Dr.Horváth Gábor: Előszó egy történelmi regényhez
Valóban vadkan oltotta ki Imre herceg életét ama végzetes napon? (1031. szeptember havának második napján) Aligha. Elevenítsük fel - szigorúan tényadatokra támaszkodva - a tragikus eseményhez kapcsolódó történéseket és meglátjuk majd, hogy egy sebzett vad legfeljebb utolsó lehetett a herceg vérére pályázók sorában. Már csak azért is, mert egyszerűen hihetetlen, hogy a király egyetlen fiát, az ország féltve őrzött trónörökösét ne tudták volna testőrei megóvni egy közönséges vadászaton.
Hivatalos történetírásunk első helyen említi Vászolyt, István unokaöccsét a gyanúsítottak között. Hogy miért? Lássuk!
István király elsőszülött fia, Ottó herceg fiatalon meghalt. Öccsét, Imre herceget az 1015 augusztusától Gellért szerzetes - a leendő Marosvári püspök - oktatta hitbéli tudományokra hét esztendőn át. Aztán, amikor 1023-ban maga a király kezdte világi tudományokra, ország vezetésre, hadászatra, meg diplomáciára tanítani a fiát, nyilvánvalóvá lett mindenki előtt; ha eljön az ideje, Imre lép majd apja örökébe.
Az ősi szokásjog alapján Vászoly herceget illette volna a trón, s mikor ezt szóvá tette, szent királyunk békétlen unokaöccsét azonmód várfogságra vetette.
Adva volt hát egy másodvonalbeli trónigénylő, a Nyitrai hercegség ura, aki jussától is, szabadságától is megfosztatott, és annak három fia; Levente András, Béla. (Hogy híveik népes táborát már ne is említsem.)
Első ránézésre úgy tűnik; nem kell tovább keresni a tettest, ám, ha a haláleset utáni eseményeket vizsgáljuk, már komoly kétségek merülnek fel ezzel az elhamarkodott gyanúval kapcsolatban.
Először is; Imre herceg temetése után nem sokkal kiengedte nyitrai várfogságából unokaöccsét a király. Tenne ilyet egy gyászoló apa, ha a gyanúnak akár a legcsekélyebb árnyéka is elért volna Vászolyig? Biztosan nem.
Másodszor; a fia halála után súlyos betegségbe esett István hosszasan vívódott, mielőtt utódjára, Péterre mutatott. Ám, ha előtte ígéretet tesz Vászoly, hogy nem tér le a számára kijelölt útról, azon nyomban övé lett volna a trón. Gondoljuk csak meg! Saját vérét lelkiismeret furdalás nélkül megölette volna, miközben még kegyes hazugságra sem volt hajlandó a hatalomért? A logikus válasz ismét csak nem.
Harmadszor pedig; a nagybeteg István ellen szinte azonnal merényletet követtek el, mihelyt kiderült, hogy aggályai ellenére mégiscsak fontolgatja Vászoly jelölését, a trónörökösként számításba vett unokaöccsét pedig hasonló gyorsasággal uralkodásra alkalmatlanná tették.
Ezek ismeretében már egy részrehajló bíró is felmentő ítéletet hozott volna a Vászoly herceget terhelő vád ügyében.
Bogozzuk tovább a csomót!
Ebben az időben már kilencedik esztendeje vendégeskedett Székesfehérvárott a Velencéből száműzött dózse (Orseolo Ottó) felesége Ilona, és fia Péter. Ilona a nővére, Orseolo Péter pedig az unokaöccse volt a magyar királynak.
Pétert kiskorától kezdve uralkodásra nevelték és lehetett is némi elől járói tehetsége, mert hamarosan a királyi testőrség főparancsnoki tisztét bízta rá István. Az ifjú velencei hamar kiismerhette nagybátyja szándékait.
Tudta, hogy a trónutódlás tekintetében mindent egy lapra tett fel, Imre herceg személyében. Vászolyt és fiait eleinte egyértelműen kizárta a trón várományosai közül - de még a szívesen látott rokonok sorából is -, mert túlságosan erősnek találta bennük az ősi hagyományokhoz való kötődést. Csak akadályt látott bennük az önálló Magyar Állam megerősödése felé vezető úton.
Így aztán joggal gondolhatta Péter; ha az egyetlen jelölt, Imre herceg nem állna az útjában, anyaiági örökösként ő lehetne a második magyar király. . .
Kevés szó esik történelemírásunkban arról a tényről is, hogy II. Henrik német-római császár 1024-ben bekövetkezett halálával férfiágon megszakadt a szász Liudolf dinasztia uralma, és nőági öröklés jogán Gizella, magyar királyné fiát illette volna a bajor hercegi cím.
Ezzel Imre hercegnek a következő császár, II. Konrád személyében újabb ellenlábasa támadt, mert ő fiának, a gyermek Henriknek szánta a bajor hercegséget. Újabb ok a gyilkosságra, s ez az ok is biztosan felülmúlta egy sarokba szorított vadkan vér-szomját.
Hogy mennyire nem valószerűtlen ez a felvetés, azt maga Korád tetteivel bizonyította. Szakítva az előző két császár (III. Ottó, II. Henrik) magyarbarát politikájával, az első pillanattól fogva ellenségesen lépett fel Istvánnal szemben, ám Imre herceg halálát követően többé nem támadt Magyarországra. Véletlen lenne?
Meg kell még említeni, hogy István király erőszakos térítési politikája sok életet követelt, s az áldozatok utódaiban bizonyára hosszan izzott a bosszúvágy parazsa. Ez történhetett a besenyő Kabán törzs fejének, Tonuzobának és asszonyának élve eltemettetése után is.
Anonymustól tudjuk, hogy ama törzs szent állata a vaddisznó volt. Amennyiben tehát Imre herceg halálában szerep jutott egy Kabán törzsbeli besenyőnek, úgy a legendák vadkanja mégiscsak ölhetett. . .
Hogy a máig megfejtetlen rejtély szálai hogyan szövődhettek történelemmé? Nézzük a bizonyított tényeket néhol logika diktálta valószínűséggel, néhol írói fantáziával kiegészítve! Megláthatjuk, hogy egy szépreményű magyar herceg miként lett fiatalon, a Fehérvári Bazilika legelső lakója? . . .
6659
horka - 2020. január 16. 23:19:17

