Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

2019.07.14. 19:59
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
norbi840528
Bakos József: Hó - Ember mese

Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor földi életem története elkezdődött. Elég kalandos úton érkeztem.
Az egész úgy kezdődött, hogy békésen üldögéltem egy felhőpárnában és élveztem a szél enyhe cirógatását. Közben néztem a sötét égboltot és a milliónyi apró csillagot. Jól éreztem magam és nem is gondoltam arra, hogy az életem nemsokára egy csapásra megváltozik.
Hirtelen történt minden. A levegő kezdett lehűlni és vihar készülődött. Hánykolódni kezdett kényelmes kis kuckóm és egy óvatlan pillanatban egyszerűen kipottyantam belőle. Persze nem voltam egyedül, sokan követtek még. Zuhantam lefelé és az alattam elterülő tájat figyeltem. Alkalmas helyet kerestem, a landoláshoz.
Voltak akik, már előttem jártak és láttam hová esnek. Néhányan az úttestre érkeztek, ahol hatalmas hókotrók vártak rájuk és dübörögve lökték őket az út szélére, vagy az árokba, ahol ormótlan sáros masszaként kenődtek fel egymásra. Hát ez nem volt túl szép látvány.
Aztán voltak akik teljesen beleolvadtak a környezetbe, mert a kisváros közepén fekvő, csillogó víztükrű tóba érkeztek. Sebaj, majd ha kisüt a Nap, visszaröppennek a felhőkbe és újra megpróbálhatják. Nekem szerencsém volt. Sikerült elkapnom egy kóbor légáramlatot és fel-le táncolva odébb bukdácsoltam a levegőben.
Közeledtem a városka felé. Csak néhány házat láttam. Mindegyiken karácsonyi díszek jelezték az ünnep közeledtét. Addig ügyeskedtem, ficánkoltam, amíg sikerült elvergődnöm a legközelebbi kerítésig. Éppen az udvarra pottyantam. Fájdalmas megérkezés volt, de legalább itt biztonságban éreztem magam.
Alighogy körülnéztem, két alak lépett ki a házból. Egy mosolygós szemű lány, nagy pocakkal, vastag kabátban, sapkában, és egy magas, vékony fiú, aki számtalan csókkal támadta kedvesét. Csak feküdtem a földön és a többieket figyeltem. Próbáltam beszélgetni velük, de némán hullottak mellém, vastagítva a fehér hótakarót körülöttem. Egy idő után attól féltem, hogy teljesen maguk alá temetnek, amikor két puha kesztyűbe burkolt nagy lapát kéz nyúlt felém. Összetapadtam a többiekkel és az udvaron görgetve, egyre nagyobb labda lettem.
Szemben a bejárattal helyezett el a férfi, két másik gombóc tetejére. Innen magasból már szemtől szembe láthattam őket. A fickó nagyon szimpatikus volt. Még a szeme is mosolygott, amikor két széndarabot nyomott abba a gömbbe, amelybe én is beköltöztem, majd egy hosszú sárgarépa orrot kaptam. Egy kicsit megviselt szalmakalap is felkerült rám. Egész pofás lehettem, mert a lány nagyon édesen nevetett és boldogan ölelte magához a fiút, aki viccesen csak ennyit mondott neki.
- Tessék hölgyem. Íme a gyermekünk!
Együtt nevettek, majd bementek a házba, mert a lány már nagyon fázott.
Egyedül maradtam a nagy udvaron, így volt időm körülnézni. A fakerítés mellett kis tuják sorakoztak. A kapuval szemben egy garázs, benne egy nem új, de jó állapotú családi autó. A kis ház szép volt. Egyszerű, de szép. A bejárati ajtó felett szélcsengő és innen kintről is jól látható volt a szobában a nagy fenyőfa csillogó díszeinek fénye.
Csendes merengésemet furcsa hang zavarta meg. Lenéztem. Egy szőrös pofi nézett fel rám, kissé félre tartott fejjel. Kíváncsian méregetett és néha morgott is egy kicsit.
- Mi a baj kispajtás? – kérdeztem tőle.
Két dühös vakkantás volt a válasz, majd eltűnt a kertben álló kis kuckójában.
Sokáig nem történt semmi, csak a hópehely társaim monoton táncát figyeltem, miközben besötétedett. Elcsendesedett minden körülöttem. A kutya is békésen szundikált összetákolt kis házában, a puha rongyok ölelésében. Hideg éjszaka kezdődött.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor hirtelen újra világos lett a házban. Nyílt az ajtó és a fiú futott ki papucsban, pizsamában, a téli kabátját sietve magára húzva. A garázshoz igyekezett, kezében egy sporttáskával. Mögötte lassú léptekkel közeledett a lány is. Kicsit idegesek, de boldogok voltak. Bezárták maguk mögött az ajtót, beszálltak az autóba és elindultak. Még a villanyt is elfelejtették lekapcsolni. A kutya nyugtalanul futkározott a szokatlan mozgásra felébredve. Megállt előttem is, de néhány másodpercnyi tétovázás után tovább szaladt.
Ami ezután történt, nagyon furcsa érzés volt. Hirtelen minden elsötétedett körülöttem. Eltűnt az udvar, a ház, majd úgy éreztem, mintha egy alagútban lennék. Mentem, pontosabban lebegtem előre egy apró fényt követve. Nem tudtam, hogy hová vezet és mi fog történni velem.
Aztán hirtelen nagyon világos lett, bántotta a szememet a fény. Kiabálni kezdtem és hangokat hallottam magam körül:
- Gratulálok anyuka! Nagyon szép, egészséges kislánya született. – hallottam egy mély férfihangot.
Kezdtem megszokni új helyzetemet és puha meleg testet éreztem. Engem ölelt és beszélt hozzám:
- Szia kicsim. Örülök, hogy láthatlak végre.
Megnyugodtam és azt hiszem el is aludtam.
Amikor újra kinyitottam a szemem, már egészen máshol voltam. Egy kis szobában feküdtem, rózsaszín ruhácskában és puha párnán. Mellettem a lány feküdt. Arcán édes mosollyal engem nézett. Hozzám hajolt, megsimogatott és egy nagyon finom kis puszit kaptam a homlokomra. Elmosolyodtam, mire könnyek szöktek a szemébe és megölelt. Próbáltam szólni hozzá, de csak halk kis gügyögés hagyta el ajkaimat. Csöpp kis füleimmel csak annyit hallottam: Oá, oá! – de én tudtam, hogy ez mit jelent:
- Szia anya, megérkeztem! – mondtam, miközben mosolyogtam és tudtam, végre otthon vagyok. Van családom és még a morcos kis kutyát is szeretem. Ha pedig nagyobb leszek, építek én is egy hóembert, hátha abban lakik a kistestvérem.

