Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kövesdi Ferencné: Buszon

/Vigyázat, mert nevelünk a példa erejével!/

A Stadionoktól Dömsödig utaztunk.
Akaratom ellenére gyűjtöttem tapasztalatokat. Több mint 40 évig tanítottam, így nálam „foglalkozási ártalom”, hogy mindig nevelni szeretnék a jóra.
Pár perc múlva egy idős hölgy és úr kérte – szinte elnézésünket kérve, hogy adjuk át
a helyünket, mert az ő helyjegyük oda szól. „Semmi baj, ez természetes.”Mondtam, szinte biztatva őket és kedvesen átadtuk az őket jogosan megillető helyet.
Egy házaspár ült a mi helyünkön, az esetnek fültanúi voltak, de eszükbe nem jutott, hogy átadják a részünkre szóló helyet. Igaz, hogy nem szólítottam fel rá, - jobb a békesség – gondoltam… inkább állok.
Elindultunk a busz belseje felé ülőhelyet keresni.
Egy jól öltözött nem „ fülbevalós „ fiatalember mellett volt egy üres szék amelyet ő lefoglalt egy újsággal és egy rágógumival. Ránéztem kedvesen, de szemlátomást nem jutott eszébe semmi az ülőhelyet illetően.
Megkérdeztem hát: „Szabad a hely”?
Tekintetében inkább a „nem” válasz volt, de azért eltette az újságot és a rágógumit.
Biztosan, csinos, fiatal szomszédot szeretett volna.
Majd egy negyven körüli begipszelt karú férfi keresett ülőhelyet. Egy középkorú hölgy mellett lett volna is, de elfoglalta egy gyönyörű virágcsokorral. Hallotta és látta a törött karú embertársát, de nem mozdult átadni. A férfi kedvesen megfogta a virágcsokrot és vigyázva feltette az üres polcra.”Jó helye lesz ennek itt„ – mondta kedvesen.
„Igen szét fog nekem ott rázkódni”! – Mondta a hölgy ingerülten. –
A férfi még mindig kedvesen „felmerészelte tenni” a polcra a saját csomagját is, vigyázva nagyon a csokorra, ahhoz hozzá sem ért, újabb „szisszenés”, nemtetszés volt a hölgy részéről. A férfi mosolyogva biztosította, hogy vigyázott a csokorra.
Majd egy idős, járáshibás, bottal bicegő bácsi keresett volna magának ülőhelyet. A busz indult nemhogy keresni, de megállni is alig tudott. Reménytelenül, kissé aggódó tekintettel mondott le arról, hogy ülve utazzon.
Sajnáltam – átadom az én helyemet - gondoltam – de nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni azokat akik erre illetékesebbek lettek volna – de talán, csak későm érők, pardon, későbben, lassabban kapcsolók, vagy nem is kapcsolók.
Megelőztek: egy húsz év körüli hölgy, szinte észrevétlenül átengedte a helyét, sietve a másik oldalra fordult mintha semmi sem történt volna, köszönetet nem várva.
Akkor a szemem megakadt a domborodó hasán. Istenem! Egy gyermekét váró anya, ő adta át a helyét.
Felmelegedett a szívem! Biztosan „anyának”is olyan lesz, mint „embernek”! – Gondoltam
- Az ő gyermeke empátiát is tanul, majd tőle.
Rajtam kívül átellenben egy középkorú hölgy is észrevette, hogy a gyermekét váró anya adta át a helyét. Sűrűn kommunikált az előttem ülő nagydarab fiúval, sikertelenül, majd ő maga állt fel, hogy felkínálja a helyét a várandós asszonynak. Ő kedvesen mondta, hogy, hogy köszöni, de mindjárt leszáll. /Utána még elég sokáig utazott./
Mindez egy óra leforgása alatt játszódott le a szemem előtt és nagyon-nagyon elszomorodtam, de mert 40 évet tanárként dolgoztam, csak felülkerekedett bennem az „optimizmus”! Miért? Mert ellenkező esetekkel is találkoztam, legközelebb arról is beszámolok.
Egy reménykedő felnőtt:

