Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Sabján László: Akire rászakadt az ég 3/3
Napok múltán már feledtem volna az esetet, ha a sors nem intézi mégis úgy a dolgokat, hogy máig és (remélem) halálomig belém égjen az emlék. De (hála ég!) úgy intézte. Mert napoknak utána egy hirtelen jött nyári zápor kergetett be minket, engem és nagyapámat, a buszmegálló sárga hullámlemeze alá a tó buszfordulójában; kézen fogva, kacagva menekültünk.

Kicsit megdidergetett a hűs zuhany, de mégis csak a nevetésre emlékszem. És arra, hogy kisvártatva egy alak bontakozott ki az esőfüggönyből, egy újabb menekülő, akit az égi áldás üldözött. Berobogott ő is a védelmet adó zugba, valami csutakká ázott ruhaneműt tartott maga fölé csuklya gyanánt.

- Szép jó napot! - köszönt illedelmesen. - Hú, micsoda eső!

A csutakká ázott valamit a padra dobta, csattant. S ekkor megfagyott a levegő a sárga hullámlemez alatt. Az újabb menekült az a fiatalember volt, aki napokkal korábban meggyalázta a hullámtalanul csillogó tisztaságot és nagyapám tömegsírból kihúzott lelkét. Máris megfogtam a meleg, vaskos tenyeret, én itt vagyok, a bajtársad, harcra készen.

A két alak egymásra meredt, pillanatok teltek el fagyos némaságban. Végül a fiatalember - látszott, erőlteti - megszólalt, és a hangja most valaki másé volt.

- János bácsi... ugye, így hívják, uram? Nézze... nagyon sajnálom azt a múltkorit. Tudja... sok sört ittunk a fiúkkal. Nem bírom olyan jól a piát, hamar a fejembe száll. Ugye érti? ... Máskülönben eszembe se jutott volna úgy beszélni... Nem is tudom, miért... bárcsak meg se történt volna... Kérem... ne haragudjon.

Nagyapám szótlanul állt, beszédes megrendüléssel. Az elégtétel a lába elé helyeztetett és ő boldog volt. Mint egy egyszerű matematikai egyenlet: a + b = c. Ennyi az egész, neki csak ennyire volt szüksége. Most már mindketten szabadok. Ügyetlenül bólintott, mire a fiatalember ajkának szegletében megvonaglott egy félszeg mosoly. Valami ajándékot akart még adni, ezért sietve megtetézte a dolgot:

- És ígérem, hogy soha többé nem teszem azt... tudja. Se itt, se máshol.

Ez már persze túlzás volt, de ő szükségét érezte kimondani. Az eső csitulni látszott, bár az ég alján egyre csak gyűlt a teher. Egy darabig álltunk némán, mígnem a fiatalember zavartan, fázósan megdörzsölte a karját.

- Hát... ez nemigen fog egyhamar elállni.

Ebből lehetett tudni, hogy erős benne a kínos mehetnék. Végül engedett is neki:

- Még egyszer kérem, bocsásson meg! Hülye voltam, részeg. De kérem, ne haragudjon, János bácsi.

Nagyapám az előzőhöz hasonlót biccentett, a fiatalember zavartan vigyorogva biccentett vissza - Hát... a viszontlátásra - és kilépett az esőfüggönybe, a csutakot is otthagyta.

Ebben a pillanatban (mintha odafentről végig figyelt volna valaki) megerősödött a zörgő kopogás a sárga hullámlemezen a fejünk fölött. Az ám! Az eső épp ekkor váltott jégre. Már láttuk is: borsószem, sőt kockacukor nagyságú jéggolyóbisok pattogtak előttünk a fényesre mosott aszfalton. Megráztam nagyapám kezét és nevettem:

- Nézd csak, nagyapa! - mutattam ki az esőbe.

Ő követte a mutatóujjam által megjelölt irányt; a fiatalember távolodó alakját láttuk, ahogyan összegörnyedve, feje fölé tartott, kitárt ujjú kezekkel próbálta védeni magát és bukdácsolva futott az egyre sűrűbb és élesebb jégzuhatagban.

- Nézd! - kacagtam már ekkor. - A bácsira tényleg rászakadt az ég!

Nagyapám arcán elömlött a felismerés. Diadalmasan megszorította a praclimat.

- Erre rá, kisfiam. Rászakadt az ég.



VÉGE
2951
Firm76 - 2020. január 27. 05:59:58

Kedves Babu!

Köszönöm figyelmedet, örülök, hogy tetszett a kis történet.

Laca SmileRose

5548
babumargareta - 2020. január 26. 16:43:41

Érdekes történet maradt meg Nagyapádra emlékezve,
kedves Laca.
A kis titok amin lehetett kacagni és ami csak a tiétek volt.
Szeretettel olvastam kedves írásodat.Gratulálok....BabuHeart

2951
Firm76 - 2020. január 26. 03:41:47

Kedves Rita, Kankalin és Magdi!

Nagyon köszönöm a figyelmet, örülök, hogy megoszthattam veletek ezt a kis epizódot. Mindenkinél megjelent a "szép" szó, ez különösen megható számomra; drága nagyapám büszke lenne. A nevében is köszönöm mindenkinek.

Laca SmileRoseRoseRose

6191
Magdolna43 - 2020. január 25. 16:42:28

Kedves László!

Szép történet, megtörtént a bocsánat kérés, úgy tünik odafenn, csak erre vártak, hagy rászakabhasson az ég,
Szeretettel gratulálok,
Magdi

6208
Kankalin - 2020. január 25. 08:47:05

Szia Laca! Smile

Tetszik ez a cinkosság, ezen kívül jó volt megismerni tőled egy kis életszeletkét.
Az is eszembe jutott, hogy az élet elrendezi a dolgokat, előbb-utóbb minden a helyére kerül.
Meghatóan szép ez az emlékezés. Valószínűleg úgy beléd égett, hogy kitörölhetetlen.
Örülök, hogy olvashattalak. Smile

Szeretettel: Kankalin

6542
ritatothne - 2020. január 24. 13:30:05

Kedves Laca!

Szép történet volt, örömmel olvastam. Igen, kell tudni bocsánatot kérni, de megbocsátani is, mert a nélkül nem működik az élet.

Szeretettel: RitaIn Love

2951
Firm76 - 2020. január 24. 05:43:35

Kedves Kitti!

Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy itt voltál.

Laca SmileRose

5396
Kitti - 2020. január 23. 23:39:42

Szép volt nagyon. Gratulálok Laca! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.