Török Ábrahám: Bogárkirály
Enoch Alderran hangos zümmögésre ébredt. Szemét lassan kinyitotta, és még mindig ágyában fekve a zaj forrását kereste. Hamar megtalálta: szobájában megzavarodott légy repkedett össze-vissza, kijáratot keresve. Néha az ablaknak csapódott, de mikor látta, ott nincs kiút, máshol kezdett keresgélni.
Enoch az éjjeliszekrényén pihenő vaskos szótárért nyúlt. Oroszokkal dolgozott, és megunta, hogy egy szavukat sem érti, így a napokban elkezdte tanulni a nyelvet. Meglepően érdekesnek találta, és élvezte; esténként unalmas sorozatok nézése helyett befeküdt az ágyába, és órákig szavakat tanult.
Lába a papucsát kereste. Mikor meglett, Enoch felállt, és komótosan az íróasztalához sétált, ahonnan utoljára hallotta a zümmögést. A légynek nyoma sem volt.
Amikor ismét meghallotta, fejét gyorsan felkapta, és a hang irányába fordult. Az ágya felől jött, egészen pontosan a párnájáról. A fekete bogár ott pihent meg, ahová ő esténként a fejét hajtotta. Enoch arca eltorzult a dühtől, odaugrott az ágyhoz, és lesújtott a könyvvel.
A légy félig a párnára, félig pedig az orosz szótárra kenődött, de a férfi nem törődött vele. Diadalittasan lezuhanyzott, felöltözött, és elment dolgozni.
Hosszú és fárasztó napja volt, három emberrel kellett üvöltenie, egyet pedig kirúgnia. Egyik fiókját ráadásul megszállták a poloskák, így csaknem az összes iratát újra kellett nyomtatni.
Aznap este nem volt kedve tanulni. Bekapcsolta a tévét, és addig váltogatta a csatornákat, míg végre talált egy vígjátékot. Pizzát rendelt vacsorára.
Késő éjszaka volt már, mikor az utolsó szeletért nyúlt, de undorodva kapta el a kezét a doboztól. Ujjain hangyák másztak fel, csuklója felé, ő pedig ide-oda csapkodva próbálta lerázni őket magáról. A bogarak azonban mindenhol ott voltak, nem csak a pizzáján, hanem a kanapéján, a távirányítón, a papucsában és a fürdőszobájában is. Enoch gyorsan leszaladt a közeli benzinkútra, és vett egy doboz rovarirtót.
Nehezen tudott elaludni, össze-vissza vergődött ágyában egész éjjel, és a vegyszerek kellemetlen szaga sem dobott kedvén.
Másnap ismét legyek zümmögésére ébredt, de most nem csak eggyel találkozott: szobájában hat fekete bogár röpködött, ő pedig hangos nyögések közepette próbálta lecsapkodni őket. Négyet sikerült, azonban fél óra kergetőzés után megunta a játékot, és inkább elment zuhanyozni.
Mikor a tükörbe nézett, látta, hogy testét szinte mindenhol apró, vörös foltok tarkítják. Hangosan szitkozódva indult a patikába valamilyen kenőcsért, de vasárnap minden bolt zárva volt.
Ismét befújta az egész házát rovarirtóval, de a szagot nem tudta elviselni, így sétálni indult. Bőre mindenhol viszketett, az emberek megbotránkozva nézték, ahogy megállás nélkül vakaródzik. Enoch végül leült egy padra, és némán tűrte a szenvedést.
Arra eszmélt, hogy egy pók lebeg az arca előtt. Minden bizonnyal a feje felett lévő faágról ereszkedett le, s nyolc szemével kíváncsian bámulta Enoch-ot.
- Menj innen! - a férfi idegesen csapkodni kezdett maga körül, mire a pók eltűnt.
Másnap reggel tizenhat legyet számolt meg. A hangyák az egész fürdőszobát ellepték, a poloskák minden fiókban ott voltak, és a hűtőben az összes ételt férgek rágtak. Mikor Enoch megkérdezte a szomszédokat, mind azt mondták, hogy náluk minden rendben van.