Kövesdi Ferencné ny.tanár
498
kovesdiferencne - 2010. február 15. 22:31:22

Kedves Társaim: Eszter, Judit, Andrea, Gyöngyi, Kriszti és Timóca!
Köszönöm,hogy itt is megtaláltatok és véleményt cserélhettünk.
Timóca! Tartsd is meg ezt a szokásodat, hogy:"Ami a szíveden, az a szádon!" Ehhez bátorság is kell és sok helyes meglátás, vélemény.
Szisztok:Teri

1119
tatos - 2010. február 11. 15:38:00

Kedves Terike. Nagyon kedves, és tanulságos írásodat élvezettel olvastam. Úgylátszik te sem unatkozol üres időkben. Mert kihasználod az életed perceit mindent megfigyelni és értékelni. Gratulálok Sok sikert kívánok Neked Szeretettel Gyöngyi.

499
magyareszter - 2010. február 11. 08:37:33

Kedves TERIKE!
Ne haragudj, teljesen agyamra mentek az adóbevallások!
Persze, hogy régi tag vagy, régebbi talán mint én. Valóban szégyeljem magam, mert ritkán időzök a verseknél, de nagyon időigényes a munkám.
BOCSÁNAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sok szeretettel Eszter

498
kovesdiferencne - 2010. február 10. 21:31:29

Kedves Judit!
Bizony jól tudod, különféle tantárgyak keretében, de mindig oktattuk az illemet és persze gyakoroltuk.
Egymásra figyelni,barátságosnak lenni lassan furcsának tűnik.
Szerintem meg ott kezdődik az "ember"!
Örülök, hogy Neked is ez a véleményed.
Szóval az a nagyon tisztelni való "kismamaság"sem kapja
meg ami megilletné ! Szomorú!
Köszönöm a beszélgetést. Szeretettel:Teri

498
kovesdiferencne - 2010. február 10. 21:13:26

Kedves Eszter!
Ezen az oldalon nem nagyon jártam, vagy legalábbis nyomot nem hagytam.Leragadtam a verseknél rendszerint.
Ezért nem találkoztunk, bár régi tag vagyok.
Aranyosan megoldottad a megszólítást. Nem adtad felA többség/magamat is beleértve/egyszerűen odébbállt volna.Aranyos Vagy!
Köszönöm, hogy olvastál és "beszélgettünk"!
Sok szeretettel köszöntelek:Teri

686
T Pandur Judit - 2010. február 10. 19:41:21

Kedves Terike!
Régebben tanították az illemet, aminek az is része volt, hogy a közlekedési eszközökön átadja a helyét az idősebbnek a fiatal, a hölgynek a férfi.
Emlékeim szerint iskolás koromtól kezdve soha nem ültem le a járműveken, mert úgy is át kellett adnom a helyemet. Ez egészen addig tartott amíg kismama nem lettem, bár ritkaság volt, hogy valaki átadta volna a helyét nekem. Ha mégis megtörtént a csoda, akkor rendszerint egy középkorú nő adta át a helyét, arra példa nem volt, hogy egy férfi adta volna át a helyét.
Ma a tülekedő dulakodás, a nyers durvaság, valamint az önző, "aki bírja, marja" felfogás uralja a terepet a helyi járműveken. Az ülőhely átadása is teljesen kiment a divatból. Rokkantaknak fenntartott ülésekre is minden gátlás nélkül egészséges telepszik le. Az embertársnak újabban nincs tekintélye, nincs értéke.
Azért az elég furcsa nekem, hogy távolsági buszon helyjegyes ülőhelyet elfoglal valaki, akinek nem oda szól a jegye...
Hamarosan a szinházban sem oda ül a néző, ahová a jegye szól, hanem ahol jut neki hely? Na szépen vagyunk!
Judit

499
magyareszter - 2010. február 10. 19:18:00

Kedves Kövesdi Ferencné!
Nem tudom a keresztnevedet, bocsánat, hogy így szólítalak. Nem emlékszem, hogy olvastam volna már írásodat, ha most vagy itt először, akkor szeretettel köszöntelek.
Írásod a mai ember önzőségéről szól. Nagyon szomorú valóban, és sajnos igaz. Tapasztaltam már hasonlóakat én is. Jó lenne valóban ellenkező esetekről is olvasni.Smile
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.