Dr.Horváth Gábor: A nyughatatlan kiskecske
Kerekerdő közepén kispatak kanyarogott. Partján korgó gyomrú békafiú vartyogott légyre lesve, majd csobbant egy nagyot, mikor vízipókra támadt inkább kedve.
Levéltutajon hangyacsalád küszködött az árral.
- Jobb lett volna nagyobb ággal próbálkozni - perlekedett hangya mami, vízbelógó lábbal.
Amott meg középen, egy halacska tátotta száját, vízibolhára várt. Feljebb a kanyarban szürke gém lépdelt. Kettőt, hármat, négyet, s az így felkavart vízben reggelije után nézett.
A kispatak csak csobogott tovább s nézte, ahogy egy madár szomjasan a partjára szállt. Lehajolt az apró tollas, pici csőrét vízbe dugta, majd a fejét hátrahajtva nyelte, itta.
Mit gondoltok, mi látott még a kispatak, közvetlen a kanyar után? Elárulom. Kecskegyerek futkosott az egyik partján, úgy hívták, hogy Gedeon.
Legelt egy sort, ám mikor a túloldalra sandított, úgy vélte; dúsabb a rét amott.
- Én bizony átmegyek - gondolta. Megnézem, hogy zöldebb-e a fű odaát, vagy édesebb-e legalább?
Így is tett, futva hídfélét keresett. Lelt is, amolyan egy szál pallót, de oly keskenyet, hogy két lába se fért el rajta egymás mellett.
- Na, ezt se nekem szánták - toppantott mérgében.
Majd illegett, billegett, de akárhogy ügyeskedett a hídon, csak lepottyant középtájon.
- Csuuuda vicceees, mondhatooom - mekegte dideregve, immáron a túlsóparton.
Nem ácsorgott bőrigázva. A víz javát lerázta, a többit meg a Napra bízta, miközben a vágyott füvet kóstolgatta.
- Hm. . . Ez se jobb, mint amilyet otthon ettem - fedezte fel meglepetten. Hanem amott ha jól látom, túl az erdőszélen, virágok is nőnek a réten. . .
Több se kellett Gedeonnak, rohant oda, dobálta a farát jobbra, balra oly vadul, ha nem tudnánk, hogy kecske, azt hihetnénk, hogy nyúl. S mert a hasa igen korgott addigra, falta volna a sok virágot sorra.
- Ajaj! - fordult ki a szájából - én még ilyen keserű gyepen istenuccse nem legeltem.
Fanyalogva indult vissza, dombháton át vezetett az útja. Ahogy felért, megpihent pár pillanatra. Nézelődött, s onnan meg úgy látta; a tóparti rétnek zsengébb a szénája.
Uccu, futott a tóig, hanem az ott száradó fűből egy szálat se tépett, mert, ahogy a tavon is átnézett, a túlsópartot találta szépnek.
Így futkosott oda, s vissza Gedeonka, mígnem alkonyodott, s a nagy loholást elunta. Otthon aztán panaszkodott kecskemamának:
- Üres maradt a pocakom, pedig hogy megtöltsem rászántam az egész napom.
Anyukája simogatta kisgidája fejét.
- Miért futottál össze-vissza te kis buta? Széles e vidéken legszebb a rét idehaza. Tavasztól őszig legelheted füvét, illatos szénáját eheted az újig. S te, ahelyett hogy megelégedtél volna vele, éhen maradtál, a jónál is jobbat keresve.

Szánjátok ti is, ha lapos hasú, ázott gidát láttok! Szegény feje hiába törekszik: Nem mindig jobb, ami szebbnek látszik. . .
6659
horka - 2019. december 20. 16:07:04

Köszönöm, kedves Éva, pici Kincseimnek is tetszett. Smile
Üdvözöllek, Gábor

6643
szikra60 - 2019. december 20. 15:28:01

"Széles e vidéken legszebb a rét idehaza" had' idézzelek kedves Gábor. Az írásod bájos, de tanulságos ... is. Örömmel olvastalak. Szeretettel Éva

6659
horka - 2019. december 20. 09:42:29

Köszönöm, kedves Magdi, örülök, hogy tetszett nyúlfarknyi írásom.
Üdvözöllek, Gábor

6191
Magdolna43 - 2019. december 20. 07:47:09

Kedves Gábor!

Tetszessel olvastam a kis Gedeon töténetét, aki addig kereste a jobbat, mig éhes maradt
Tanulságos mesedhez szeretettel gratulálok.
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.