Írta: Bakos József
490
kismehi - Libricz Maja - 2009. december 28. 11:29:54

Kedves Józsi!!

Mikor először olvastam, akkor is nagyon tetszett... most is... kis hópiheként vagy kislányként, kisfiúként ...nagyon szép történet, talán igaz is lehet!
Maja

277
farkas viola - 2009. december 27. 14:42:30

Kedves Józsi!
Nekem is ismerősnek tűnt az írásod, de igazán kedves, meseszerű, téli történet, melyhez szívből gratulálok.
Szeretettel: Viola

801
Skapi Anni - 2009. december 26. 13:51:31

Kedves Józsi!

Kedves, téli történetedet örömmel olvastam megint. Valóban mese, mivel ez a valóságban nem történhet meg, de a képzeleted a hópihe szárnyán elröpített minket egy olyan világba, ahol a hópihék fontos szerepet töltenek be, Itt nálunk is fontos dolguk lenne, betakarni a vetést lágy paplant létrehozva, de úgy tűnik, most inkább János, Nálad teljesítenek szolgálatot.

Köszönöm, hogy olvashattam: Anikó

499
magyareszter - 2009. december 26. 10:32:18

Kedves Józsi!
Ez nagyon kedves, ötletes, hogy esetleg hópehely formájában érkezünk. Szépnek, romantikusnak találtam írásodat, igazán ünnepekre való.
Sok szeretettel Eszter

366
MajorGabi - 2009. december 25. 22:13:46

Kedves Józsi!

Nagyon jó volt olvasni a kicsiny mesét. Vagy nem is mese...? Smile

Boldog Ünnepeket !
Szeretettel MM Gabriella

795
Tigram - 2009. december 25. 17:52:06

Kedves Józsi.
Köszönöm a mesébe szőtt karácsonyi jókívánságot.
További békés ünnepeket kívánok mindenkinek.

Tigram.

899
Dorian - 2009. december 25. 17:15:40

Kedves történet...
Gratulálok! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.