Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.18. 23:46
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.18. 23:46
Az ÚJ Verselő vers cím és Tollforgató cím: NAPLÓ. Várjuk írásaitokat a címhez kötődő verseket és prózai alkotásokat.

2019.01.18. 23:40
Imre, javítottam.

2019.01.18. 23:39
Margit, mindenkinek postáztuk a magazint.

2019.01.18. 19:19
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek ! Heart

2019.01.18. 17:01
Este lett, kellemes pihenést és alkotást mindenkinek.

2019.01.18. 13:14
Szép napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.01.18. 12:26
Szeretettel gratulálok a decemberi nyerteseknek! Örömmel olvastam mindet. Jók! Üdvözlettel

2019.01.18. 11:51
Kedves Józsi! Írd meg, kérlek, mi van a decemberi nyomtatott magazinnal, még nem lett postázva? Mert nem kaptam meg üdvözlettel Margit

2019.01.18. 07:20
Kedves Józsi... Szokásomhoz híven Holgernek neveztem Horger Antalt...kérlek javítsd már ki a 2019-re feltett utolsó versem címét Holgelről Horge... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Zsoka111
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bakos József: KARÁCSONYI CSODA - (2010. december)

A férfi megpróbálta még jobban összehúzni magán a szakadt kabátot, de hiába. Nagyon fázott. Ujjai már egészen elkékültek. Minden mozdulat kínszenvedés volt számára. A lába elzsibbadt, így azt már nem érezte, de nem is bánta.
Egy nyitott buszmegálló padján üldögélt, ahová a mindkét oldalról befújt a metsző téli szél, a törött ablakokon. A padon egy elnyűtt nylon szatyor hevert, benne egy fél száraz zsemle. A holnapi ebédje. Ma már evett, a zsemle másik felét. Nem nagy dolog, de legalább valami lötyögött a hasában.
Csend vette körül, mély és sűrű, nyomasztó csend. A nappali nyüzsgésnek már nyoma sem volt. Egyedül ücsörgött a téren és a kivilágított fenyőfát nézte. Fátyolos szemekkel nézte a sűrű hóesést.
„Holnap karácsony” – suttogta maga elé és emlékeiben utazva régi idők ünnepeit idézte fel. Becsukta a szemét, hogy újra lássa a feldíszített karácsonyfát, a boldog gyerekzsivajjal átszőtt ajándék bontogatás pillanatait, a szájában pedig érezze a húsleves és a beigli felejthetetlen ízét. Fenyőillatot érzett maga körül, teste pedig eldőlt a padon és zuhanni kezdett bele egy nagy, fényes fehérségbe. A külvilág zajai eltompultak, csak egy kellemes hangot hallott:
- Gyere hozzám! – szólította édesanyja, aki már jó néhány évvel ezelőtt itt hagyta őt. Egy csepp kis földkupac takarja, egyszerű fa kereszttel, többre nem futotta.

Minden azzal az iszonyatos éjszakával kezdődött. Esős úton mentek hazafelé és a részeg kamionost már nem tudták elkerülni. Egyedül maradt, feleség és gyerekek nélkül. Anyjához sem járt el ezután. Csak egyetlen barátja maradt, az alkohol. Végül teljesen magára maradt, család és kötelékek nélkül tengődött mindent elvesztve az utcán.
Tipikus, mindennapi eset, mondják sokan, akik elmennek mellette az utcán, ahol kéreget, nap mint nap. Az éjszaka azonban az övé volt. Sokszor csak kósza reményeket kergetve járta az utcákat, maradékokat keresve. Jobb napokon még jól is lakott egyszer-egyszer. Legtöbbször azonban korgó gyomorral húzta meg magát valahol, amikor elálmosodott.
Néhány könnycsepp gördült végig az arcán. Mások szemetében kotorászva éli az életét és élelem után sír, ez maradt neki…

