Auerbachné Tóth Katalin: Mia és Rudolf - I.
I.


Egyszer volt, hol nem volt, a régmúltban volt idő, amikor még az angyalok, a szellemek, a dzsinnek, a törpék, az alakváltók, és az egyéb csodás teremtmények még békében éltek a földön az emberekkel. Egymás mellett, békében egymással. De ez a béke egyszer csak odalett, és az emberek ki akarták maguknak sajátítani a Földet. Vadásztak mindenkire, aki csodás képességekkel bírt, és ha a csodás lények nem akarták a saját bukásukat, kénytelenek voltak rejtőzködni, vagy más dimenzióba menekülni. Aztán az üldözés odáig fajult, hogy a rejtőzködés sem volt már opció, hanem mindenképpen menekülniük kellett, már a saját életükért.

Ebben a korban élt Mia a 16 éves leány. Ember volt, de mégsem értette, miért is kellett véget vetni a békés egymás mellett élésnek a csodás lényekkel. Ő mindig is felnézett azokra, akik ennek ellenére felvállalták csodás mivoltukat és próbáltak tenni a béke érdekében, bár sajnos vajmi kevés sikerrel. A barna hajú, barna szemű lányka egy közepes méretű északi városkában lakott a családjával. Szegény környéken, ahol viszont a szomszédok ismerték egymást és oda is figyeltek egymásra. Tehették, hiszen csak emberek laktak ott, és így egyszerű volt összetartaniuk. De ki tudja, mi lett volna ha kiderül, hogy milyen sokan vannak közöttük rejtőzködő csodás lények. Ők talán felismerték egymást, de ők sem mindig. Ám az emberek elől mindig jól el tudtak rejtőzködni.

Miának azonban volt egy titka, amelyet még a saját családjának sem árult el. A szomszédjukban, egy, az övékénél kicsit jobb állapotú házban lakott egy idős pár: Eino és Aurora, és velük egy fiatal fiú, Rudolf. De Rudolfot szinte senki nem láthatta, mert állítólag veleszületett rendellenessége miatt el sem tudta hagyni a házat. Nos, Mia bejáratos volt hozzájuk, és tudta, hogy a 18 éves fiúnak semmi baja nincs, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy a szomszédok hitték. A szomszédság ugyanis úgy tudta, hogy a fiú késői gyerekként érkezett a már idősödő házaspárhoz, és ezért született betegen. De Mia olyan 5-6 éves lehetett, amikor valahogy átkeveredett a szomszéd kertbe az álomvilágát kergetve, és szembe találta magát egy teljesen egészséges 7-8 éves fiúcskával. Összebarátkoztak, és a kislány innentől kezdve sokat járt át a másik kertbe, de csak titokban. A fiúcska ugyanis a harmadik-negyedik találkozás alkalmával megmutatta, mit tud: alakváltó volt, és bármilyen állat alapját fel tudta venni. De a kedvence a rénszarvas volt, és Eino azért is szerzett be néhány rénszarvast, hogy Rudolf időnként futhasson egyet a szán elé fogva. A fiúcska szerette ezt, és mikor nagyobb lett, néha sikerült Miát is megkocsikáztatnia a saját maga által húzott szánon.

Mia szerette az alakváltó barátját, ugyanúgy, mint a testvéreit. De 16 évesen már nem sok ideje volt átjárni hozzájuk, mert szegények lévén lassan neki is munkába kellett állnia. Szépen kézimunkázott, ezért hímzéseket vállalt és ő maga szállította ki a megrendelőinek. Így legalább a beszélgetéseiket meg tudták tartani Rudolffal, mert szép időben, a kertben a növények árnyékában ő tudott hímezni is a beszélgetéseik közben. Élvezte a beszélgetéseiket, de közben egyre inkább féltette a barátját a hírek miatt. Ők is hallották, hogy mennyire üldözik a csodás lényeket, és Rudolf tudta, hogy az életét teszi kockára, ha kiderül, hogy ő is egy közülük. Nem volt harcos, nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy kiálljon és harcoljon, de ő szerette az emberek világát és szívesen maradt volna.

Mia viszont sok mindent látott és hallott a városkában jártában-keltében és egyre jobban féltette a barátját és a családját. Pedig nem is tudta, hogy nem csak Rudolf volt különleges a saját családjában: az édesapja és az édesanyja is csodás lény volt, de már nem éltek. Nem Eino és Aurora vér szerinti gyermeke volt, hanem Eino távoli rokona, azért is vették magukhoz a fiúcskát 3 éves korában, amikor is a szülei a zavargások áldozataivá váltak.