Enoch ezután, végső elkeseredésében a kártevőirtókhoz fordult. Két telefonhívás és másfél óra várakozás után végre megérkeztek, és nekiláttak dolguknak. Estére a lakás ugyanolyan makulátlanul tiszta lett, mint előtte.
A következő reggelen Enoch szobáját megszállták a legyek. Már nem is számolta, nem is próbálta lecsapni őket, csak menekült, pizsamában rohant le a lépcsőházban, ki az utcára, kezén hangyák másztak fel-alá, hátát poloskák kínozták. Érezte a hajában megbújó tetvek hadát, és bőre alatt a kullancsokat. Tudta, ott vannak, és megőrjítette a gondolat. Enoch egyedül akart lenni, bogarak és emberek nélkül. Idegesen berohant az irodájába, és rémülten látta, hogy asztalán óriási darázsfészek épült. A felbőszült rovarok a következő pillanatban nekirontottak, és csipkedni kezdték, ahol érték. Enoch ordított, csapkodott, de nem tudott győzedelmeskedni.

Mikor felébredt, nem tudott mozdulni. Végignézett magán, és látta, hogy testét pókok szőtték be, fehér, áttetsző burokba zárták. Olyan erősen kötözték össze, hogy moccanni sem volt képes. Egyedül arcát hagyták szabadon.
Körülötte a levegőben mindenfelé rovarok repkedtek: legyek, böglyök, darazsak és poloskák. Erdőben volt, egy mesterséges barlangban. Látszott, hogy a kövek nem maguktól állnak úgy, ahogy; körkörösen helyezkedtek el, mint egy jurta, s a tetőn lévő résen át beszűrődött a holdfény.
Enoch levegő után kapkodott, és ijedtében majd' felordított, mikor rájött, nincs egyedül a barlangban. A szemben lévő sarokban, pókok és hangyák gyűrűjében görnyedt, iszapszín bőrű, aszott férfi állt.
- Ki vagy te? - suttogta Enoch. Az csak nevetett, és közelebb lépett, így láthatóvá váltak hegyes csáprágói, amik fekete száját fogták közre.
- Bogárkirály vagyok, Enoch Alderran, és régóta figyeltelek már. Szemeim mindenhol ott vannak, a legsötétebb sarkokban, az ágyad alatt, az asztalod fiókjában.
S mikor a Bogárkirály közelebb ért, a rémült férfi látta, hogy ahol szemeinek kellett volna lennie, ott vékony, sötét bőrhártya feszül. Hat karmos végű, kitinnel borított lábán egyre közelebb araszolt Enoch-hoz.
- Ők a szemeim - mutatott körbe. - Az összes bogár és rovar, aki ezen a világon él, mind engem szolgál, és én rajtuk keresztül ismerem a világot.
- Miért vagyok én itt? - sziszegte dühösen Enoch.
- Csendet!
Amikor megszólalt, a Bogárkirály szájából legyek és méhek serege özönlött elő. Felemelte bal kezét, amiről azonban hiányoztak az ujjak: helyette hosszú, hegyes karomban végződött, s Enoch-ot leginkább egy darázs fullánkjára emlékeztette.
- Mit akar tőlem? Árulja el!
- Ssssss - suttogta a Bogárkirály. - Nem kérdezősködünk. Most aludni fogsz.
Hangja idegesítően nyugodt volt, és Enoch ordítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Kétségbeesetten nézte, ahogy a pókok serege megindul felé, és lassan elkezdik beleszőni az arcát is a burokba. Bőrén érezte a szőrös lábakat, de nem tehetett ellenük semmit, hiszen megmozdulni sem tudott. Ordítani akart, de amint kinyitotta száját, abba pókok serege mászott be, le a torkán, és érezte, ahogy belülről is elkezdik beszőni testét. Gyomra égett, szeme előtt fehér villámok cikáztak.
A hegyes karom végén vészjóslón megcsillant a barlangba beszivárgó holdfény.
6643
szikra60 - 2019. december 31. 08:12:51

Kedves Ábrahám! Nem mondhatom azt, hogy ez az írásod a legnépszerűbb lehet az olyan emberek számára, kiknek fóbiájuk van a bogaraktól. Mesterien megírt remekmú, mert a végére már ösztönösen magam is vakarózni kezdtem... volna. Üdvözlettel: ÉvaGrin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.