Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Siposné Marica: Gyermekbűnözés
Vasárnapi istentiszteleten figyeltem fel: gyönyörű formájú anyuka, arcán forradás.
Mindig, vékonyka, szőke, szemüveges fiúcskával jött.
Okos, aranyos, segítőkész kisfiú, mégis volt benne valami megejtő. Csak köszönő viszonyban voltunk.

Egyik alkalommal hallottam, kórházba került az anyuka, apuka három műszakban dolgozik, nincs ki vigyázzon a gyermekre.
Bár beszélni még nem beszéltünk, tekintetünk gyakran találkozott egy-egy mosoly kíséretében.
Nem is törtem a fejem, mi legyen a gyerekkel...
- Peti, eljössz hozzám?
Még aznap este, édesapja kezét fogva állt a kiskapunk előtt. Olyan megható volt, majdnem elsírtam magam, hiszen még nem is ismertek.
Így történt, hogy lett egy fogadott unokám.
Megszerettük egymást. Gyakran volt nálunk, hoztam-vittem az iskolába. Cserfes kis emberke, sokat mesélt.

Két év múlva nyolcosztályos gimnáziumba került. Sajnáltam nagyon, mert még olyan kicsi volt.
Az osztály legkisebbje.
Tanulással gondja nem volt, jó tanuló, állandóan nyüzsög. Késztetése van, állandóan kezet mos.
Talán éppen ez irritálta a többieket. Éreztem, valami nincs rendben, rosszkedvű.
- Holnap mész iskolába? Várod?
- Hát....
- Mi baj van? Nem szereted az iskolát?
- Nem az iskolát, néhány osztálytársamat.
- Miért?
- Csúfolnak.
- Mit mondanak?
- Van egy nagyon erős fiú, aki felhúzza a pólója ujját, az orromhoz dugja: - Szagold!
- Ha nem hagynak békén, felmenekülök a könyvtárosnénihez, mert ő olyan kedves, olyan jól elbeszélgetünk.
Később tudtam meg: a buszmegállóban lekapták a szemüvegét és elhajították. Csúfolták anyukáját az arca miatt, ellopták a csokiját, amit előtte majszoltak el.

Hol kezdődik a gyermekbűnözés? Vagy ez már az?

Édesanyja pedagógus. Könyörögtem néki, vigye másik iskolába!
Szegény, két évig tűrte osztálytársai zaklatását, mire egy egyházi általános iskolába került.
Ma harmadéves gyógyszerész hallgató Szegeden.

2020. január 5. Siposné Marica
6578
nagyagnes - 2020. január 06. 21:01:53

Édes Marica!

Gratulálok történetedhez. Meghökkentő. Szomorú. Az irigység mire képes? Különb volt mindenkinél a kisfiú, irigyelték, nem bírták. Virág a tövisek közt, gyöngy a disznók lábainál.
Megható, ahogy a gyermekvigyázást elvállalod ismeretlenül, angyalkéz kinyújtása.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.