Dr.Horváth Gábor: Miértke a tanyán
Emlékeztek ugye? Legelésző birkák közt járt legutóbb Miértke. Akkor este nehezen jött álom a szemére. Bárányokon járt az esze, és amikor elszenderült végre, álmában is ott folytatta, ahol ébren abbahagyta. Ám hajnal felé elunta a kuckó melegét, kiült hát a vastag ágra, Uhu bagoly érkezését várta. . .
Jött is az hamar, nesztelen szárnycsapással huppant melléje.
- Hu-húú! De jóllaktam. Hát te, kisbarátom? Messze még a reggel. Ha keveset alszol egész nap majd fáradt leszel. Aludnod kéne, azt mondom!
- Egyre csak a csengősbárány hangját hallom - válaszolt a manó.
Közben a varázssapkát le nem tette volna, a fejére nőtt szinte, tegnap este óta.
- Ha neked ennyire kedvesek az állatok, hogy többet is láss belőlük, a legelőnél jobb helyet is mutathatok. Nem olyan messze innen, van egy liget, fái között szép kis tanya. Mindenféle jószág lakja. Jószívű a gazdájuk, beenged majd hozzájuk.
- Hogy el ne tévedjek, nem kísérnél oda?
Nem lehet repkednem így, teli beggyel. Énnekem most pihennem kell. Hanem látom, ott van már fejeden a sapka. Pördülj csak hármat alatta! Tudod ugye? Először jobbra!
A tanács felét megfogadta Miértke. Aludni már nem ment a helyére, de a sapka alatt pördült hármat.
. . . És a sapka azon nyomban odavitte, pont a tanya közepére.
Jó is lett volna úgy, csakhogy épp ott állt egy galambdúc. Zsindelyes tetejére huppant a manócska. Kezét, térdét masszírozta fintorogva. Lett is jó nagy riadalom alatta.
Mert hát, a galambok a zajra igen megijedtek. Fészkük körül tipegtek, szárnyaikkal verdestek. Mint amikor a dúc körül menyét ólálkodott, vagy az udvar fölött kánya körözött.
Pördült hát gyorsan balra is Miértke, hogy szavait a sok galamb megértse, aztán így szólt hozzájuk:
- Tőlem aztán egyet se féljetek, kedves kis galambok! Se kánya, se menyét nem vagyok. Korán jöttem, elismerem, de nincs rossz szándék bennem. Csak ismerkedni szeretnék.
- Nem tudhattuk, burukk-burukk. Azt hittük, hogy végünk, hogy leszakad a fészkünk. Szívesebben látnánk, ha napvilágnál jönnél hozzánk.
- Mondjátok - ha már úgy is ébren vagytok -, ti miért nem a lombok között laktok? Úgy, ahogy a vadgalambok.
- Jó is a fészek a ringó ágon - válaszolt egy fehér galamb. Tavasszal, meg nyáron. Ám jobb a dúc melege ősszel, esőben, szélben, vagy télen, fagyban, hóesésben.
- De jó nekünk a padlászug is - burukkolt egy másik. Az is meleg, márpedig a kisgalambnak az kell, amikor a tojásból kikel.
- Hogy is van ez? A kisgalamb nem születik?
- Úgy bizony. Száraz fűvel, meg pehellyel bélelt fészekbe rakja tojását az anyja, majd az apával felváltva ül rajta, hogy jó melegen tartsa. Aztán három hét se kell, és a fióka kikel.
- Na, most már ezt is tudom. Mennék is tovább, csak hát hogy kerüljek innen le? Melyiktök segíthetne?
- Kapaszkodj csak a lábamba -, szólt a fehér galamb - én, majd leviszlek az udvarra.
Ám abban a pillanatban zaj támadt a baromfi ól körül. A nagysarkantyús tarajos úr leröppent az ülőről, s a hajnali csendben, hátravetett fejjel így kiáltott kakasnyelven.
- Kukuríkúúúú! Jó reggelt! Csak én látom, hogy a Nap felkelt?
- Éppenséggel mi is látjuk, csak a te szépséges hangodat vártuk - kárálták a tyúkok, és elindultak egymás után, lefelé a tyúklétrán.
