Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Nagy Noémi: Tánctér
A vekker az ágy melletti kis szekrényen hangos berregésbe kezdett. A férfi egy mozdulattal csendre utasította, majd aludt tovább. Gondolni sem akart a mai napra. Újabb hét kezdődik. Ám az óra nem nyugodott, mindenáron teljesíteni akarta rá bízott feladatát, így újra hangos csörgésbe fogott.
- Jól van már, hallom! - mondta Zoltán kedvetlenül.
Lassan felült az ágyban, félig álmosan. Pár percig még bóbiskolt, majd szemeit teljesen kinyitotta és felállt. A beszűrődő fények meggyőzték, készülődnie kell! Még egy szerelmes pillantást vetett a mellette alvó gyönyörű nőre és a kiságyban békésen szunyókáló gyermekre. Ezután az ablakhoz ment. Elhúzta a függönyt és kinézett. Csodás időnk lesz! - állapította meg. A hangulatán mindez javított valamit, de leginkább az illatos reggeli kávé gondolata. Egy gombnyomás és pár perc múlva már szertartásszerűen kavarta, melyet aztán jóízűen elfogyasztott. Majd bement a fürdőszobába. A reggeli zuhanyzást, borotválkozás és fogmosás követte. Ezután magára öltötte ruháját és elindult. A parkolóban messziről mosolygott rá régi autója. Egy mozdulat és már bent is ült.
- Az útvonal a szokásos, pajtás! - mondta rosszkedvűen és elfordította a slusszkulcsot.
A reggeli csúcsforgalom beszippantatta őt is, melyet egyáltalán nem bánt. Feleségére gondolt, aki elbűvölő teremtés és drága kicsi fiára. Két évvel ezelőtt élték át a csodát, amikor megszületett gyermekük. Büszkeség töltötte el és mélységes hála kedvese iránt, amiért őt választotta párjának. Nélküle üres lenne az élete. Felidézte esti beszélgetésüket a hosszú hónapok óta tartó munkahelyi problémájáról, mely beárnyékolja boldog életüket. Ebben a helyzetben is, társa bátorító szavai, újra megerősítették abban, hogy rá mindig számíthat. Szerinte, ő egy rendkívül jó szakember, korábbi munkái is azt igazolják. Igaza lehet - tűnődött a dugóban. Amikor felvették az egyetemre, egy álom vált valóra és még egy, amikor megkapta építészmérnöki diplomáját. Jelenlegi munkahelyén azonban nem tud érvényesülni.
Szép lassan, araszolva haladt a körúton, miközben újabb gondolatok kavarogtak a fejében. Eszébe jutott az a fura görcsös érzés, melyet a gyomra környékén érez pár hete, mielőtt munkába indul. Eleinte alig tartott néhány percig, aztán egyre tovább és végül úgy tűnt, ragaszkodik hozzá akár egy egész napon át.
Nyolc óra előtt pár perccel ért be. Felrohant a nagyterembe, ahol a többiek már várták a megbeszélés kezdetét. Helyet foglalt. Vezetőjük pontos volt, mint mindig és minden úgy zajlott, mint mindig. Felvázolta a következő projektet és tanácsokat kért a sikeres megvalósításhoz. Zoltán újból egy remek ötlettel állt elő, de továbbra is falba ütközött. Javaslata, elutasításra került. Vagyis akkor, ott úgy tűnt. De mindannyian tudták, hogy ez csak egy színjáték. Ugyanis a zseniális terv hamarosan, felettesük saját elképzeléseként kerül majd az igazgatóság elé - számos esetben megtörtént már - méltánytalanul learatva ezzel a babérokat. Az értekezés végén azonban Zoltán felállt és bátran így szólt:
- Uram, mondanék még pár gondolatot, ha megengedi. Minden hétfőn itt ülünk, ebben a nagy és tágas tárgyaló teremben, hogy közösen, egy csapatként megbeszéljük a feladatokat és a legjobbat hozzuk ki magunkból, ezzel is segítve cégünk előrehaladását. Úgy gondoljuk, ezért vagyunk itt, együtt. Ám ez közel sem biztos. A minap valaki megkérdezte a feleségemtől, aki táncosnő, hogy miért szereti a munkáját? Ő így válaszolt: - Sokan azt hiszik, hogy a táncban a férfi irányít, és a nő engedelmeskedik neki. De ez nem így van. A férfi vezet, a nő pedig vakon bízik benne. Ettől lesz szép, érzéki és elragadó a tánc. Majd megkérdezett engem is, mire én azt feleltem: - Nálunk egy ember irányít, mi pedig engedelmeskedünk neki. Ezért aztán arra az elhatározásra jutottam, követve a táncművészet koreográfiáját, hogy a jövőben szívesebben dolgoznék olyan helyen, ahol maximálisan bízhatunk abban, aki vezet minket.
Miután befejezte, elköszönt és kiment a teremből. Büszkén indult a kijárat felé. Még egyszer utoljára visszanézett és nagy meglepetésére azt látta, hogy rajta kívül még néhány kollégája is távozott a "tánctérből".
6913
Levendula - 2020. május 23. 09:27:07