Aztán egy nap Mia amikor kiszállított 3 kész kendőt egy gazdagabb hölgynek, meghallotta, hogy valakik támadást terveznek Eino-ék háza ellen, mert úgy sejtik, hogy csodás lényeket rejteget az idős házaspár. Lélekszakadva rohant haza, hogy figyelmeztethesse Rudolfot, de úgy tűnt, hogy elkésett. Már messziről látszódott a ház előtt a hatalmas tömeg, amelyet az ősz férfi próbált nyugtatni a ház előtt. Mia így a kerten át szaladt be Rudolfék házába, hogy elmagyarázza, mi is a helyzet odakint. Aurora már pakolt, és Mia most jött rá, hogy nem csak Rudolf bír varázserővel: az asszony intésére a holmik szinte magukat pakolták be. Rudolf pedig már a szánt fogta be odakint, a ház mögött.

- Tudok segíteni valamiben, Aurora néni? - kérdezte a nőt.
- Küldd be valahogy Eino-t és tartsd a frontot kint 2 percig. Az elég lesz, hogy elmehessünk. Többet nem jövünk vissza. De megértem, ha nem vállalod... - simogatta meg a leány arcát a nő.
- Meg tudom tenni! - pirult el a lány, azzal már indult is kifelé.

De nem a házból ment a tömeg felé, hanem a kerten át hazament, onnan ki az utcára, el a sarokig, és onnan indult meg vissza, futva a tömeg felé, miközben kiáltozott:

- A csodás lények! Erre tartanak! Törpéket is láttam, meg szellemeket! Meg alakváltókat! Félelmetesek! Erre jönnek, erre menekülnek! Azt hallottam, hogy túszokat is akarnak ejteni, hogy a saját biztonságukat szavatolhassák! Meneküljetek előlük!

Többször is elismételte, miközben láthatóan remegett. Csak éppen az idegességtől, nem pedig félelmében, ahogy állította. De a tömeg rövid hezitálás után otthagyta Eino-t és a házat, és elindultak visszafelé. A lány nem ment velük, csak útba igazította őket, hiszen félt. Vagyis inkább Rudolfot és a családját féltette.

Amikor a tömeg megindult, meglátta Eino-t, aki még mindig a kapuban állt. Őt nézte, és ahogy összenéztek, a férfi megkérdezte:

- Nem jön senki, csak el akartad terelni innen őket, ugye?

Mia csak bólintani mert. Félt, hogy ha kimondja, hogy tévútra akarta vezetni a tömeget, akkor azok őt is elfogják Eino-ékkal együtt. Nem is értette, hogy hogy merte Eino egyáltalán ezt a kérdést így egyenesen feltenni neki?

- Köszönöm a segítségedet, kislányom. Isten veled, mi elmegyünk. - azzal Eino intett, és eltűnt a ház irányában.

Mia szerint talán kicsit túl gyorsan is. És most jött rá, hogy Eino nem szavakkal kommunikált vele, hanem a gondolatait osztotta meg vele telepatikus képességei révén! Mia ezen úgy meglepődött, hogy még percekig kint állt, és figyelte, mi történik. De a tömeg eltűnt, és mire visszajönnek, a házat már üresen fogják találni. Rudolf már nem lesz ott...

(folytatása következik)
5396
Kitti - 2020. január 23. 14:44:25

Nézem a folytatást. Örömmel olvastam ezt az érdekes mesédet. Rose

4204
pathfinder - 2020. január 23. 13:48:47

Kedves Magdi!

Köszönöm szépen az érdeklődésedet, remélem a vége is tetszeni fog Smile

Szeretettel:
Kata Heart

6191
Magdolna43 - 2020. január 22. 16:13:33

Kedves Kata!
Nagyon szépen indítottad mesdet, kivancsian olvasom tovább
Szeretettel,
Magdi

4204
pathfinder - 2020. január 22. 15:52:22

Kedves Babu!

Van még belőle, csütörtökig tart a mese Wink Köszönöm hogy olvasod a kicsit fantasy-ra hajazó mesenovellámat!

Szeretettel:
Kata Heart

5548
babumargareta - 2020. január 17. 18:48:38

Draga Kata!In Love
Nagyon kedvesen indul a mesevilágod.Micsoda fantáziád van a Rudolffal kapcsolatban.Látom van már második része úgy, hogy olvasom tovább!
Gratulálok szép mesédhez .......BabuHeart

4204
pathfinder - 2020. január 16. 15:26:33

Kedves Hajni!

Igyekszem, ma már jönni fog a folytatás is, remélem fog tetszeni, bár ez még nem a vége lesz!
Köszönöm szépen, hogy olvasol és erre jársz!

Szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2020. január 16. 15:25:38

Kedves Rita!

Igen, kezdek újra magamra találni újra, és előkerült a papír és a toll is. Na jó, a klaviatúra és a monitor. Smile
Köszönöm szépen, hogy itt jársz és olvasol!

Szeretettel:
Kata Heart

6653
pepa24 - 2020. január 14. 17:15:43

Kedves Kata, ez érdekes indítás volt. Várom a történet folytatását. Rose

6542
ritatothne - 2020. január 14. 15:40:17

Kedves Kata!

Örülök, hogy írsz és látom, hogy folytatása is lesz a különleges témádnak.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.