A hangot egyre közelebb hallotta, de ez most más volt, mint az anyai hívó szó. A feje zúgni kezdett, már nem érezte a testét sem. Karja élettelenül lógott le a padról. Nem vágyott másra, csak arra, hogy aludjon. Jó mélyen és már az sem baj, ha fel sem ébred.
- Helló! – hallotta most már kissé erőszakosabban a hangot.
Összerezzent, lázasan magyarázatot keresett, amit elrebeghet, ha ismét rendőrök próbálják elzavarni. Ez a helyzet nem volt szokatlan a számára. Sokszor próbálták már igazoltatni és menhelyre küldeni, de ő makacsul ragaszkodott a szabad, utcai élethez.
Kinyitotta a szemét, majd gyorsan be is csukta.
„Ezt biztosan csak álmodom.” – gondolta.
A pad mellett egy lány állt, nagy csodálkozó tekintettel figyelve a férfit. Hosszú barna haján hópelyhek telepedtek meg. Vastag prémes kabátja ellenére is látta rajta az első pillanatban, hogy nagyon csinos.
Újra kinyitotta a szemét.
– Mi kéne? – szólt oda a lehető legbarátságtalanabbul, hátha elriasztja a lányt. Nem volt szüksége egy cseppet sem arra, hogy ismét sajnálja valaki.
A nő leguggolt mellé, így arcuk egy magasságba került. Mélykék szemek meredtek rá ártatlanul, kitartóan, fitos kis orr, és telt ajkak társaságában.
– Van egy cigarettád?
A férfi azt hitte rosszul hall. Hát mit gondol róla ez a hibbant liba? Szerinte csak szórakozásból hever itt a padon Szentesete? Dühös lett.
– Persze, meg egy üveg whisky is. Várjon, mindjárt szólok az inasomnak – hadarta nyersen.
A szempár azonban továbbra is rezzenéstelenül figyelte.
„Mit akar ez tőlem?” – töprengett döbbenten magában. Nagy nehezen felült és a nőt nézte, aki mozdulatait követve felállt, egy pillanatra sem kerülve a tekintetét.
– Nekem csak egy szál cigaretta kellene – ismételte a lány.
– Nekem meg egy hamburger, nagy adag sült krumplival, egy nagy kóla jég nélkül, ja és még valami... egy tele pénztárca. Meg ha már a kéréseimet leltározzuk, egy meleg télikabát sem ártana.
– Ha csak ez a gond… – húzta meg a vállát a lány és leült a padra. Kezével a feje fölé nyúlt, majd egy papírzacskót nyomott a férfi kezébe, aki szótlanul átvette és döbbenten tapasztalta, hogy a zacskó meleg.
Kinyitotta. Egy hamburger volt benne, nagy adag sült krumplival. Néhány pillanattal később pedig a lány egy pohár kólát nyújtott felé.
A férfi megdörzsölte a szemét, hogy amit lát, az a valóság-e, vagy már a túlvilágra került?
– Mi a jó büdös franc ez? Ki vagy Te? – kérdezte hirtelen támadt elkeseredett dühvel. Azt hitte a lány csak szórakozik vele. Nem volt szüksége mégegy megaláztatásra és szánalomra.
– Csak egy lány, aki egy szál cigarettát szeretne – jött a válasz csendesen, majd a padon egy pénztárca sziluettje rajzolódott ki.
– Tessék, vedd el! A kabátra egy kicsit még várnod kell, de rögtön itt lesz.
A férfi fagyos ajka gúnyos mosolyra fintorodott.
– Hozza az inasod, vagy mi?
Lépések zaját hallotta. Abba az irányba fordult, amerről a halk neszt hallotta.
A sűrű hóesésben egy újabb alak jelent meg, kezében egy táskával. A férfihez lépett és letette elé a földre, majd szó nélkül távozott.
A férfi, aki közben már beleharapott a zsemlébe, döbbenten pislogott. Még a falat is megállt a szájában. Néhány pillanatnyi várakozás után letette a hamburgert a padra és a táskáért nyúlt.
Egy szövet télikabát volt benne. A nadrágjába megtörölte zsíros kezét és felpróbálta.
– Ez éppen az én méretem – suttogta és ismét könnycseppek jelentek meg a szemében.
– Most már kaphatok végre egy cigarettát? – hallotta maga mögött a vékonyka hangot ismét.
Visszafordult a lányhoz és a nadrágja zsebéből gyűrött dobozt vett elő. Kincsként szorongatta a kezében. Napközben találta, az utcán hevert. Valaki talán figyelmetlenségből ejthette el. Egy szál cigaretta volt benne.
– Tessék! – nyújtotta a lány felé, aki boldog mosoly kíséretében nyúlt érte.
– Tudod, nekünk angyaloknak tilos a dohányzás, ezért néha lejárunk ide a Földre.
– Aha… - csak ennyit tudott mondani a férfi, miközben a meleg ételt majszolta. A keze és a lelke is kezdett felmelegedni. A kabát alatt visszatért az élet a testébe.
A lány szájába vette a cigarettát, és két ujját összedörzsölve meggyújtotta. Felállt, majd elindult, ki a hóesésbe.
– Köszönöm, Boldog Karácsonyt! – szólt még vissza és az alakja eltűnt a szél táncoltatta hópelyhek között.
A férfi leült a padra, nézte a kabátot, a pénztárcát és sírt. Már nem fázott, de fáradt volt. Teste ismét eldőlt a padon és jóllakottan, mély álomba merült.

– Drágám! Mit keresel itt?
Felriadt. A hóesés elállt. Felesége aggódó tekintetét látva felugrott.
– Te hogy kerülsz ide? – kérdezte döbbenten.
– Vártunk este a gyerekekkel és a mamával, de nem jöttél. Lekésted a buszt? Miért nem telefonáltál? És… honnan van ez a kabát?
Nem tudott megszólalni, csak nézte a kedves arcot és zokogott.
A nő közelebb lépett, de rögtön hátra is húzódott.
– Milyen szagod van? Csatornában jártál? – szétnyitotta a férfi kabátját – A ruhád… koszos és szakadt. Mi a…?
A férfi gyengéden a szájára tette a kezét.
– Ez egy hosszú történet drágám. Inkább menjünk haza. Alig várom, hogy lássam a gyerekeket és egy meleg fürdőt vegyek.
– Ahogy elnézem az rád is fér – helyeselt a nő és karon fogva férjét, lassan elindulta a házak felé és nemsokára eltűnt alakjuk az egyik kisebb utcában. Mielőtt azonban befordultak volna, a férfi hátrafordult. Érezte, hogy valaki figyeli.

A buszmegálló padján egy csapzott, barna hajú lány ült és boldogan eregette a füstkarikákat a kitisztult kék ég felé…

Írta: Bakos József
1423
Jega - 2010. december 01. 21:59:26

A fenébe! Folynak a könnyeim!

2035
johann borsi - 2010. december 01. 21:08:47

hajléktalan szállón dolgozom .... Smile 11 éve....
és van egy novella,amit úgy három éve írtam...majd elküldeném neked..csak úgy.. olvasni ...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.