Kedves Kata!

Köszönöm kedves soraidat! Smile Igen én is azt gondolom, hogy nem könnyű váltani bárkiről is legyen szó a mai világban, de valóban nem bábok vagyunk akivel bármit megtehetnek. Szereplőm egy nem mindennapi példával, tudtára hozta fönökének hogy elég volt. Örülök hogy tetszett. Szeretettel: NoémiRose

4204
pathfinder - 2020. május 22. 16:58:04

Kedves Noémi!
Helyesen tette! Kell, hogy magát tudja adni az ember, hiszen nem bábok vagyunk, akik úgy ugrálunk, ahogy rángatnak minket.
Nagyon szépen fogalmaztad meg a novelládat! A gyomorgörcsös rész nagyon tetszett, amely sajnos az utóbbi időben vele maradt egész nap.
Szeretettel gratulálok:
Kata Rose

6913
Levendula - 2020. május 12. 17:25:51

Kedves Rita!

Szerintem is vannak páran ilyen helyzetben és tényleg nem könnyű váltani de megélni sem a mindennapokat amíg nem váltanak. De aztán egyszer csak betelik a pohár. Így volt ez a történetemben is. De jól végződött. Smile
Köszönöm hogy elolvastad novellámat.
Szeretettel: NoémiRose

6542
ritatothne - 2020. május 12. 16:00:58

Tetszéssel olvastam az írásod. Ha az embernek van lehetősége váltani, akkor ne maradjon olyan helyen, ahol kihasználják, és ahol csak gyomorfájást kap elismerés helyett.

Szeretettel: RitaRose

6913
Levendula - 2020. május 11. 22:07:56

Kedves Kitti!

Köszönöm hogy megírtad őszinte véleményedet. Örülök neki hiszen ebből sokat tanulhatok a jövőre nézve.
Nem mindig sikerül a témát jól megválasztani. Talán most ez épp ilyen volt. Smile
Üdvözlettel: Noémi

5396
Kitti - 2020. május 11. 21:01:59

Kedves levendula!
Érdeklődéssel kezdtem olvasni művedet. A bevezetésben írtaknak a világon semmi jelentősége nincsen a történetet tekintve. Laposítja az egészet, hétköznapi, rutinszerű dolgok ezek. Maga a tárgyalás lenne az, ahol a feleségről kéne inkább domborítani kicsit, ha már egyszer a végén őrá lesz hivatkozva. Vagy egyáltalán meg sem említeni. A hivatali rész szintén általános már a magyar cégeknél, csak az nem általános, hogy valaki feláll és elhagyja a "táncteret" .No, de hát azért elég gyakran előfordul. Szóval a téma sem olyan bravúros azért, pedig a stílusod jó, szókészleted is kiváló, olvasmányosan írsz, kellemes stílusban. Gratulálok! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.