Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bubrik Zseraldina: Az éjjel hazafelé mentem (2020. március)
Pontosan nem tudom, hogyan, és hánykor értem haza. Abban a pillanatban, amikor kinyitottam a bejárati ajtót, akkor vettem észre, az ingem, és mindkét kezem tiszta vér. "Nem hiszem el!" Kiáltottam, a küszöbön átlépve, majd hirtelen olyan szédülés kapott el, hogy pár másodperc után a szobát fekvő helyzetemben fordítva láttam. Majd megjelentek a pici apró fehér csillagok. Aztán lehunytam szemem, mert annyira szédültem, és úgy éreztem a világ is forog velem.

Arra keltem, hogy rázott a hideg. A nyitott ajtón keresztül, a lépcsőházból jött a huzat. Úgy látszik, nem járt erre senki. A járólapról is csak a hideget éreztem. Milyen jó lett volna a padlófűtés, hisz alig tudok megmozdulni. Ki tudja, meddig fogok még itt feküdni. Sötét van odakint. Ugyan hány óra lehet? Milyen nap is van? Péntek azt hiszem. Ilyenkor a legtöbben hamarabb hazajönnek. Még mindig ráz a hideg. Próbálok megfordulni. Lassan, de biztosan. Egy kicsit megmozdultam, mikor észrevettem, hogy a testem alatt lévő vér kezd egyre több, és több lenni. De hiszen nem is fáj semmim. Akkor honnan folyik? Próbálok jobban szétnézni, mit fogjak meg, amibe belekapaszkodhatok. Az esernyőtartó messze van, a szekrény is. Eszembe jutott a nagyszüleimtől örökölt kanapém. De imádok rajta heverészni, és olvasni is. Olyankor érzem, mintha a nagyszüleim is velem lennének. De jó lenne most rajta feküdni. Nyakig betakarva, a jó meleg takarómmal.
Nem tudom, meddig bírom még ki. Azt hiszem, alszom egy kicsit. Belefáradtam. A szemem lecsukódik.

"Hé! Itt vagyok! Segítség!" Kiabáltam torkom szakattából, mikor hallottam, hogy a lift elindult. Gondoltam, hátha valaki meghallja. Első emelet. Második. Harmadik. Várom, álljon meg, és nyíljék ki az ajtó. Nem nyertem. A lift megy tovább, nem áll meg. Várok még egy kicsit, majd hallom a lift ajtajának nyíló hangját. " Hé! Itt vagyok! Segítség!" Ez volt az utolsó hang, ami kijött a számon. Többre nem emlékszem.

Egy távolban szóló hangra kinyitottam a szemem. Idegen hely, gondolom, Kórházban vagyok. Ráz a hideg. Érzem, a hasamnál szorító kötés van. Ugyan mi történt? Ki hozott ide? Miért véreztem? Feltenném ezeket a kérdéseket, de egyedül vagyok. Próbálok az ágyam fölé nézni, hátha van vészcsengő. Nem látom. Tovább kutatok. Elfáradtam. Pedig semmit sem csináltam. Megint fázom. Egy takaró van rajtam, kéne kérnem még egyet. " Se..gí..t..." Nem tudom kimondani. Olyan halkan nyöszörögtem, hogy még én is alig értettem saját szavam. Ennyi. Nem fárasztom még jobban magamat. Elalszom. Majd ha jön valaki, csak felébreszt.


Nem merem kinyitni a szememet. Félek, milyen látvány tárul elém. Ha egyáltalán látok. Hangom sincs. Ki tudja, mi van az érzékszerveimmel. Semmilyen illatot sem érzek. Mégis. Csak egy kicsit kinyitom. Homály fedi el szemem, még mindig nem látok. Még jobban kinyitom. Ugyan abban a szobában vagyok, ahol utoljára elaludtam. Viszket az orrom. Olyan, mintha egy tollpihe szállt volna rá. Próbálom felemelni a kezem, de valahogy nem megy. Érzem minden egyes csontom, a bőröm, a kezem, lábam, de nem tudom felemelni. Most mi van? Már a lábam is zsibbad. Valaki mondja meg mi történt? Sötét van. Nem látom a testem. Már nem is érzem. A szemem. Nem tudom teljesen kinyitni.
Én még járni akarok.
Én még látni akarok.
Én még fiatal vagyok.
Én még zongorázni akarok.
Én még olvasni akarok.
Én még ismerkedni akarok.
Én még...

- Nézd! Én még ilyet nem láttam halottnál. A szeme félig van nyitva - mondta felém hajolva egy fiatal nővér.
- Tényleg! Szegénykém. Biztos akart még valamit látni. Talán a fényt, a világosságot. Most már sötétségben marad.
- Egy megtámadott nő, kéz, és láb nélkül... Nem lett volna boldog élete. Sajnálom, mert nagyon szép volt.

Megértettem. De most úgy megyek el, hogy a nevemet sem tudom.
1867
Zseraldina19 - 2020. március 09. 16:08:21

Kedves Kitti!
Egy kómában fekvő ember nem tudja, hogy levágják a kezét, és a lábát. Ennek az a lényege, hogy kómából nem kell fel, hanem meghal.
Zsera

5396
Kitti - 2020. március 08. 19:17:27

Húha! Tiszta horror. Az ember azért arra emlékszik, ha levágják a kezét és a lábát. Szerintem. Smile

1867
Zseraldina19 - 2020. március 08. 18:43:19

Köszönöm kedves Rita!
Puszi!
Zsera

6542
ritatothne - 2020. március 08. 13:01:17

Kedves Zsera!

Végig azt hittem, hogy valóságos történet, csak a végén derült ki, hogy nem az. Izgalmas volt és szomorú.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.