- Mégis inkább itt maradok - szólt a manó. Innen, fentről többet látok.
Alighogy kimondta, nyikordult az udvarra nyíló pitvarajtó. Teri néni lépett ki rajta, köténye széle felhajtva. Mit gondoltok mi volt abban? Bizony, jól mondjátok; árpa, búza, morzsolt kukorica.
Futott is hozzá egyből a sok tyúkféle, liba, kacsa, pulyka.
Több se kellett malackának az ólban. Eszébe jutott nyomban, hogy semmit nem evett tegnap este óta.
- Uíííí uíííí! Éhes vagyok! - visította, pedig nem is kellett sokat várnia.
Amíg Teri néni a sok szárnyast etette, Jani bácsi odabent a moslékot keverte, majd zörgött a vödör, vályúnak verődött. Mazsola izgalma tetőfokra hágott, mígnem utolsó visítása elégedett csámcsogásra váltott.
Ekkor meg nagy búsan, Riska bődült az istállóban. Hogy Miértke mit értett belőle? Hallgassátok!
- Búúúú! Azért, mert én nem visítok, még éppen olyan éhes vagyok. Abrakot, szénát akarok!
Hamar meg is kapta, nagy busafejét a jászolba hajtotta. Felénél tarthatott az abrakjának éppen, mikor melléje ült Jani bácsi, a kis fejőszéken. Mire frissen fejt tejjel telt a sajtár, elfogyott az abrak, el az utolsó szénaszál. Ivott rá Riska egy jó nagyot, majd békés kérődzésbe fogott. . .
Pejkó ló meg az istálló végében, zabadagját ropogtatta éppen. Türelmesen várta, hogy a gazdája kocsi elé fogja.
- Nyihaha! Vajon merre visz az utunk ma? Szénát fuvarozunk a mezőről? Vagy talán fát az erdőről?
. . . És ekkor meglátta Miértke a dúc tetején ülve, hogy készülődik az ismerős kisbojtár. A hodálykapu nyitva már, legelőre indul a birkanyáj. Bégetve, lassan szépen, csengősbáránnyal az élen.
Libák, kacsák meg, mintha éppen erre vártak volna, totyorásztak hosszú libasorban. A tanyavégen vályogvető gödör gyűjtött tónyi esővizet, azt használta fürdésre a szárnyas gyülekezet. Igaz, a partján Mazsola is da-gonyázott olykor, mikor gazdája kiengedte az ólból. . .
Ezután valamelyest elcsendesült a tanya, pihent Talpas is, a házőrzőkutya. A macskák sem egerésztek, tele hassal fent a tetőn heverésztek.
- Na - gondolta Miértke -, megyek én is haza. Uhu barátomnak igaza lehet, nem aludtam ma eleget.
Azt mondom hát, kis sapka, hogy "abraka, meg dabra". Repíts engem gyorsan haza!
A kismanó most álmosan néz le rátok, látja, ti is aludnátok. Álmodjatok hát szépeket, jóéjszakát, gyerekek!
6659
horka - 2020. január 11. 15:33:25

Elismerő szavaidat köszönöm, kedves Magdi. Pici Kincseim csillogó szemei a történet folytatására ösztönöznek. Smile

6191
Magdolna43 - 2020. január 11. 14:52:11

Kedves Gábor!
Nagyon kedves, hangulatos a maséd, ahogy leírod a tanyasi reggalt a manó szemszögéből.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6659
horka - 2020. január 11. 14:27:22

Köszönöm, kedves Babu, örülök, ha tetszett. Szerencsére a gyerekek képzeletének nem szab határt a kis sapka hiánya és sok felnőttel ellentétben legalább egymás szavát megértik. Smile

5548
babumargareta - 2020. január 11. 12:58:32

Kedves Gábor!Smile
Nagyon aranyos mesédet a kis manóról szeretettel olvastam.
Sok mindent nem tudott a manócska! Szerencse,hogy az erdo lakoi felvilágositják .
Jo volna ha nekünk is lenne egy ilyen kis sapkánk.
Szeretettel olvastam,gratulálok.....BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.