,- szabad ez a hely?
Megengedik, hogy leüljön.

A vonat ajtaja mellett elég nagy a tér, egy pár ölelgeti, szeretgeti egymást, a lábuknál guggol
egy 7-8 év körüli kisfiú, akiről tudomást sem vesznek.
Intek a kisfiúnak, jöjjön, itt van még egy hely gondoltam, beszélgetek vele.
Int, nem jön. Várja, tán észreveszi anyja vagy apja, ki tudja melyik, ő is szeretetre vágyik.

Bicske állomásnál, korombeli, szép korú hölgy száll fel, s türelmesen vár, talán az egyik hölgy
felveszi csomagját. De nem!
Nem tudom megállni szó nélkül: -Eltetszene venni a csomagját?
Nékem ezt mondani sem kellene, pedig nem volt gyerekszobám!

Kelenföldön leszállok. Észre sem veszem, a "szép korú" hölgy mögöttem.
Köszöni.... hogy mertem szólni?
Azért, aminek természetesnek kellene lenni?


2019. december.12. Siposné Marica
6208
Kankalin - 2020. február 20. 18:11:59

Szia Marica!

Megdöbbentő, amiről írtál, de gyakori jelenség. Sajnos rossz irányba halad a világ. Az emberekből kezd kihalni a ...
lélek. Talán így fogalmaznám meg, ami tapasztalható.
Csak remélni tudom, hogy lesz pozitív változás. Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

1593
MT - 2020. február 01. 20:54:47

Kedves Marica, szeretettel olvastam ezt az írásodat is.
Sokaknak nem természetes, hogy ölükbe véve csomagjukat hellyel kínálják az álldogálót.
Remekül megfigyelt emberi jellemeket villantasz fel most is.
Ezért is kedvelem az írásaidat. Rose

Pilla

5548
babumargareta - 2019. december 23. 20:23:44

Marica kedves ,jó szemlelő vagy.Smile
Bár ez nem egy dicsőség adott helyzetben.Mindenki kellene ismerje az illem-kódot,még akkor is ,ha nem volt gyerekszobája.
Szeretettel és élménnyel olvastam kedvesen intő soraidat!
Gratulálok sok szeretettel !......BabuHeart

4005
zelgitta - 2019. december 17. 23:35:09

Nagyon helyesen cselekedtél. Én is szóltam volna, de már az elején.
Áldott Karácsonyt, Marica!
G.

6191
Magdolna43 - 2019. december 15. 15:29:31

Kedves Marica!
Csak gratulálni tudok,
Sok szeretettel,
Magdi

6482
rozsa koncz - 2019. december 13. 22:11:53

Kedves Marica!
Nagyon jó ember vagy!. Sok ember nem figyel a másikra, önzés és közömbösség, ez lehetne a szlogen!. Szerencse, fehér hollóként vannak olyan emberek mint te.
Gratulálok írásodhoz Rózsa.HeartRose

5396
Kitti - 2019. december 13. 18:06:16

Életképeidet magamévá tettem. Karakán kis asszonyka lehetsz te Marica! Gratulálok!
Rose

6476
Siposne Marica - 2019. december 13. 13:57:51

Kedves Rita!
Nem írhattam úgy, de igen "nyalta-falta" egymást.
Nagy hibám, rábízom az olvasóra : találja ki.
Folytathattam volna azzal,/ mert úgy történt/a kisfiúra rá sem hederítettek, hiába próbált kontaktusba kerülni velük. Olyan szomorúan nézett fel rájuk, vigasztalni szerettem volna.
A hölgy előbb leszállt,hátra sem nézve integetett, a kisfiú pedig, kullogott utána.
Az egész az empátia, a szeretet hiányáról szól.

Köszönöm, hogy olvastad.

Ölellek:
Marica

6542
ritatothne - 2019. december 13. 09:04:38

Kedves Marica!

Nagyon aktuális életképet hoztál. Engem is mindig bosszant, hogy a legtöbb ember a külső ülésre ül és a belsőre a csomagját pakolja. Már önmagában is nehéz lenne bemászni. Egyébként "jó" taktika, mert valóban a legtöbb ember inkább keresgél, hátrébb megy, oda ül le, ahol nem kell átmászni a másik emberen és különösen nem kell megkérdezni, hogy leülhet-e.
Nem valószínű, hogy házaspár nyalta-falta egymást, de a gyerek szempontjából talán mindegy is, ha vele nem törődik senki sem.

Szeretettel: RitaRose

6578
nagyagnes - 2019. december 12. 23:38:27

Nagyon dinamikus írás.
Van egy lüktető ritmusa, nekem az tetszik benne.
Lovagiasságod, hogy más helyett kérdeztél, nemes. Te megvéded a másikat, Marica, ilyen személyiség vagy.
Roppant bájos, hogy a kisfiúval akarsz beszélgetni, tündérlény vagy, nem passzív. Az meg már lélekrajz, hogy látod, a kisfiú szeretetre vágyik.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.