Köszönöm a tanácsot, kedves Kitti. A "Hallgassatok a vándorra!" című regényemet e-könyv formában az Underground kiadó felvállalta. Honlapjukon az első fejezet ingyen olvasható. Itt, a Holnap Magazinnál elbírálásra vár a "Becstelen király" Reménykedem. Smile
(További öt regény a fiókban várakozik.)

5396
Kitti - 2020. január 16. 18:19:48

Én nagyon szeretem a történelmi regényeket. Sok Passuth könyvet olvastam és egyéb más könyveket is. Szívesen megvenném a tiédet is. Vannak az irodalmi pályázatokon lehetőségek könyvkiadásra, érdemes lenne figyelned!

6659
horka - 2020. január 16. 17:28:20

Köszönöm szépen, kedves Magdi. Nincsennek illúzióim. A kiadók történelmi regények kéziratát sem kérik, a magánkiadás költségei pedig irreálisak, nem az én pénztárcámhoz vannak szabva. Sad

6191
Magdolna43 - 2020. január 16. 14:28:16

Kedves Gábor!
Érdeklődéssel olvastam regényed előszavát, érdekes része a történelmünknek, hogy mi történt azon a vadászaton? Lehet sosem fogjuk megtudni, talán feltetelezhető, hogy nem a vadkan
volt a merénylő, sokkal vadabb vérszomjasabb elenségei is voltak Imre hercegnek.
Kívánom, hogy sikeres legyen a könyved.
Szeretettel,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.